"Hogyan juthattunk ide?

Calam az "Egy év után" című posztjában feltette a kérdést, hogyan juthattunk, juthatott el az ország idáig, hogy ártatlan emberek halnak meg pusztán a származásuk miatt. Ez a tény engem is elkeserít, sajnos az is látható, hogy az ilyenfajta bűncselekmény mind a kisebbségek, mind a többség tagjait is sújtotta az elmúlt időszakban és a rasszizmus is kétirányú dolog a véleményem szerint. Nem szeretném azonban az egyes eseteket párhuzamba állítani és az egyiket a másikkal magyarázni, mert én a rasszizmust és az ártatlan emberek halálát minden esetben elítélem és a legkomolyabb büntetés kiszabását tartom helyesnek és szükségesnek. Ezért kapcsoltam ki pl. cifra káromkodások közepette a Magyar Televízió egyik esti műsorát, amikor ez egyik ilyen gyilkosság már jogerős ítéletének súlyosságán siránkozott az egyik meghívott vendég. Tömegtájékoztatás, antirasszista gyűlés, egyéb népnevelési eljárások ellenére a helyzet nagyon elmérgesedett. Véleményem szerint minél előbb meg kell találni a módját, hogy ezt az állapotot megszüntessük. Nehéz lesz.

Az előző mondataimból némi rosszindulattal az is kiolvasható esetleg, hogy én nem értek egyet a politikai korrektséggel, az antirasszizmussal. Aki ezt gondolná téved, én mást tagadok, mással nem értek egyet; azzal, ahogy az elmúlt 8 évben ezeket a fogalmakat, eszméket használták, felhasználták és kihasználták a hatalmon lévők. Végül is az elérendő célokkal homlokegyenest ellenkező eredményt sikerült elérni. A hangoztatott elvek ugyanis bármennyire is tiszteletre méltóak, köszönő viszonyban sincsenek a valós helyzettel, nemhogy legalább a látszólag megoldják azokat a problémákat, amelyekkel a hétköznapok embere találkozott. Úgy érezték ezek az emberek, hogy magukra hagyták őket, mert tolerancia-oktatást kaptak, amikor leszüretelték a kiskertjüket és ez nem tetszett nekik. Külön említést érdemel -a már megszüntetett- cinikus 20 ezer forintos szabálysértési összeg, amibe ezek a lopások mind bőven belefértek (hipermarket áron számítva az ellopott zöldség árát), pedig a kárvallottnak jelentős munkája feküdt benne. A másik hasonlóan cinikus fogalom a "megélhetési bűnözés" ami ténylegesen bemutatja a visszásságokat; lényegében köztörvényes ügyeket kíván társadalmilag elfogadottá tenni, az elkövető nélkülözése okán. Az elkövető oldaláról és szigorúan csak ezt a felét nézve a dolognak elmondható, hogy ugyan a korrektségtől távol álló, de talán elfogadható dologról van szó. Ha a meglopottak mind kizárólag nagyon gazdag emberek, vagy cégek lennének, akkor egy újfajta államilag támogatott betyárvirtusról beszélhetnénk. Abban a pillanatban azonban, amikor a kárvallottak oldaláról szemléljük a dolgot; és figyelembe vesszük, hogy a kárvallottak is sok esetben szegény emberek már jócskán más a helyzet. Látható, hogy egy olyan dolgot (szegénység) amit a kormányzat nem tud kezelni, az egyes, sok esetben a kisemberek kárára történik a kompenzáció (magyarán mondva a lopás). Ez viszont már tűrhetetlen és sok elkeseredett, egyébként szorgos dolgos embert produkál, akik megpróbálnak boldogulni ebben a méltatlan környezetben. Ennek az elégedetlenségi hullámnak a tetejére ültek rá a radikálisok és törvényszerű, hogy sikert arattak.

A helyzet értékeléséhez szerintem nem szabad elfeledkezni arról a bizalmi válságról, ami a jelenlegi kormányzó erőkkel szemben kialakult. Ez a gondolat mostanában a kampány során többször előkerül, én azonban teljesen más okból írom le itt. Rá szeretnék ugyanis világítani arra, hogy egy rendes jóravaló demokráciának az is része kellene legyen, hogy a valamiért hiteltelenné vált ember, vagy politikai erő még idejében hátralép. Nálunk ez nem történt meg és meglátásom szerint a hiteltelenség mélyebbre sikeredett a vártnál és olyan területeken is rombolást végzett, ahol nem volt előre látható. Nem állt meg az egyik-másik politikai erő elutasításánál, hanem továbbment és átalakította az eddig elfogadott/megtűrt társadalmi tabukat és a kialakított értékrend egy részét is. Itt természetesen a néptömegek értékrendjére gondolok, a közbeszéd megváltozásának ténye is közismert, az a nagy kérdés, hogy az a bizonyos nehéz kő hol is áll meg. Ez utóbbi mindannyiunkon múlik, de azt észre kell venni, hogy egy másfajta kommunikáció és hatalomgyakorlás szükségeltetik ehhez."

http://sardobalo.blog.hu/2010/03/09/hogy an_juthattunk_ide