Adatok töltése folyamatban...
Adatok töltése folyamatban...
Ablak
Ablak Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához a közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy ez szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, így nem láthatta a falat sem. - Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.  Hozzászólások
|
A téma indítójának adataiLegfrissebb 5 topikja |
Kedvenc +
Nyomtatom
Továbbküldöm
Megosztom
bibi666
2010-03-10 13:14
Most elolvastam.
Gazdagabb lettem.
Köszönöm, hogy említetted.
Babett
2010-03-10 08:48
Visszalépett felhasználó
2010-03-10 07:59
bibi666
2010-03-10 07:01
Az is egy nagyon szép történet.
Mert uye megtörténhetett?!
Visszalépett felhasználó
2010-03-09 21:47
bibi666
2010-03-09 18:00
Örülök, hogy tetszett.
Azért tettem fel, hogy olvassunk valami szépet ebben az ádáz gyülölködő világban.
Visszalépett felhasználó
2010-03-09 16:41
kaszandra
2010-03-09 16:21
Kriszti
2010-03-09 15:25
Szükségünk van rá, hogy ilyen szép történeteket olvashassunk.
Köszönet érte Neked!
Visszalépett felhasználó
2010-03-09 15:23
Műtött beteg szomjas, órák hossza óta senki sem kérdwezi meg tőle szomjas-e....nővér sehol.
Ugyan van egy csengő a kezénél, de fél megnyomni, mert kiabálva jön be a türelmetlen nővér.-Mit akar?
Este fürdetés. A frissen műtött beteget megkérdezi az ápoló:-Úgye tud fürödni?- mielőtt a beteg válaszolhatna ekkor a nővér az infúziós beteg mellé tesz egy lavor vizet, a betegnek a kezébe nyomja a szivacsot, és mondja fürödjön...
Nővér kimegy a szobábból, és megy a következő kórterembe. Majd később visszajön és kiönti a lavor vizet.
Este nővér műszakátadás:
-A kedves nővér mondja a műszakba léppő kolléganőjének ... beteg megfürdött.
Hát vannak akik így bánnak a beteggel.