http://bastya.blog.hu/2010/03/12/a_jobbi k_es_a_tortenelmi_helyzet

Sokszor írtam a Jobbikról és valószínűleg még sokat is fogok. Sokszor hasonlítottam őket az MKP-hez, és sokszor is fogom ezt tenni. Azonban a félreértések elkerülése végett, ezt nem azért teszem, mert meggyőződésem, hogy egy kommunista párttal van dolgunk. Nem erről van szó. Inkább arról, hogy a történelmi helyzet, az akkori és a mostani is, hasonlatos, persze nem ugyanaz.   Nem tekintem őket sem kommunistának, sem fasisztának, bár elképesztően népszerű mind a két szó a mai Magyarországon. Ez abból adódik, hogy nem igazán tudjuk magunkat túltenni a világháború és az azt követő negyven év traumáján. Sőt, megkockáztatom, hogy a rendszerváltást követő húsz évet sem tudjuk hová tenni. A történelmi párhuzam itt érhető tetten: a második világégés és a rendszerváltás után is volt egy történelmi lehetőség, hogy Magyarország levetkőzze elmaradottságát, és elinduljon egy úton, amely ha nem is a sokszor vágyott és átkozott Nyugathoz visz minket, de legalább esélyt ad a felzárkózásra.   A világháború előtt/alatt és a kommunista diktatúra alatt is sokan érezték, és joggal érezték, hogy Magyarország levegője fullasztó, és hogy az ország élhetetlen, hiszen csak a kiváltságosok, a rendszer hű szolgái és szimpatizánsai élhetnek emberhez méltó körülmények között. És 1945 tavasza és 1989 ősze arról kellett (volna), hogy szóljon, hogy azt az igazságtalan, a tömegek számára igazságtalan állapotot megszűntetik. Nem kánaánról van szó, hanem egy élhető világról, ahol a szabadság, testvériség és egyenlőség eszméje uralkodik. Egy lehetőségről, hogy mi magunk irányíthassuk a sorsunkat más nemzetek és hatalmak beleszólása nélkül a választott és legitim képviselőkön keresztül.   Ahogy a világháború után gyors volt a felébredés a szép eszmékből és tervekből, olyan gyorsan ébredt rá a rendszerváltás után is a magyar társadalom, hogy becsapták őket és hogy nem ezt ígérték nekik. Az az érzés, hogy a rendszerváltás csak hazugság volt, egy nem létező fogalom, nagyjából 2006 őszére érett meg. Ebben természetesen nagy szerepe volt Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének, amely így, vagy úgy, de kiszivárgott, és az emberek először találták azzal szembe magukat, hogy nekik tényleg hazudtak és tényleg becsapták őket. Sokan és sokszor igyekeznek menteni Gyurcsány beszédét azzal, hogy ez volt az első korrekt politikusi megszólalás az elmúlt húsz évben. Magam is egyetértenék mindezzel, ha nem egy zárt ülésen hangzott volna el, hanem a nemzet színe előtt. Így azonban nem volt több, mint egy, a párt vezetői előtt elhangzott önbírálat, amelynek nem lett volna szabad kitudódnia. Azonban kitudódott és a vihar elkezdődött.   Magyarország történelmi változás előtt áll. Így vagy úgy, de le kell számolni az 1989-es rendszerváltás illúziójával. Egy új és igazi rendszerváltásra van szükség, ez tagadhatatlan. Tagadhatatlan az is, hogy azoknak a pártoknak, amelyek hatalomra vágynak, szembe kell nézniük az elmúlt húsz évvel. Azért kell szembenézniük, mert jött egy párt, amely azt követeli, hogy nézzenek szembe vele. Teheti, hiszen nem volt részese az elmúlt húsz évnek, viszont részese lehet az elkövetkezendő húsz évnek. Történelmi helyzet van, és lépni kell. Lépni, amíg nem késő.   A Jobbik megkerülhetetlen erő lett mára. Nem azért lett megkerülhetetlen erő, mert jó, okos és egyedi dolgokat mondanak, hanem azért, mert a jelenlegi hatalmi elit nem volt képes, vagy inkább nem akart szembenézni az elmúlt húsz év kudarcával. Azzal, hogy ők a felelősek azért, hogy az ország idáig jutott. Mindannyian MSZP-stűl, MDF-estűl, SZDSZ-estűl, FIDESZ-estűl (és így persze KDNP-stűl is). Lehet egymása mutogatni, lehet arról vitatkozni, hogy kinek a nagyobb a felelőssége, de az tagadhatatlan, hogy mindegyik pártnak meg van a felelőssége. Egy pártnak nincs: a Jobbiknak. Ez, és a helyzet teszi hasonlatossá őket az MKP-hoz. Két olyan pártról van szó, amelyek nem voltak érintve a világháború előtti/alatti és a rendszerváltás utáni korszak mocskából. Ez az, ami elegendő erőt adott és ad nekik arra, hogy szembenézésre szólítsák fel a politikai ellenfeleiket. És van még egy erő: a tömeg, amely lekezelhető és negligálható, de csak egy ideig. Mert ha valaki felszítja a tüzet, akkor elsöpörhet mindent. Márpedig a tüzet szítják és csak idő kérdése, hogy lángra lobbanjon.

Read more: http://bastya.blog.hu/2010/03/12/a_jobbi k_es_a_tortenelmi_helyzet#ixzz0hxfhr0e1