Én ezt inkább úgy mondanám, dühös, frusztrált. Mindenki frusztrált, van, aki azért, mert ilyen a természete, mások meg azért, mert az előző típus idegesíti. A kilátástalan helyzetek, vagy akár csak nehezen belátható következményekkel járó dolgok fölszaporodása az életünkben frusztrációt okoz. Az elmúlt néhány tíz évben többszörösen fölborult értékrend egy süppedős mocsárrá változtatta a legtöbb magyar ember erkölcsi viszonyítási pontjait. Én is bajban vagyok, mikor a ’jó magyar ember’ fogalmát akarom meghatározni, pláne, ha ennek megfelelően akarok élni.
Ha nem akarok, vagy nem tudok erkölcsi ’véleményvezérré’, mintává válni (mert mondjuk, nem vagyok elég erős hozzá, vagy csak túl aggályoskodó vagyok ahhoz, hogy elhiggyem, a szittya nyereg alatt puhított sámándob ereje adhat nekem erkölcsi támaszt a mindennapi döntéseimhez), keresnem kell egy viszonyítási rendszert, amiben akarok és tudok élni.
Én az európai, liberális értékrendben hiszek (és bár az írásban sokat hivatkozom az erkölcsre, nem vagyok vallásos), és mivel nem vállaltam föl a napi konfliktusokat, nem akartam ’hittérítőként’ mindenáron a saját értékrendbeli válságuk miatt dühös és frusztrált a környezetemet a képemre formálni – el kellett jönnöm. Ez közös kudarcunk az országgal, a gyengeségemnek része van benne, elismerem
Hozzászólások
Cleaner
3 éve
". . . Az elmúlt néhány tíz évben többszörösen fölborult értékrend egy süppedős mocsárrá változtatta a legtöbb magyar ember erkölcsi viszonyítási pontjait. . . " idézet a blogból.
Ezt a süppedős mocsarat nevezik liberális posványnak. A "liberális" minősítés ugyan hejtelen , de így terjedt el. És így legalább lehet a szavakon vitatkozni , rágódni. Ezt a meddő vitát nevezik fingfűrészelésnek vagy vízgerebjézésnek. Közben a lényeg szép csendben elsikkad.