Bogdán Géza

Attól, hogy bizonyos dolgokat másként látunk, még nem vagyunk ellenségek...

Kitakarítottuk a disznóólat, alleluja!

Gondolom, hozzám hasonlóan azért sokan emlékeznek még arra az esetre, amikor 2011. január közepe táján a kormány bemutatta az Új Széchenyi-tervet, amelytől Orbán Viktor miniszterelnök úr azt remélte, hogy majd talpra fogja állítani a gazdaságot és beindítja a növekedést. Matolcsy György, – aki akkor gazdasági miniszterként szolgálta az Orbán-kormányt, ki is jelentette, hogy az Új Széchenyi-terv révén hazánk már nem sereghajtó, hanem éllovas lesz, és az unió legjobb számait és eredményeit produkálja majd. Matolcsy úr, – aki úgy tűnik, hogy már akkor is látnoki képességekkel bírt, – elmondta, hogy az államháztartási deficitet 3 % alatt tartják, amely bravúrra az EU- tagországai közül rajtunk kívül csupán 3-4 ország lesz képes.

Fellegi Tamás, akkori Nemzeti Fejlesztési miniszter pedig közzétette, hogy Brüsszelben nemsokára meghirdetik a pályázatokat, amelyből ők már ebben az évben is időarányosan közel 2000 milliárd forint uniós forrást tudnak majd felhasználni. Felbuzdulva a sikeres jövőnket illetőn Fellegi úr már annyira bizakodó volt, hogy a 2011-es évet ő egyenesen a „megújulás éveként” aposztrofálta.

Fellegi úr szavait űberelve Orbán Viktor miniszterelnök úr viszont rögvest hozzá is tette – utalva a volt szocialista kormányok rossz gyakorlatára, merthogy szerinte a szocik alatt az eddigi pályázati rendszer körülményes, korrupt, átláthatatlan, embereket megalázó és hatalmi pozíciókat erősítő lévén az egész ország egy nagy disznóól volt, – hogy „kitakarítjuk ezt a disznóólat”!

Kitakarítjuk a disznóólat, alleluja!

A miniszterelnök úrnak mellesleg életében már állt módjában kitakarítani több disznóólat is, így ő jól tudja, hogy miről beszél. Ja, mert a lényeg, hogy a szocik, idézem:

„Tavaly Magyarországon meghamisították a költségvetést, 6,5-7 százalékos államháztartási hiányt hagytak ránk, csődhelyzetben voltunk, de mi nem megszorítottunk, hanem konszolidáltunk. Gazdaságtörténeti bravúrt hajtottunk végre, akkorát, amilyenre utoljára 1946-ban volt példa”.

Az unió pénzbősége és az 1946-oshoz hasonló új magyar gazdaságtörténeti bravúr ellenére azonban a kormányunk mégis kisajátította az MNB – biztonsági tartalékaként tárolt 500 milliárd ft.-ot, amely pénzt persze a szociktól örököltek, és ebből az IMF-pénzből ők Mol-részvényt vásároltak belőle. Hogy aztán az ország ne váljon a nemzetközi pénzügyi spekulációk áldozatává, rá 2 hónap múlva szeptemberben Magyarország kormánya megszavazta az EU.- tagállamainak egyik legmagasabb ÁFA- kulcsát is, s tették mindezt Magyarország 2012-es, un. „ország védelmi” költségvetésének tervezete ürügyén.

Merthogy a kormány 5 célt tűzött ki a 2012-es költségvetés összeállításakor – magyarázta el Matolcsy György úr, azok pedig pontokban összefoglalva a következők voltak:

1. A nyugdíjrendszer saját lábra állítása. A kormány megvédi a nyugdíjasok pénzét; a korábbi hiányok így többé nem fordulhatnak elő.

2. Az egészségügyi kassza saját lábra állítása, hogy saját bevételből fedezze a kassza a kiadásait.

3. A munkaközpontú gazdaság felé vivő adórendszer támogatása.

4. Érezhetően nőjön Magyarországon a foglalkoztatás és a 2011. júniusi állapothoz képest legalább 200 ezerrel többen dolgozzanak 2012-ben.

5. A költségvetés védje meg az országot! Létrehozzák az „Országvédelmi Alapot”, a váratlan kiadásokra 150 milliárd forintot tesz félre a kormány – ennek forrása az áfa 27 százalékra való emelése lesz.

Az első pont, vagyis a nyugdíjrendszer saját lábra állítása pedig annyira jól sikerült, hogy rá 2 hónap múlva a kormány november 24-i ülésén már el is fogadta a magán nyugdíjpénztárak államosításáról szóló törvényt. Ez annyit jelent, – világosított fel minket Selmeczi Gabriella – hogy aki nem lép át az állami rendszerbe, az nem kap az államtól nyugdíjat. A nyugdíjrendszer védelme után a kormányunk az egészségünket is megvédte. Egészségünk megóvása érdekében a kormányunk stílusosan népegészségügyi termékadóval sújtott le ránk, népiesen legyen mondva, bevezette a chipsadó-törvényt. Mivel a legtöbb élelmiszer tartalmaz egészségre káros fehér lisztet, cukrot és sót, valamint az áfa-kulcs mértéke is nőtt, eleve, hogy az élelmiszerek árai is jelentős mértékben megnőttek.

Dióhéjban összefoglalva ez volt a 2011-es évünk.

2012-ben már annyira biztosak voltunk a gazdaságunk fellendülésének sikerét illetően, hogy még azt a bizonyos 3 betűs népnyúzó bankintézményt is kipateroltuk az országból. De hadat üzentünk az Európai Uniónak is, akik megirigyelve a sikereinket, magyar és külföldi balliberális körökhöz tartozó és ellenünk nyíltan összeesküvő csoportokkal karöltve, nemes törekvéseinkben folyamatosan csak gáncsolni akartak minket. Hála a keleti nyitásnak és a kormányunk sikeres közmunkaprogramjának, kiterjesztve azt immár nemcsak az álrokkantakra, de a diplomás, dolgozni nem akaró lumpen alakokra is, hazánk gazdaságilag egyre stabilabb lábakon áll. A munkaalapú társadalom és a keleti nyitás eredményeként tehát már eldicsekedhetjük, hogy kifizettük az összes IMF-tartozásunkat, és a rezsicsökkentők kormánya lettünk. De adtunk trafikot és osztottunk földet a mieinknek, továbbá a miniszterelnökünk dicsőségére futballstadionok épülnek nemcsak az ő szülőfalujában, Felcsúton, de országszerte mindenhol, keleten és nyugaton, falun és városon egyaránt.

Három év kormányzás alatt elértük azt a sikert, hogy egyes baloldali magukat demokrácia-féltő – fanyalgók ellenére, mi mégis teljes egészében a magunk arcára formáltuk az országot. Átneveztük a tereket, megreformáltuk a közintézményeket, az iskolai tananyagot és a történelmet pedig átírjuk. Ünnepi rendezvényeken nincs szükségünk többé fizetett bértapsoló és zászlólengető önkéntes statisztákra, mert ezt a funkciót immár a közéletünk fontos szellemi szereplőit tömörítő Civil Összefogás Fórum, valamint a hazai gazdasági körökhöz tartozó Békemenet látja el, erőt demonstrálva a hazai és külföldi reakciós baloldali csoportok előtt, megvédve előlük az eddig elért vívmányainkat. Van bőven muníciónk. Ha kell, mozgósítjuk és bevetjük a CBA áruházláncot is. Legutóbb a svédek keltették volna hazánk rosszhírét a világban, de a mi híveink viszontválaszul rögvest megüzenték nekik, hogy Magyarországon igenis demokrácia van, de Svédországban viszont nincs demokrácia!

A miniszterelnök úr tehát semmi kétség, kitakarította a disznóólat. Ezt bizonyítandóan jól tükrözi, hogy cirka félmillió magyar munkavállaló hagyta el az országot, és a Tárki kutatásai szerint már közel 4,6 millió ember él szegénységben, hazánkban. No, de sebaj, mert mindig is voltak és lesznek is olyan emberek, akik többre vágynak, mint amit számukra a hazájuk nyújthat. Erre mondják azt, hogy nincsen rózsa tövis nélkül. Igen, mert mondjanak még egy olyan országot, ahol sima gázszerelőből lett polgármesterként valaki három év alatt 6.9 milliárd forint vagyonra tett volna szert, s lett Magyarország 88. leggazdagabb embere? Tudnak mondani? Nem. A kételkedő irigyeknek pedig üzenem, hogy ez az ember, elmondása szerint mindent a saját erejéből teremtett meg. Életében nem privatizált semmit és nem nyert semmiféle pályázatot sem. És ő, – mondom ezt már én, – vélhetően csak egy magyar ember a sok közül. Hála annak, hogy a miniszterelnök úr kitakarította a disznóólat, Magyarország immár a szabad és korlátlan meggazdagodások országa lett.

A fanyalgók és az irigykedők pedig csak bátran jelentgessenek a NAV felé, ők ugyanis már hozzászoktak ahhoz, hogy hozzájuk a névtelen feljelentések özöne érkezik. Divat lett ugyanis a névtelen feljelentés, s nem túlzok, ha azt állítom, Magyarország a feljelentők országa lett. Mindezen tipikus magyar jelenség pedig azért következhetett be, mert már a civil lakosság is kedvet kapott a disznóólak kitakarításhoz.

Óvva intek azonban mindenkit, hogy elhiggye minden feljelentő meséjét. Hinni ugyanis csak a templomban szabad, és a miniszterelnök úrnak, akiről, mint azt immár a nemzeti öntudattól dagadó mellkasokon feszülő pólókon is hirdetik: ő már egy élő Isten, akinek így minden szava felér a Szentírással. Átlát mindenen és mindenkin. Ennek bizonyítéka, hogy miután egy magát kötelességtudó egykorvolt adóellenőrnek mondó személy, bizonyos Horváth András úr háborút indított és feljelentette a NAV-ot, a miniszterelnök úr egyből intézkedett. Minő véletlen egybeesés, egy csapásra csökkent is a sertéshús-áfa, tehát láthatja mindenki, akinek szeme van, hogy ebben az országban bizonyítottan nincsenek semmiféle disznóságok.

A disznóólat kitakarítottuk, a rendszer immár nem körülményes, nem korrupt, nem átláthatatlan, nem embereket megalázó és nem hatalmi pozíciókat erősítő, ahogy az a szoci kormányok alatt volt. Horváth András volt adóellenőr tehát egy szocibérenc-összeesküvő és reakciós idegenszívű hazaáruló egyén, akinek minden szava hazugság. Megjegyzem, hogy mivel jogállamban élünk, ezt a kormányunk ellen elkövetett disznóságát nem fogja szárazon megúszni, mert garantáltan meghúzkodjuk és meghempergetjük őt a disznótrágyában, erre akár bárki mérget is vehet. Muszáj lesz meghúzkodni a szerencsétlent, nehogy a végén az emberekben olyan vízió nyerjen teret, amit eddig a közgazdászaink sikeresen elhárítottak, hogy történetesen egy olyan ország a miénk, ahol valójában senkinek nem kellene nyomorognia és nélkülöznie, mert bármikor bevezethető lehetne egy mindenki számára alanyi jogon járó alapjövedelem.

Tudják, hogy mit jelentene ez a gyakorlatban? Azt, hogy végre Magyarországon is ráköszönne az emberekre a rendszerváltás óta hőn áhított általános jólét, s nem acsarkodna senki, senkire, megszűnne az irigykedés és a rasszizmus.

A korlátlan meggazdagodások lehetőségének országában azonban nem lehetnek disznóságok, ahogy azt a Horváth András úr a videón állítja. Disznólkodni tilos! Ezt üzenjük az EU-nak, az IMF-nek, az USA-nak, és mindenkinek…

Hogy meddig röfögünk még disznókként a trágyában a gazdáinktól moslékra várva? Azt kérem csak az élő Isten tudja. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

(A videóért köszönet az alkotóknak! A 2013-as év Goldenblog-díj nyertesének, az Átlátszó blognak, valamint a Youtube-on való közzétételéért, cseti63-nak.)

(Ez az írásom a Kanadai Magyar Hírlapban is megjelent.)

 

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Semmi gond kedves Olvasószerkesztő!

Tévedni emberi dolog, úgyhogy nem haragszom rád!

Köszönöm!

Kedves Géza!

Elnézésedet kérem. Nem vettem észre a blogodat. Ez az oka, hogy nem jelent meg a Blogszemlében. Most már ott van.

Úgy tűnik, hogy ezt az írásomat itt alaposan félreérthették, hogy még az ajánlóban sem jelenik meg...