VICTOR HUGO:A birodalmak támasza

Mert élnek ilyenek, hát tűrni illik őket. 
Szemléljük bosszuság nélkül a létezőket. 
E férfi századunk polgára. Valaha 
szappan és gyertya volt egyetlen áruja,
most gazdag: rétje van, erdeje s szőlőskertje. 
A népet megveti, sandán néz a nemesre. 
Portás volt atyja, s így szerinte az se baj,
ha az ember manap nem Montmorency-sarj. 
Erényes. Szigorú. S mert van meleg szobája 
csikorgó fagyban is, számíthatnak reája
a rend nagy pártja és a józan emberek; 
de gyűlöli az észt s a szerelmeseket. 
Alamizsnálkodik, telik az uzsorából; 
így szól a nemzetek jogáról, haladásról
s szabadságról: - Ugyan! Csak az kellene még! -
Sancho Panza reá hagyta paraszt-eszét,
tőle Cervantes a kórházban meggebedhet; 
csodálja Boileau-t, szolgálókat ölelget,
és kikkel, miután csillapítá hevét,
hogy a ponyvaregény erkölcstelen szemét. 
Vasárnap a misét el nem mulasztaná, hol 
ott van hóna alatt Jézus képe, a jászol,
a Dies illa és végül a Golgota.
- Magunk közt szólva, ne vagyok oly ostoba,
hogy higgyek -, mondja. Csel csupán buzgó imája:
a köznép hinni fog, ha őt is hinni látja;
hasznos, ha elbutul az éhezők hada, 
nagy szükség van ezért a Jóistenre ma. 
Csengetnek, ő belép, és az egyháztanácsi 
padban foglal helyet, pocakja óriási; 
büszkeség tölti el, miközben térdre hull, 
mert pórázán a nép, s szárnya alatt az Úr.

/Kálnoky László


a köznép hinni fog, ha őt is hinni látja;
hasznos, ha elbutul az éhezők hada, 
nagy szükség van ezért a Jóistenre ma. 
Csengetnek, ő belép, és az egyháztanácsi 
padban foglal helyet, pocakja óriási; 
büszkeség tölti el, miközben térdre hull, 
mert pórázán a nép, s szárnya alatt az Úr.

/Kálnoky LászlóElihu Vedder: Betlehemi csillag

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Victor Hugo vagy Vergilius vagy Ézsajás próféta -- a gondolatok igazságán nem változtat a kor, nem függ az időtől.