A Kapcsolat.hu megújul.
Legyen ön is tagja egy jó közösségnek!

Tabula smaragdina

via K.Úr Ír

2013. augusztus 27. 09:51 | 1 hozzászólás

No, mától dúsgazdagok vagyunk, örökifjak és halhatatlanok. Megvan ugyanis a lapis philosophorum, a Bölcsek Köve, megkerült Hermész Triszmegisztosz smaragd táblája, az igaz, kicsit furcsa helyen találtam meg, de most már lesz arany rogyásig, egészség és ifjonti életerő.

Ne tessenek Albertus Magnusban, Paracelsusban kutakodni, dobják ki az ablakon John Dee-t – az univerzális tudás a szakközépiskola közismereti tankönyvében található.

Tökéletes az a tankönyv, hiszen – mint az eduline írja – az idegen nyelveken és a testnevelésen kívül minden megtalálható benne.  Én ugyan hiányolom kicsit a hittant, de az nem olyan fajta dolog, amit tanulni kéne, azt elég bemagolni és elhinni, a többi már megy. Hanem aki ebből a könyvből tanul, az lesz a legokosabb a világon – éspedig azért, mert miután befejezte, lefogadom, életében nem kíván már megtanulni semmi egyebet. Arról van ugyanis szó, hogy eddig a szakiskolákban mindenféle könyvekből tanultak a lányok-legények, amint más tanintézetekben is, ám valakinek a nagyfejű főmuftik kasztjából eszébe jutott, hogy ez pazarlás. Rakjuk össze a tananyagot egy kötetbe, legyen elég azt megvenni, hordozgatni, ami belefér, belefér, ami kimarad, kimarad. Így a szülők is megspórolhatnak kemény ötezer magyar forintokat. Mielőtt azt mondanánk, hogy igen nagy marha volt, aki kitalálta, épp csak el nem bődül, álljunk meg: még az ötlet sem a sajátja. Az ügyben döntést hozó olvasott ember lehet a maga módján. Ugyanis volt már ilyen tankönyv a magyar oktatásügyben, éspedig a tizenkilencedik század végén. Hogyan is ír róla Móra Ferenc?

„- Közismeretet fog tanítani – mondta az igazgató, ahogy bemutatkoztam neki, és ideadta az előírt tankönyvet is. Nagyon érdekes könyv volt, találtatott benne csillagos ég, váltóisme, községi autonómia, légtünetek, Dugovics Titusz, baromorvoslás és észak-amerikai szabadságharc. Mindjárt láttam, ahogy átlapoztam, hogy nagy tudós lehetett, aki csinálta, csak éppen vidéki inasiskolában nem tanított soha. Jól is sejtettem: a könyvet maga az iparoktatási főmufti írta”.

No, a mostani Szakiskolai Közismereti Kísérleti Tankönyv világra ilyenféle iromány, nem csodálkoznák, ha a Móra-féle őseredeti alapján szerkesztették volna. Van benne minden, ég és föld, osztályközösség-építő program, matematika, természetismeret, kommunikáció-magyar, történelem-társadalomismeret, tücsök, bogár, de főleg igen sok színes kép. A felsoroltak mellesleg a tantárgyak nevei – mármint az eget, a földet és a színes képeket kivéve, bár még azokra is sor kerülhet, mint külön tudományágra. De ne szaporítsuk feleslegesen a szót, aki türelmes és jó a számítógépe, letöltheti innét  Figyelmezetnék minden bátor kísérletezőt: jó gép kell hozzá, a .pdf file pontosan 100 MB, ami a gyengébb, irodai rendszereket internetről való megnyitáskor egy mozdulattal fagyasztja le.

Hanem a benne lévő kellemes és hasznos tudományok bizony nem sokat érnek. Elvben a kilencedik évfolyam számára készült a kötet, a gyakorlatban egyes részeit már az óvodai nagycsoport is túlhaladottnak vagy unalmasnak találná. Az osztályközösség-építés, mint olyan, valami társadalomelméleti dolog akar lenni, ami az emberi kapcsolatok kezelésében és az életmód megválasztásában próbál segíteni – nem mondom, kell az is, sőt, de nem kéne a tanulókat mongolidiótákként kezelni. És ezúton kérek elnézést a mongolidiótáktól a méltatlan összehasonlítás miatt. Egyáltalában, sokat elmond erről a tantárgyról, hogy a rá vonatozó rész bibliográfiája büszkén említi forrásként a Nők Lapja Cafét, a femina.hu-t vagy az Inforádiót. Ezek a médiumok a maguk helyén igenis hasznosak és kellemetesek, de azt tán még az öreganyjuk ángya sem gondolta volna, hogy iskolában is fogják őket tanítani.

A matematika véget ér a sinus-tétellel, ami abban az esetben érthető, ha a következő évfolyamban más közismereti tankönyvből folytatják a srácok, de ha a tanulmányaik végéig megmarad ez, hát a kevésnél is kevesebb. A természetismeret a fizika és a kémia keveréke, sőt, nyugodtan mondhatjuk, sűrítménye, előbb van benne görbült téridő, mint Boyle-Mariotte-törvény, aki ezen kiigazodik, abból Faraday lesz, akárki meglássa. A kommunikáció-magyar szintén komprimált tananyag, fel kéne engedni vízzel és húsz percig forralni, hogy elérje eredeti méretét, bár akkor sem lenne valami tartalmas: szerzőnként egy mondattal verik agyon a magyar irodalmat, a teljes reneszánsz is kijön tizenhat sorból. Ugyan csurran-cseppen egy kevés nyelvtan is, de olyan kapkodva, összevissza, hogy attól ugyan senki sem lesz grammatikus. Történelem? Társadalomismeret? Göröghon egész kultúrájából egyetlen idézetet találtak fontosnak a szerzők: „[Szolón] Több törvénye közül a legkülönösebb az volt, amely polgárjoguktól megfosztja a pártviszályok idején egyik félhez sem csatlakozó polgárokat…” Figyelmeztetés? Homéroszról nem esik szó, Periklészről főleg nem, akkor beszélni kéne Athénről is – és arról az átkos athéni demokráciáról. Nincs aranygyapjú, nincs Trója, nincs Háraklész, nincs Perszeusz, nincs Androméda, nincs Thézeusz. Harmodiosz és Arisztogeitón főleg nincsenek. De Arkhimédész sincs. Általában: egész Hellász és a kultúrája belefér pár szerény oldalba, azokon is jó nagy képek virítanak. Jómagam legszívesebben úgy bánnék el a szerzővel, mint Xerxész a Hellészpontosszal. Róma sem jár sokkal jobban, csak Jézus Krisztus kapcsán említik, az egész ókor végérre még becsúszott egy idézet Pindarosz egyik ódájából, és ezzel végeztünk is az antikvitással. Egyiptom, Babilon, Harappa, Mohendjo-Daro, Hattusas, Kína? Szó se essék róluk. Van viszont rovásírásos ábécé, bár a magyar történelmet sem részletezik túlzott alapossággal, ezt semmiképpen sem róhatjuk fel nekik – igaz, az európai középkor is kizárólag Nagy Károlyból és a keresztes háborúkból áll.

Nem, nem folytatom. Nem érdemes, aki annyival menne neki a világnak, amennyit ebből az okos fóliánsból tanul, azt nem lenne szabad személyi és lakcímkártya nélkül elengedni a sarki kisboltba sem, mert sosem találna haza. Mire jó ez a tankönyv?

Röviden: semmire. Mindenből van benne egy kevés – de rémítően kevés, az is felületesen, elégtelenül és a legnagyobb hibája, hogy az olvasóinak azt sugallja: ők ebből az összehordott, jópofizó adatkeverékből tanultak is valamit. Tanultak ám egy fenét.

Minden van benne, tehát semmi sincs: ebből a szempontból univerzális. És ha univerzális, akkor egyvalamire jó – ez lesz a Bölcsek Köve, ez a Tabula Smaragdina, ez a Nagy Arkánum, amit már annyi évszázada hiába keresünk.

Minden Tudás Tárháza.

Tűzre is vetem Paracelsust, Cornelius Agrrippával és Dee-vel együtt.

Aztán megyek aranyat csinálni. Most már van könyvem hozzá, ami mindent tud.

Százötven év múlva találkozunk, addig csak jutok valamire.

Szele Tamás


A blogbejegyzés eredetije: Tabula smaragdina


Hozzászólások

echinacea képe

echinacea
4 éve

Ehhez Móra is gratulálna!