A Kapcsolat.hu megújul.
Legyen ön is tagja egy jó közösségnek!

Szele Tamás: Nem tréfa

via Gépnarancs

2015. május 5. 13:10 | 0 hozzászólás

Komolyan mondom és már régóta: ebben az országban egy ideje nem szabad, de főleg nem érdemes viccelni. Ha az ember mond egy poént, felkapja mindkét politikai oldal, azonnal szó szerint veszi, megforgatja negyvenháromszor a levegőben a keresztút fölött, éjfélkor, és a poén szerzője egyszer csak azt veszi észre, hogy farkasemberré vagy ami annál is rosszabb, politikussá változott és csak olyan víz segít rajta, amit Nagypénteken hozott a patakról egy szűzlány, egy szál fehér pendelyben.

Kérem, itt már régen vallások, vagy inkább babonaságok háborúja folyik, ha nem hiszi az ember a Rézfogú Klattyogót, akkor pogány és máglyára való, ha azonban a Gyöndörfejű Murfukretyegében nem hisz, akkor bizonyára a Klattyogó híve, más nem is lehet, és akkor meg azért kell megégetni. Olyan meg az elvakult pártfanatikusok szerint nincs is, hogy valaki egyikben sem hisz. Hinni kell, hinni fontos, ők csak a hit által léteznek, így bizonyára más is. A humor sértés, az irónia, a paródia szintén, az abszurd a Sátántól való. Ne tessék azt mondani, hogy túlzok: be tudom mutatni egy ékes példával.

Szembejött tegnap velem egy Facebook-csoport. Éspedig az volt a neve, hogy „Orbán Viktor szeretete egyház”. No, ezt már megnézem magamnak, Orbán ugyanis ritka szerencsétlenül bánik az egyházi ügyekkel. Hol imakört szerveznek neki, vagy láncimádságot, vagy hogy hívják ezt, amit nem utasít el, pedig egy ariánus eretnek imáról van szó, amit nem tudni, hol találtak, hol maga sem tudja eldönteni, aznap épp milyen vallási elveket vall – hát lássuk, miféle egyház szól az ő szeretetéről.

Hát persze, hogy semmiféle. Összejött pár ember, és kicsit hülyéskednek, Már a mottójukból érezni némi gúnyt: „Kedves testvéreim, Orbán Viktor miniszterelnök úr is olyan,mint a többi ember, neki is szüksége van szeretetre, szeressük hát együtt…” de hát, ha belenézünk a posztokba, ott van rögtön a legelső:

Kérvényeztük a Miniszterelnök úrtól, hogy a költészet napja a szemét kommunista provokátor, és felforgató József Attila születésnapja helyett, Fodor András születésnapján legyen, aki költészetével azon túl hogy maradandót alkotott a magyar irodalom történetében, a példátlan hazaszeretetéről, és hazafiságáról is hitet tett.

Fodor András: Nem maradtak magukra a gazdák!

Nem maradtak magukra a gazdák!
Mert Orbán Viktorék ezt nem hagyták!
Amit rombolt, Bajnai, a Sátán,
Felépítés Istennel az Orbán!
Ne fájjon Te Néked, Magyar Testvér!
Honfitársunkhoz az IGAZSÁG mén!
Köszönjük Te néked, Orbán Viktor!
Tisztességed nem maradhat titkon! 

Aki ebből nem érzi a keserű gúnyt, menjen jeget aszalni. A versike ugyan létezik, magyaros ülepnyalás okából követték el még régebben, de a többi már poén, már trollkodás. Hanem hát komolyan vették, lássuk csak a válaszokat:

„BETEG ÁLLATOK, IMÁDJÁTOK AZT AKI MEGLOPOTT, TÖNKRETETTE AZ ORSZÁGOT , A CSALÁDOKAT. NAGY ÍVBEN LESZARJA AZ ÉHEZŐ GYERMEKEKET ÉS A HAJLÉKTALANOKAT.”

„András Fodor . Isten nem segíti a gazembereket . Orbánékat az ördög segíti nem Isten .”

„EZT AZ OLDALT , ÉPELMÉJŰ EMBEREKNEK NEM AJÁNLOM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!”

„Egész életemben vigyáztam arra, hogy ne legyen szaros a cipőm. Ezért nem léptem be soha semmibe. Még a KISZ nevű kezdeti trutyiba sem. Az egyházat, amibe örökség útján – keresztelővel -kerültem, megvetem és nem tartom vele a kapcsolatot. Ebbe sem lépek be.” 

Jaj, Istenem, nem imádja Orbánt ott senki – de tényleg nem bírom megmondani, melyik fajta buta ember rosszabb: aki egyetért velem, vagy aki nem? Azt hiszem, az egyetértő több kárt okoz – ha vicc nélkül, humortalanul, csikorgó fogakkal akarjuk megváltoztatni ezt az elviselhetetlen rendszert, ha elemista szinten veszünk szó szerint mindent, nem javul meg itt semmi, csak lehet még rosszabb is, ha véletlenül és tévedésből egyszer megbukik a kormány. De ezt is lehet fokozni: mikor megjönnek szélsőjobbról az egyszerűbb lelkek, és összecsapnak az ellenzék egyszerű lelkeivel. Hát, panaszkodott már ebben az országban politikus a pártja „borzalmas tagságára”, kezdem is megérteni…

Mi ebből a tanulság, feleim?

Az, hogy minálunk kiveszett a humor. Mindenki elhagyta a humorérzékét, a vicc sértés és bűn, maholnap hatalmas buzogányokkal fogunk járkálni az utcán, és ha valakit vigyorogni látunk, azonnal fejbecsapjuk, mert egyrészt csak ne bazsalyogjon, másrészt nehéz időkben tilos a röhögés. Aztán, hogy kinek mitől nehezek ezek az idők, már mindegy is: lassan tényleg ott tartunk, hogy az embert egy poénért már nem egy helyen akasztják, hanem mindkettőn, innen is, túlnan is. Ha csak nem tesz azonnal és nyilvánosan hűségesküt valamelyik próféta mellett.

Na, akkor inkább akasszanak.

Én humortalan emberek kedvéért nem esküdözöm, ráadásul nehéz olyan embereket vallásos hittel imádni, akiket személyesen ismerünk.

Kérem szépen, itt nyugszik a pesti vicc, élt sok évet, türelemmel viselt, hosszas szenvedés után sírba tette a kétoldali butaság és fanatizmus.

Shakespeare, kicsit másképp: az okoskodás a vicc halála.

Egy példát mondtam csak, de naponta mondhatnék ötöt.

Hát, humor nélkül épp lehet élni, ott van rögtön Semjén Zsolt, ő is kibírja valahogy, csak minek?

Azért azt sosem hittem volna, hogy Karinthy és Rejtő műfaja vakhit-gyulladásban fog elpusztulni.

Szele Tamás


A blogbejegyzés eredetije: Szele Tamás: Nem tréfa


Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges