A Kapcsolat.hu megújul.
Legyen ön is tagja egy jó közösségnek!

Szele Tamás: A diplomácia halála

via K.Úr Ír blog

2014. december 17. 15:46 | 0 hozzászólás

Hölgyeim és uraim, kedves barátaim, fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy a magyar külpolitika méltósággal viselt, hosszas szenvedés után elhalálozott. Temetése nem várható, helyét felszántják, sóval behintik és parancsba adják neki, hogy teremjen tokaji szőlőtőkét. A miniszterelnök nyilatkozatdömpingje után legalább italunk legyen, amibe fojtsuk a kétségbeesésünket.

Azt hogy a magyar külpolitikában különös és valószínűleg visszafordíthatatlan folyamatok zajlanak, valószínűleg minden, a téma iránt érdeklődő ember érezte valamennyire. Más kérdés, hogy mivel a bulvársajtó és a kereskedelmi televíziózás már évek óta nem foglalkozik a külföldi eseményekkel, amennyiben nem arról van szó, hogy egy terhes kínai pandamackó kezében egy bűvös kockával lemészárolta a Loch Ness-i szörnyet, Diana hercegnő nevét kiabálva, hát a hírek ritkán jutnak el a bár akármennyire is érdeklődő vagy nyitott közönséghez maguktól. Utánuk kell menni. Mindenképpen, a kialakult helyzetben elmondhatjuk, hogy Magyarország a Föld bolygó elhagyására készül, már dübörögnek a hajtóművek és a start után háromszor is átlépjük majd a fénysebességet, kétszer oda, egyszer vissza, mert Magyarország jobban teljesít és kétharmaddal ez sem lehetetlen.

Hogy röviden összefoglaljuk, milyen környezetben vagyunk: az északi-tengeri Brent kőolaj világpiaci árának zuhanása gyakorlatilag térdre kényszerítette az eddig virágzó orosz gazdaságot, amely így már nem lesz képes finanszírozni sem Putyin, sem kicsiny, ám annál szolgálatkészebb magyar barátja lázálmait. Le merném fogadni valami drágább italba, hogy Ukrajnában három hónapon belül béke lesz, éspedig azért, mert egyetlen hadviselő félnek sem lesz pénze – lőszerre. Érthető tehát, hogy az északi-tengeri kőolaj fő forrásának számító Norvégiát a magyar kormány már hónapokkal ezelőtt ellenségének kezdte tekinteni. A kormány és nem a nép vagy az állam – szerencsére a Norvég Királyság tudja és figyelembe is veszi ezt. A Moszkva elleni szankciókat viszont továbbra sem fogjuk ingyen támogatni. maximum jó pénzért és szép ajándékokért, amint az a magyar miniszterelnök által a Bloombergnek adott interjúból kiderül:

„Ugyanakkor világossá tette, hogy a magyar kormány nem adja automatikusan hozzájárulását az Oroszország elleni uniós szankciók meghosszabbításához. Ezek egyéves hatálya a jövő tavasszal, illetve júliusban jár le. Magyarország lojális a közös európai külpolitikához és nem akarja rontani annak hatékonyságát. A kormány részt fog venni a hosszabbításról folytatandó vitában azzal a céllal, hogy létrejöjjön a megállapodás, ám az utóbbi nem lehet valamiféle diktátum vagy rendelet. Közös álláspontra kell jutni.”

De van ebben a Bloomberg-interjúban más szépség is, aki szeretné, itt olvashatja angol eredetiben is:

“Hungarians welcomed illiberal democracy,” said Orban, who was re-elected in April and enjoys a two thirds majority in parliament. The concept of “checks and balances is a U.S. invention that for some reason of intellectual mediocrity Europe decided to adopt and use in European politics.”

„Magyarország üdvözölte az illiberális demokráciát” – mondta Orbán, akit áprilisban választottak újjá, és most is kétharmados többséget élvez a Parlamentben. A „fékek és ellensúlyok rendszere amerikai találmány, melyről Európa szellemi középszerűségének engedve úgy döntött, hogy bevezeti és alkalmazza ügyeiben.”

Oh, dear mr. prime minister, önbe is kár volt pénzt ölnie a Soros alapítványnak, hová lett az az oxfordi félév? A fékek és ellensúlyok rendszere nagyon nem amerikai találmány, sokkal inkább brit, habár egyes elemei már az ókorban is felsejlettek. Az „illiberális” szó pedig angolul egészen mást jelent, és súlyosan negatív üzenetet hordoz, hogy nagyon finom legyek. Diplomatikusan szólva: uram, angolból elégtelen, történelemből szintén.

Lehetne ugyan még elemezni a Bloomberg-interjút, sok olvasata volna, de mindez különös fényben tűnik fel, ha megnézzük, mit nyilatkozott ugyancsak Orbán Viktor tegnap arról, hogy az Egyesült Államok műveleti területté nyilvánította hazánkat. Nem tetszik elhinni? Itt áll, a kormány honlapján:

„A magyar kormány egyelőre nem tudja, mi az oka annak, hogy az Egyesült Államok több százmillió dolláros forrást különített el arra, hogy mintegy kéttucatnyi közép- és kelet-európai országgal szemben akcióterveket készítsen és hajtson végre kifejezetten azért, hogy nyomás alá helyezzék e két tucat ország kormányát – reagált Orbán Viktor Belgrádban az emberi jogokért és demokráciáért felelős amerikai államtitkár erre vonatkozó kijelentéseire.
Szokatlan és újszerű helyzetben találta magát a magyar parlament – fogalmazott Orbán. A kormányzat annyit tudott válaszolni a képviselőknek, hogy keresi, van-e vajon összefüggés a folyamatban lévő, az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti szabadkereskedelmi megállapodások és a mostani amerikai akcióterv között.

Senki nem örül Magyarországon annak, hogy az országot műveleti területté nyilvánították húszegynéhány másik országgal együtt – tette hozzá a magyar kormányfő a Kelet-Közép-Európa-Kína csúcstalálkozót megelőzően Belgrádban.”

És majd amerikai csizmák alatt nyögünk, el fognak nyomni és ki fognak zsákmányolni a jenki imperialisták? Alig várom, kérem, alig várom, azok ugyanis legalább megbecsülik a kizsákmányoltakat, sokkal inkább, mint a mostani magyar urak. Bár én szívesebben lennék brit gyarmat, ha kérhetném, mert igen rokonszenvesnek találom a Királynőt, de ha csak a jenkik jutnak, az sem baj. Ellenben szó sincs ilyesmiről. Ha lejjebb megyünk a szövegben és végigolvassuk, megláthatjuk, hogy pusztán egy világméretű korrupció-ellenes kampányról van szó.

„A magyar miniszterelnök Sarah Sewallnak, az amerikai külügyminisztérium egyik államtitkárának múlt heti nyilatkozatára reagált. Ebben Sewall azt hangoztatta, hogy a korrupció – mint fogalmazott – sebezhetővé teszi az országokat és a népeket a közvetlen belső veszélyekkel, illetve a külső manipulációkkal szemben a Balkántól a Fekete-tengeren át a Bengáli-öbölig. “Érzékeljük ezeket a veszélyeket, és nagykövetségeink kéttucatnyi kelet- vagy közép-európai országban éppen azon dolgoznak, hogy akciótervet állítsanak össze az illető fogadó ország számára az ottani korrupcióellenes reform támogatására és az ebben az ügyben való együttműködésre ” – jelentette ki.”

Ezzel viszont semmi baj, a terveket ugyanis az érdekelt országok számára és nem ellenük állítják össze, ha kész vannak, átadják az országok vezetőinek, akik aztán majd jól nem veszik őket figyelembe, mert nem érdekük a korrupció felszámolása, és akkor még manierista finomsággal fogalmaztam. Lófütty lesz itt, nem megszállás vagy műveleti terület. Csupán egy újabb, habár ezúttal már sztálini méretű, grandiózus téveszme fordult meg a mi kis miniszterelnökünk esze tokjában. Hogy miért van megsértődve a korrupcióellenes tervnek még a gondolatától is, miért tekinti nemzeti szuverenitásunk elleni merényletnek? Azért, mert a NER teljes rendszere a korrupciónak köszönheti a létét is, a fennmaradását is. El a kezekkel a magyar, nemzeti korrupciótól, mi lenne itt anélkül?

Demokrácia?

Még mit nem!

A tragédia azonban az, hogy a magyar külügyek irányítása Szíjártó Péter közvetítésével most már teljesen a miniszterelnök kezébe került. Az Index sokkoló írásban számolt be a Külgazdasági és Külügyminisztériumban uralkodó állapotokról, arról, hogy több, egymást követő hullámban sikeresen felszámolták a diplomáciai testületet, és olyan emberekkel helyettesítették a szakértőket, akik nem találják fontosnak, hogy a külügyi tevékenységet írásban rögzítsék, sőt, hajlamosak meg is feledkezni korábbi, szóban zajlott tárgyalásaikról. No igen, ezt a képzetlen csapatot valóban könnyebb lehet egy vezéri akaratnak alávetni, mint a tapasztalt profik korábban már összeszokott, viharokban edződött csapatát.

A magyar külpolitika tehát megszűnt, helyébe Orbán Viktor tervei, elképzelései, ellen- és rokonszenvei valamint lázálmai léptek. Azonban, amint azt a Goodfriend-ügy és a korrupcióellenes program vagy a Norvég Civil Alap körüli botrány is mutatja, a miniszterelnöki vasakarat külföldön gyakorlatilag fabatkát sem ér, azzal csak Biharkeresztestől Nemesmedvesig lehet mindenhatási jogkört gyakorolni. Én elhiszem, hogy a magyar miniszterelnök emeletes házakat ugrik át, fogával kapja el a lódarazsat és félkézzel megállítja a mozdonyt is – de csak határainkon belül. Egy lépéssel a magyar határon túl a szupererő megszűnik. Ezt mindenki tudja, őt magát kivéve, és ha a külügyeket a saját kezébe veszi, ha a saját tévedhetetlenségébe vetett hittel irányítja azokat, biztos a csőd.

Akkor már tényleg nem marad más alternatívája Magyarországnak, el kell hagynia a bolygót, mert ha így folytatjuk, itt nekünk nem lesz maradásunk.

A start pillanatát onnét fogjuk észrevenni, hogy előtte Széles Gábor kikapcsolja majd a gravitációt, és felesünk a plafonra.

Szele Tamás


A blogbejegyzés eredetije: Szele Tamás: A diplomácia halála


Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges