A Kapcsolat.hu megújul.
Legyen ön is tagja egy jó közösségnek!

Szele Tamás: Csendes vihar

via K.Úr Ír blog

2014. október 19. 12:15 | 2 hozzászólás

Ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, a magyar külpolitikában most csendes vihar tombol, vagy ez még a vihar előtti csend – ahogy azt sem tudjuk, a NER számára ez már a vég kezdete, vagy még csak a kezdet vége.

De tény, hogy a beutazások megtagadása és a 7750-es elnöki rendelet alkalmazása után egy darabig semmi sem lesz olyan a magyar-amerikai viszonyokban, mint régen volt. A korábbi jó viszonyt mintha a szél fújná el.

Nyilvánvaló, hogy mi történt: bizonyos magyar üzleti és politikai körök odáig merészkedtek szemtelenségükben, hogy az Amerikai Egyesült Államokban is megpróbálták alkalmazni a korrupciónak azt a balkáni, kissé lábszagú módszerét, ami még nálunk is penetráns, csak mi kis ország vagyunk, nem jut más, el kell viselnünk. Amerika viszont befogott orral menekül a durva tolakodás elől, és még jó, ha nem kapunk tőle pár akkora pofont, hogy életünk végéig megemlegessük. A kiutasítások az esetleges vagyonok zárolásával is járnak, az érintettek élete végéig szólnak és a családtagjaikra is vonatkozhatnak – egyszóval, ez már az utolsó, még diplomáciainak nevezhető figyelmeztetés a NER számára. Már nem azt mondja: eddig és ne tovább, már azt mondja: túl messze mentél.

Vagy túl közel jöttél.

De mi juttatott minket idáig, leszámítva a szemtelenséget, mint hajtóerőt? Elhibázott lépések sora. Ha megtekintjük, Szíjjártó Péter szeptember 24-i eskütétele óta mely államokkal folytatott tárgyalásokat és miről, meglepő felfedezést tehetünk. Tárgyalt Líbiával (üdvözölte az új kormányt), Moldovával, ha nem is személyesen, majd frissen, gyorsan bekérette az amerikai ügyvivőt magához szeptember 26-án, nem azért, hogy bemutatkozzon neki vagy vázolja a magyar külpolitikai doktrínát, hanem azért, hogy tiltakozzon Obama elnök kijelentései ellen, melyeket a magyar civil társadalommal kapcsolatban tett. De ezt sem személyesen intézte, rábízta Magyar Leventére, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) gazdaságdiplomáciai helyettes államtitkárára. Maga a külgazdasági és külügyminiszter ehelyett folyamatosan konzultált Hernádi Zsolt Mol elnök-vezérigazgatóval a Szíriában kialakult helyzetről, mégpedig a KKM közleménye szerint október elsején tette ezt. Ami azért érdekes, mert ezzel egy időben Szijjártó Péter megbeszélést folytatott Adrian Bradshaw tábornokkal, a NATO európai főparancsnok-helyettesével. Vagy az egyikkel konzultált folyamatosan, vagy a másikkal tárgyalt, esetleg hármasban elmentek golfozni. De nézzük tovább! Miniszteriális közbelépés nélkül folytattunk tárgyalásokat Ecuadorral, Fehéroroszországgal, maga a miniszter közben elugrott tárgyalni Pozsonyba, de ami az övé, az az övé, Thomas Kwesi Quartey ghánai külügyminiszter-helyettessel személyesen egyezett meg arról, hogy Magyarország afrikai jelenlétét erősíteni kell. Magam is amondó volnék, fontos ez, főleg mostanság. Készenlétbe helyezték a rosszemlékű focimeccs miatt a bukaresti nagykövetséget, tettek néminemű udvariassági gesztust Kínának, rögzítették a jövő heti kanadai tárgyalások időpontját, Szíjjártó mester elutazott Bécsbe… haza is jött, aztán a magyar külügy tárgyalt Marokkóval, Laosszal, Mongóliával, Kazahsztánnal, egyszóval zajlott az élet.

Ezek persze csak a hivatalos és nyilvános programok.

Mintha az Amerikai Egyesült Államok nem is létezne, vagy eldugott kis királyság volna a kies Transzhimalájában.

Ezt hívjuk tökéletes diplomáciai ignoranciának.

De ezért még nem utasítottak volna ki senkit, ha nincs rá alapos okuk – habár a látványos levegőnek nézés mint eszköz nem szerepel a diplomácia módszerei között. A kiutasításoknak bizony indoka volt, most próbálja megtudni a magyar külügyminiszter, hogy micsoda. Talán olvashatna újságot is, bár az nem bizonyíték, ami a sajtóban áll. Ő bizonyítékokat kér, neveket követel.

Én is.

És vagyunk még páran így ezzel.

Hanem, kérném tisztelettel, pontosan ez a lista lesz az, amit akkor kapunk meg, amikor piros hó esik Tobruk és Bengázi térségében, augusztus közepén, némi anticiklon okából, és belepi a sivatagban dúsan burjánzó fenyőerdőt. Ugyanis akárhogy igényli a magyar külügyminiszter a transzparenciát, a diplomáciai gyakorlat szerint ezek a bizalmas adatok nem hozhatóak nyilvánosságra. Legalább annyira nem, mint egy hadihajó tervrajza vagy a CIA külföldi munkatársainak névsora. És ezt Szíjjártó Péter nagyon jól tudja is. Ezért követel hát teljes nyilvánosságot, betekintést, kissé kamikaze módon, hiszen úgy sem kaphatja meg, amit reklamál. Márpedig, ha meg nem kapja, azonnal hamisnak fogja nyilvánítani a vádakat, mondván, semmi sem bizonyítja az amerikai lépések jogosultságát. A magyar parlamenti ellenzék rövidlátását pedig mi sem bizonyítja jobban, minthogy lelkesen kívánják ők is a lehetetlent, igaz, nem azért, amiért a külügyminiszter, hanem mert politikai tőkét remélnek kovácsolni a névsorból – de hát ők sem fogják megkapni. Nem fogja azt megkapni a világon senki, csak akire tartozik, maximum akkor derülhet ki, kik nem utazhatnak az Egyesült Államokba, ha ők maguk bevallják. Azt meg nem fogják megtenni.

Látható tehát, milyen stratégiával válaszol az új magyar külpolitika a szigorú figyelmeztetésre – mint a rossz gyerek, aki ablakot tört, odakiabálja, hogy „Bibibííí, nem is igaz!” Csak épp ott a labda, ott a törött ablak…

Szíjjártó mester szerdán izzasztó pillanatoknak néz elébe, ugyanis zsúfolt hete lesz:

„Szijjártó Péter azt is elmondta, hogy a tervek szerint kedden Washingtonban találkozik Victoria Nulanddal, az Egyesült Államok európai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkár-helyettesével, és reményei szerint ezt a kérdést is meg tudják vitatni. Közölte továbbá, hogy az Egyesült Államokból Kanadába utazik, mindezt megelőzően pedig hétfőn Luxemburgban vesz részt a külügyek tanácsának ülésén. Így az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának hétfői és a külügyi bizottság esetleges keddi ülésén Magyar Levente, a tárca gazdaságdiplomáciáért felelős államtitkára vesz majd részt.”

Főleg az a keddi nap, az lesz kellemetlen. És, annak függvényében valószínűleg az összes többi is azzá válhat.

Tojástáncot jár most a magyar diplomácia, ráadásul Martens-bakancsban ropja, kizárt dolog, hogy sikerüljön a tekintélyünket is megőrizni és az érdekeket is megvédeni, főleg, hogy nem annyira országos, sokkal inkább párt- és üzleti érdekekről van szó ebben az esetben. Most már nem tudhat a külügy annyira vigyázni, hogy ne sérüljön az ország tekintélye és ne veszítsen nemzetközi pozícióiból – mert az elképzelhetetlen, hogy a magánérdeket bárminek az érdekében is feláldozzuk.

Ahhoz külpolitikusok kéne intézzék a külügyeket.

Nem tudni, hogy ez a vég kezdete vagy a kezdet vége – de valami elkezdődött.

Szele Tamás


A blogbejegyzés eredetije: Szele Tamás: Csendes vihar


Hozzászólások


kareszone
2 éve

Sajnos félek tőle, hogy körömszakadtukig védeni fogják hatalmukat, és egyáltalán nem fogja érdekelni öket, hogy mibe kerül ez az országnak.

kareszone


kwepi
2 éve

Én őszintén remélem, hogy az összes német, francia, holland, és még ki tudja milyen országból érkezett cégek futva rohannak a saját nagykövetségükre, és panaszolják el a hasonló sérelmeiket. Aztán majd minden ország megvonja a beutazási lehetőséget néháy embertől - és a legfontosabb: sajtótájákoztatón el is mondja, hogy ezt megtette.

Sajnos, az Orbány kormány addig nem ért a szép szóból, amíg valaki tökön nem rúgja úgy, hogy az a mandulájáig szaladjon fel.