A Kapcsolat.hu megújul.
Legyen ön is tagja egy jó közösségnek!

Szele Tamás: Arkangyal és birodalom

via K.Úr.Ír blog

2014. január 20. 11:16 | 5 hozzászólás

Angyal áll majd a Szabadság téren, magyar angyal, mert ferdén fog állni, fölötte félszárnyú sasmadár repked majd. Körben tizenhárom ép és sok törött oszlop. Mindez igen sok pénzbe fog kerülni, ámde legalább nagyon hamar meglesz – dióhéjban ennyit lehetne elmondani a német megszállás készülő emlékművéről, melyet valószínűleg a választási kampány miatt már március közepén át fognak adni. Ej, be szép lesz, ej be jó lesz. Ej, be jövedelmező is lesz. Csak éppen annyira kell nekünk, mint üvegesnek a hanyattesés.

Mikor január elsején kiderült, hogy az éji homályban kormányhatározat született ennek a köztéri plasztikának a felállításáról, ám azt a szilveszteri kavarodásban csak késéssel tették közhírré, akadtak egyes széplelkek, akik azt mondták: minek tiltakozni, lehet hogy szép lesz, lehet, hogy méltó lesz, míg nem láttuk, ne bántsuk. Gonosz, aki előre feltételezi a rosszat, prekoncepciózus. Mondjuk pont ilyen érvekkel szokták meggyőzni az ártatlan kis szűzleánykákat is, hogy engedjenek az ostromnak, mert meglátják, jó lesz, nem fog fájni, nem tudhatják milyen, míg nem próbálták – aztán vagy jó lesz nekik, vagy nem. Magam csak annyit dörmögtem, azt is a bajuszomba, hogy ahonnét ez a szobor jön, onnét jó még nem jött, de ízlés dolgában nem lehet vitát nyitni, meg aztán tényleg nem láttuk még a terveket.

Tegnapig.

Tegnap este ugyanis Pásztor Tibor V. kerületi képviselő blogján nyilvánosságra hozta az emlékmű látványtervét, amelyről szerda reggel nyolckor fog dönteni a képviselőtestület. Mármint választ az egy látványterv alapján szobrot. A kínálkozó egyből. Mondjuk ezt a szerencsétlen szobrot üldözik a munkaszüneti napok, mert az idevonatkozó előterjesztést is január 19-én, tehát vasárnap írta alá Rogán (polgár)mester a Főépítészi Iroda vezetőjével és két jegyzővel egyetemben – dolgoznak ők, még Isten szent napján is, ahelyett, hogy ájtatoskodnának. Ezt bizony majd meg kell gyónni, de ez legyen a legnagyobb bajunk. Ahhoz képest, hogy Lázár János ez ügyben Rogánhoz intézett levele, mely január 17.-én kelt, újfent „nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ügynek” nevezi a szoborállítást. Hogy micsoda? Hol van ennek nemzetgazdasági jelentősége? Ez csak kivesz az államkasszából, hozni nem fog egy vörös centet sem.

No, de lássuk magát a tervet.

Az alkotó, Párkányi Raab Péter majdnem három oldalon keresztül magyarázza, hogy az országalmát épp elejtő, három és fél méteres, ferde Gábriel arkangyal – bevallottan a Hősök terén látható emlékmű parafrázisa – és a rá lecsapó birodalmi sas az eltérő léptékek ellenére is miért méltó mementója Magyarország német megszállásának. Az írás több, mint figyelemre méltó, csak van vele egy pici baj. Hosszú, mint minden magyarázkodás, így nem lehet bronzba vésni öt világnyelven és felállítani táblán a szobor mellett, hogy mindenki értse. Talán fénymásolt példányokban lehetne osztogatni a turistáknak, de ez is drága volna. Aki akarja, értelmezheti éppen így is a látványt, de félő, hogy többen lesznek, akik úgy látják majd: Gábriel reménykedve tekint az égből lecsapó sasmadárra, kitárt karral fogadja, még az országalmát is eldobja örömében: „Ide szállj, keblemre, bruder!” Egyszóval: nagyon nem egyértelmű ez az emlékmű, és akkor még finoman fogalmaztunk. Már csak azért is, mert nem kapkod a lángpallosához. Ezzel szemben óriási. Az arkangyal körülbelül három és fél méter magas, a birodalmi sas négy és fél méter fesztávolságú, a környező oszlopok hét méteresek. Ennek ugyan meglesz a súlya, nem kisegér. Csak meg ne süllyedjen – de hiszen a közeli mélygarázs miatt támfalat is kell építeni hozzá. Ám üstöllést: ugyanis nagyon közeleg az átadás napja.

Ha valaki azt hiszi, hogy most Párkányi mester bőszen keveri a bronzot, de legalábbis készíti az agyagformát, az valószínűleg hatalmasat téved. Nem kever ő semmit. Tudjuk ugyanis, hogy nagyon ismert szobrász, igen sok köztéri plasztikája díszíti az ország településeit. Érdekes módon még pártpolitikai elfogultsággal sem vádolható: készített ő Trianon-emlékművet is, de Gobbi Hilda-szobrot is. Hanem úgy állhat a helyzet, hogy ez a sasmadár megmaradhatott neki valami lemondott turul-megrendelésből, Gábriel egy másikból, és most együtt adja el őket – különben el nem készülhetnének ennyi idő alatt. Rendben van, a sast még le kell barnítani feketére, de az egy egyszerű elektrokémiai eljárás, hamar megvan.

Ha akarom: ártatlan, megtámadott arkangyalt látok benne, ha akarom: a szolgai meghódolás jelképét. Sőt, ha úgy akarom, egy várva várt szövetséges üdvözlését. Ez a szép a köztéri szobrokban: napestig lehet magyarázni, mit is ábrázolnak. „Mit gondolt a művész” – ahogy az iskolában kérdik. Aztán lehet, hogy Arany János válaszát halljuk majd, ha rákérdezünk: „Gondolta a fene”. (Lehet, hogy nem mondta, de mondhatta volna…)

Itt nem is az a lényeges, hogy Párkányi Raab Péter mit gondolt: ha nem már meglévő, készen álló alakokra tervezték volna az egészet – bár ez csak az én feltételezésem, annak ellenére, hogy igen logikus – akkor mást gondolt volna. Meglehet: méltóbbat. A lényeges az, hogy mit gondolt a megrendelő?

Azt, hogy ennek az emlékműnek akkor is állnia kell március közepére, ha az ég a földdel egybeszakad. Miért pont ez ennyire fontos, nem nehéz kitalálni. Forrásaink szerint öt milliárd forint a költségvetése ennek a csecsebecsének, ebből maga a költség az ötöde sem lehet. Ráadásul választási kampánygesztusnak tekintik, méghozzá ravasznak: úgy hiszik, egyszerre riszálnak vele azoknak, akik a német megszállás áldozataival szimpatizálnak és azoknak, akik magával a megszállással. Risza jobbra, risza balra: nagy táncos ez a mi kormányunk. Csak keringőre kérni nem fogja senki ezért a kis mozgásművészeti bemutatóért – annyira ugyanis senkinek sem fogja elnyerni a tetszését.

Mondjuk, annál mégis jobban jártunk, mint ahogy járhattunk volna: a városi legenda már tudni vélte, hogy egy Tigris tankot akarnak kiállítani a Szabadság téren. Az ugyan hamarább is meglett volna – de ennyi pénzből nem jött volna ám ki… Maradtunk a tántorgó Gábrielnél és a fölötte keringő birodalmi turulnál.

Mindenki jól járt.

A közönséget kivéve.

De – mint a jelek mutatják – Magyarország jobban teljesít.

Szele Tamás


A blogbejegyzés eredetije: Szele Tamás: Arkangyal és birodalom


Hozzászólások

cseripapi képe

cseripapi
1 hónapja

Ezt a tartalmat nem a szobor témához szántam, de ide töltöttem le véletlenül, elnézést! 

cseripapi képe

cseripapi
1 hónapja

Nem vagyok az mszp tagja, de felhívom a figyelmeteket, hogy a Botka az egyetlen miniszterelnök jelölt, akinek még nem csókoltak kezet a nyugdíjasok, nem ültek az ölébe egy fénykép erejéig, még soha nem verte át őket. Igaz a fogadása előtt az öregek - én már mondhatom így is, ez a valóság - nem ültek órákig a fodrásznál, nem kaptak kölcsön bundát, esetleg egy meleg ebédet a közeli kiskocsmában! Én az ő neve mellé teszem az x-et, ha megérem a választást!

plalyA képe

plalyA
3 éve

Na, igen. Ehhez a sasmadárhoz, meg Gábrielhez képest az orosz medve egy Grizzly ( Ursus horribilis)

lilla- képe

lilla-
3 éve

ez a komment volt a legjobb értelmezés szerintem :

"Az előző ezredfordulón Szilveszter pápának megjelen álmában Gábriei arkangyal,s azt javasolta neki,hogy a koronát adja a magyaroknak.Ezért lett jelképe a szent korona országának Gábriel.Szerintem most Orbán is nagyot álmodott,mert szokott De azért illene ragaszkodni a történelmi tényekhez.A sas és az arkangyal jó barátságban közös projekten dolgoztak,csak Gábriel nem volt megbízható a sasnak,ezér rárepült.Erre fogunk emlékezni a szoborral.
A birodalmi sas és Gábriel ezt megelőzően álmában megtámadta a hatalmas orosz medvét.Az pedig bepipult,széttépta a birodalmi sast,majd dühében beült annak a fészkébe,meg az arkangyal házába negyven évre. Igy kerek a történet,na ezt szoborják meg!"

cseripapi képe

cseripapi
3 éve

Volt olyan időszak, amikor neves filozófusok okítottak bennünket a "tartalom és a forma" összefüggeseiről. Nagy valószínűséggel a - mégha fiatal kis kölykök voltak - mindenhez értő, mindenbe bele beszélő Rogán és Lázár urak is képezték magukat e tárgyban. 

Namár most! Nem az az elsődleges, hogy milyen otromba, aránytalan művészhez nem méltó alkotást kivánnak elhelyezni, mert ez csak a forma, hanem a tartalom, amit oldalakon keresztül magyaráni kell, hogy a bámészkodó megértse!  Még ha egy külvárosi telekre, vagy közvetlenül a szobor parknak készitik, akkor is felesleges, de a Szabadság térre, ez már egyenesen provokáció. 

Gondolom, nem vagyok egyedül a meglátásommal, Lázárék érzik, hogy április után nem tudnák keresztül vinni egyetlen testületen sem, a szobor állitás gondolatát, nem a formája miatt, hanem a tartalma miatt!