A Kapcsolat.hu megújul.
Legyen ön is tagja egy jó közösségnek!

Polgári piknik

via K.Úr Ír

2013. szeptember 1. 09:05 | 1 hozzászólás

A Pozsonyi Pikniket természetesen Pesten tartják, amiből egy normális világban az következne, hogy ezzel szemben vagy vele egy időben tartani kéne egy Pesti Pikniket is Pozsonyban, de nem tartanak, amiről nem az Újlipótváros tehet, sőt.

A Pozsonyi Pikniket különben nem is a városról, hanem a Pozsonyi útról nevezték el – tulajdonképpen nem más, mint az újlipótvárosi falunap. De ebben a kategóriában a legjobban sikerült rendezvény a világon. Túlzás nélkül.

Az ember felszáll a Blahán a négyes-hatosra, és a Jászai Mari térnél Európában száll le. Az előbb még gyanakodva figyelte az utastársakat, zsebeseket próbált kiszúrni, fel-fellökték, le-letaposták, most meg elég volt befordulnia a sarkon, hogy egy vidám és mérhetetlenül udvarias tömegben találja magát. Nincs agresszivitás, könyöklés, tülekedés még a legnagyobb sokaságban is nagyobb fennakadást okoz az udvariaskodás, mint a nyomakodás – ez nem Pesten van, hanem Európában. Nem hangzik el egyetlen durva szó sem, a politika is alig kerül szóba. Még az időjárás is remek volt: úgy tűnik a rendezvénynek nagyon befolyásos jóakarói lehetnek a legfelsőbb szinteken is. De tulajdonképpen hogy néz ki, miből áll ez az össznépi patlacs?

Kérem, van egy színpad a Pozsonyi út Jászai Mari téri végében, ami elfoglalja az egész úttestet és van egy másik, arra az esetre, ha az ember megunná a műsort, a Szent István parknál. A kettő között – és a mellékutcákban – pedig minden van. De szó szerint. Amíg a színpadokon táncolnak, énekelnek, bemutatkoznak a különböző színházak, zenekarok, esetleg az egyik balkonról operaáriákat énekelnek, addig az út két oldalán álló standokban mindent kapni, mégpedig ledes kerékpárküllőtől láncos plasztikbuzogányig, flódnitól házi disznótorosig, cseh és belga söröktől fütyülős barackpálinkáig. Azt semmiképpen nem ússza meg, hogy ha elsétál egyik színpadtól a másikig, hogy meg ne teljen a keze lufival, újsággal, mégpedig ingyen, és meg ne kóstoltassanak vele legalább háromféle valamit – szintén ingyen. Lehet, hogy a résztvevő kereskedőknek komoly bevételt hoz a rendezvény, de valahogy mégsem érezhető az az agresszív, tukmáló merkantilista szellem, ami annyira kellemetlenné teszi az életet az ország többi részében. Itt ugyanis valahogy… szeretik a vevőt, a vendéget. Emberszámba veszik. Nem pénzeszsáknak tekintik, hanem egyenlő üzletfélnek.

Közben az egyik helyen bohócok bolondoznak, a másikon fáklyákkal táncolnak, amott zsonglőrködnek, emitt filmeket vetítenek, megint máshol sakkszimultán zajlik az ország legkiválóbb játékosaival, és mindenki eszik, iszik, jól érzi magát. Odakeveredett még egy végvári vitéz is, Béri Balogh Ádám csótáros, tollforgós süvegében, és roppant népszerű volt. Pizzát is kapott, annyira szerették. Két dolgot nem látni: rendőrt és biztonsági őrt. Akik mégis ott állnak, csak a forgalmat irányítják. Nincs szükség a rendfenntartásra: minek? Senki nem bánt senkit. Fogy az ital, kegyetlenül, mégsem részeg egyetlen emberfia sem. Hangos szó fel nem csattan: polgárok vagyunk, kérem, nem csőcselék.

Hát igen. Így is lehetne élni. Sőt: voltak rövid, boldog időszakok, amikor így is éltünk. Nem az anyagi viszonyokra gondolok – szerényen is lehet polgár az ember. A mentalitás, a hangulat, a kultúra a fontos. Egymás tisztelete, megbecsülése, talán még kedvelése is. Egyes helyeken ma is így élnek az emberek: ezeket a helyeket Európai Uniónak hívják.

Mi meg kezdünk elfeledkezni erről az életmódról.

Acsargunk, vicsorgunk, vérre menő csatákat vívunk, ölre megyünk egy fogpiszkálóért, hitvitákba bocsátkozunk, vallásháborúkat indítunk egy „i” betű kedvéért – de néha még eszünkbe jut, hogy nem ezt szerettük volna, nem ezt akarjuk, néha megpihen a szablya és előkerül a könyv.

Néha még polgárok vagyunk. Legalábbis a Pozsonyi Pikniken, egy-két napig.

A négyes-hatos még megáll néha Európában is.

Szele Tamás


A blogbejegyzés eredetije: Polgári piknik


Hozzászólások

echinacea képe

echinacea
4 éve

Tökéletes a hangulat bemutatása, - ott voltam, így láttam én is.

És akkor még a rengeteg kisgyerekről, kiskutyáról nem is beszéltünk, pedig ahol  ők is vannak, az csak sikeres rendezvény lehet!