A Kapcsolat.hu megújul.
Legyen ön is tagja egy jó közösségnek!

“Nincs rendes étel, orvos, vagy oktatás, csak konténerek”- egy menedékkérő család beszámolója

via Átlátszó

2017. augusztus 29. 11:21 | 0 hozzászólás

Egy háromgyerekes családot négy hónapig tartott bezárva a röszkei tranzitzónában a magyar állam. Néhány napja befogadotti státuszt kaptak a hatóságtól, ezért kijöhettek Röszkéről, most Vámosszabadiban várják a sorsuk alakulását. Kameránk előtt mesélték el, milyen életük volt a konténertáborban, és fotókat is mutattak a benti körülményekről, ahová újságírókat nem ereszt be a Belügyminisztérium.

A 250-250 férőhelyes röszkei és tompai tranzitzónában jelenleg összesen nagyjából 470 menedékkérő tartózkodik, ebből 206 gyerek. A szögesdróttal körülvett, szigorúan őrzött konténertáborokba a sajtó nem mehet be, de a kiengedettek beszámolói és az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint is embertelen körülmények között tartja ott fogva a magyar állam a menedékkérőket.

Az adatokat dr. Somogyvári Zoltán, a Magyar Helsinki Bizottság jogásza mondta el az Átlátszónak, és tőle tudtuk meg azt is, hogy bár a KLIK-nek elvileg kötelessége lenne megszerveznie az iskoláskorú gyerekek tanítását, ők mégsem kapnak semmiféle oktatást a konténertáborban töltött idő alatt.

Egy háromgyerekes iráni-afgán család 4 hónapig élt a röszkei tranzitban, ahonnan néhány napja engedték ki őket. Befogadotti státuszt kaptak a hatóságtól, most a vámosszabadi nyílt menekülttáborban várják, hogy mi lesz velük. Harminc napig maradhatnak ott, aztán utcára teszik őket mindenféle integrációs segítség nélkül.

A tíz hónapos kisbaba neve magyarul reményt jelent, és talán neki a legjobb, mert még nem érti, hogy mi történik velük. A 6 és 8 éves kislányok nem kapnak oktatást, hét hónapos terhes édesanyjuk arcán jól látható sebhely emlékeztet az Afganisztánban átélt kínzásokra, a férj pedig kétségbe van esve, hogy miből fogja eltartani a családját.

Aras, az iráni férfi tört angolsággal beszél arról, hogy Röszkén a gyerekeknek a legrosszabb, mert nem tanulhatnak, alig vannak játékok, ezért csak unatkoznak és veszekednek. Az egyetlen szórakozásukat a civil szervezetek önkéntesei által szervezett foglalkozások jelentik, ami heti 1-2 óra rajzolást és papírhajtogatást takar. Ezen kívül a gyerekeknek semmilyen más elfoglaltságuk nincs a szögesdróttal lekerített, rendőrökkel őrzött területen.

Az apa felidézi, hogy egy alkalommal, amikor a tranzitzónába zárt gyerekek összevesztek valamin, körülbelül húsz rendőr ment oda hozzájuk, és azt mondták nekik, hogy ha még egyszer összeverekednek, akkor vissza kell menniük Szerbiába.

Aras elmeséli azt is, hogy reggelente 5-6 óra körül körbejártak a rendőrök ellenőrizni, hogy hányan vannak egy konténerben, és ha ilyenkor még az ágyban, a takaró alatt voltak, akkor azt lerántották róluk, hogy megszámolhassák őket.


A blogbejegyzés eredetije: “Nincs rendes étel, orvos, vagy oktatás, csak konténerek”- egy menedékkérő család beszámolója


Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges