Szerkesztők ajánlják Semjén most mindenkinek üzent
A Kapcsolat.hu megújul.
Legyen ön is tagja egy jó közösségnek!

Másként a cigányokról

via Ordítok blog

2014. szeptember 1. 12:12 | 1 hozzászólás

Ahogy az várható és előre tudható volt, a nincstelenség terjedésével az elégedetlenség is növekszik. A rasszizmus, a nacionalizmus erősödik, hiszen a mindennapi létéért küzd sok család.

Ha nem találnak az emberek válaszokat a kérdéseikre, megoldást a problémáikra a nagy pártoknál, akkor oda fordulnak, ahol ezt megtalálják.

Olvasom, hogy Svédországban neonáci felvonulás volt. Jellemzően a magyar sajtó azt emelte ki, hogy a rendőrök védték a felvonulókat és az ellentüntetőket "verték szét". Ez volt a nagy hír. Lám-lám, ott is vannak neonácik! Tessék, a nagy demokrácia!

Pedig nem ez volt a nagy hír, nem ez a szenzáció. Hanem az, hogy egy előre bejelentett, engedélyezett felvonulás 150 (százötven) neonáci résztvevője ellen 10 000 (tízezer) ember vonult az utcára! Ha van fontos ebben a hírben, akkor ez az. Bár nyilván nem lehetne olyan ütős címet adni a cikknek. Vagy nem repül rá annyi olvasó, ha egy társadalom egészséges működéséről van szó. Az nem annyira izgalmas.Pedig izgalmas. Ahogy a sajtó szerepe is izgalmas egy társadalom gondolkodásának formálásában. El fog jönni az a pillanat, amikor vállalni kell a felelősséget mindannyiunknak. Kinek-kinek a maga tetteiért.

Nálunk nem a bevándorlók okoznak gondot, nem ők a sajtókedvenc csoport. A cigányok mellett és ellen olvashat a nagyérdemű számtalan cikket. Érdekes figyelni a reakciókat, kommenteket. De érdemes gondolkodni is, legalább néhány perc erejéig.

Most aktuálisan a miskolci kilakoltatások kapcsán, de ez sem sokkal több időnként felröppenő hírnél. Ami viszont jól látható, az a szélsőséges viselkedés. Nem csupán az egyik, hanem mindkét oldalról.

Vannak, akik szerint a romák nem emberek, de semmiképpen nem magyarok. Szerintük szigorú szabályokkal, akár rezervátumba zárással oldható meg a probléma.

A másik véglet pedig a segélyek, adományok útján történő kezelése a nyomornak.

Érdemes lenne eltöprengeni azon, hogy mi az oka mindennek.

Egyáltalán, végignézni egy kicsit a történelmünkön. A cigány és nem cigány magyar emberek közös történelmén.

Az "átkosban" - bár gyerekként éltem meg - valahogy másként működtek a dolgok. Nem igazán illett cigányozni, ahogy egyébként zsidózni sem. Ezzel együtt, ha egy cigány embernek azt mondták: cigány, az nem sértés volt. Nem is kérte ki magának, hiszen valóban cigány. Abban a nem túl távoli múltban dolgozott mindenki. Cigány, nem cigány. Tudom, káros és rossz rendszer volt, mai napig fizetjük az árát. De azt sem szabad elfelejteni, hogy ami ebben az országban felépült, annak jó része akkor épült. Nem csupán haszontalan foglalkoztatás volt, nem csak kapun belüli munkanélküliség. Hasznos munka is volt.

A mára gettósodott cigányságot akkor telepítették például Miskolcra, Salgótarjánba és még számtalan helyre az országban. Mert kellett a munkájuk a kohászatban, a mezőgazdaságban, a bányákban, gyárakban. A cigány emberek jöttek, dolgoztak. Becsülettel és keményen. Akkor is, ha volt köztük lusta, volt lopós, volt nehezen kezelhető. Olyan bizony volt a nem cigányok között is bőséggel.

Azt hiszem, a romák ügyéhez minden kormány rosszul nyúlt hozzá, függetlenül a rendszertől. Hibás volt az alanyi jogon járó lakás, a magasabb összegű segély is. Egy időben természetes volt, hogy csupán azért, mert valaki roma, több jog illeti meg, de főként jár neki a segítség, amiért cserében semmit nem kell adnia, tennie.

A rendszerváltás után megszűnt a kötelező foglalkoztatottság. Ahogy lassan (vagy gyorsan) megszűntek a kétkezi munkásokat, alacsonyan képzett munkaerőt felszippantó gyárak, üzemek is. Jött helyette a munkanélküli segély. Ami járt, semmit nem kellett tenni érte. A romák munka nélkül maradtak, földet soha nem kaptak, tehát a mezőgazdaság nem jöhetett szóba, mint megélhetési forma. Viszont megmaradt a minden jár, csak a postást kell várni mentalitás.

Ezen csak rontott a jószándékú, vagy épp politikai érdekből köréjük csoportosuló hivatásos és önjelölt jogvédők, embervédők és jót akaró segítők tömege.

Kell az adomány, a ruha, az étel. Hogyne kellene. De nem megoldás. Csak az aznapot oldja meg, holnapot adni nem tud. Sajnos.

A szegény embereknek, a nyomorba csúszottaknak nincs holnap. Csak az aznap, az az óra van. Nincs tovább. Ezért nem tudnak tervezni sem, előre gondolkodni sem.

Aki viszonylagos jólétből csúszott a semmibe, annak van egyfajta alapja. Képes megfelelni a társadalmi normáknak, "el tud vegyülni".

Egy hátrányos helyzetből induló cigány fiatal, vagy nem annyira fiatal ezt nem tudja megtenni. Nincs mibe kapaszkodnia. Nem látta, nem tudja, milyen egy társadalom tagjának lenni. A környezetében látott mintát követi, nincs választása. Normálisnak gondolja azokat a viselkedési formákat, amiket egész életében látott. Ebbe beletartozik az elvárás a társadalommal szemben, a munkanélküli lét természetessége, adott esetben a követelőzés, agresszió is.

Az elvárás nélküli adakozás nem segít. Szerintem. Az adok-elvárok viszont igen. Ezt láthatjuk működni több szervezet esetében, de élő példa rá Cserdi, az ottani roma polgármester. Ezek nem gyorsan megtérülő befektetések, ezért a politkának nem érdeke így működni. Nincs látványos eredmény 4 év alatt. Egy politikus ennyi időben gondolkodik.

Márpedig a cigányok itt vannak. Velünk, köztünk élnek, részei a magyarságnak. Úgy tenni, mintha ez nem így lenne, ostobaság. De butaságnak tartom a minden ellentételezés nélküli adományozást is, mert nem valódi megoldás. Kormányzati program kellene (mindegy, ki volt, van, lesz kormányon), oktatás kellene, munkahelyek kellenének, családtervezés és egészségpolitika. De elvárás is kellene, szembesítés is, a bajokat feltáró, a társadalom számára tűrhetetlen és elfogadhatatlan viselkedésformákat felszámoló program is kellene.

Pontosan tudom, mennyire nehéz kitörni egy cigány fiatalnak. Nehéz tanulni, de nehéz munkát találni is. Mindenkinek nehéz ez ma, de nekik méginkább az. Azt is látom, hogy akinek sikerült, az maga is elfordul a gettóban élőktől. Nincs jobb véleménye róluk, mint a társadalom más tagjainak. Ezzel szembe kell nézni a cigányságnak, a cigány értelmiségnek és mindannyiunknak. Meg kell találni az okokat.

Nem szabad álszent módon lesütni a szemünket, mert az nem fog segíteni. A hallgatás, a tapintatosnak szánt elfordulás sehová nem vezet. Beszélni kell. Mindenről. Le kell dönteni a tabukat.

Meg kellene tanulnunk, nem ítélni elsőre. Nem bőrszín, nem a haj színe, a szem metszése alapján alkotni véleményt. Nem zárni ki senkit a lehetőségből, társaságból, sehonnan azért, mert más, mint a többség. Egy sváb, tót, zsidó emberen nem látszik, hogy ő sváb, tót, zsidó. Egy cigány emberen látszik, ő nem tud úgy elvegyülni. Nem is kell. Nem lenne szabad, hogy ez eszébe is jusson valakinek.

A cigány embereknek meg kellene tanulni, hogy nem veheti el a másét. Hogy aki csordában bátor, nem igazán bátor. Hogy ha kap, adnia is kell. Hogy nincs több joga sem a cigány, sem a nem cigány embernek. Meg kellene tanulniuk büszkének lenni a cigányságukra. Ismét meg kellene találniuk őseik nyelvét, kultúráját, művészetét. Tanulni kellene, tenni önmagukért és egymásért.

Külön a cigányok és a  nem cigányok sem tudnak semmit tenni, csak közös akarattal, elszántsággal és összefogással. Csak nagyon komoly kormányzati segítséggel, szakemberekkel, anyagi ráfordítással. Tanulással, alkalmazkodással, türelemmel, megértéssel. Kölcsönösen. Közösen.

De ez az út hosszú, nehéz és göröngyös. Mindenkinek.


A blogbejegyzés eredetije: Másként a cigányokról


Hozzászólások

adamik_ képe

adamik_
3 éve

Szüleim többször meséltek a falujukról. Jómódú sváb falu volt , tisztességes törvénytisztelő lakossággal. Jómódú faluban a cigányok sem voltak szegények. Törvénytisztelő faluban a cigány is törvénytisztelő. Azóta eltelt több mint ötven évben a falu jelentősen megváltozott. Az egész falu megváltozott , nem csak a cigányok.