A Kapcsolat.hu megújul.
Legyen ön is tagja egy jó közösségnek!

És te mit fogsz mondani a gyerekednek, ha megkérdezi?

via Kolozsvári Szalonna

2017. január 25. 09:48 | 0 hozzászólás

Olykor előfordul, hogy méltatlanul átsiklunk közepesen érdekes hírek fölött, pedig. Január 20-án például világháborús emlékművet avattak Esztergomban. Revideálok: január 20-án, pénteken, szűk két héttel Vlagyimir Putyin budapesti látogatása előtt a Vörös Hadsereg előtt tisztelgő szobrot avattak Esztergomban, ahol a magyar kormány is képviseltette magát. Meg az orosz nagykövet. Meg az azerbajdzsáni, a fehérorosz és a kazah nagykövetség is.

Első felindulásomban, meg a másodikban és a sokadikban sem tudtam rávenni magam a köpés-nyelésre. Hogy milyen előkelően illusztris társaságba került Magyarország kormánya 2017-re és milyen hősök előtt borul térdre, hogy miként lett az elnyomókból felszabadító, az egyszerűen felfoghatatlan, de jóval több, mint elkeserítő.

Nos, eredetileg erről akartam kifejteni néhány gondolatot azért, hogy feltegyem a rendszerint bőszen kommunistázó, magukat nemzeti érzelműnek és egyidejűleg felsőbbrendűnek is tartó honfitársaimnak a kérdést: miként értékelik ezt a nagyszerű gesztust? Azt, hogy Magyarország feltétlenül szükségesnek érzi emléket állítani az első világháborúban – a monarchia hadifoglyaiként – a közelben sínylődő orosz katonáknak, illetve a második világháborúban errefelé elesett vörös katonáknak? Szerintük merre tart ez az ország, ahol 40 évnyi orosz megszállás után azok előtt tiszteleg a kormány, akik az úgynevezett barna pestis helyett ránk szabadították a vörös pestist, akik sztálini kegyetlenséggel, szabad rablással, tömeges nemi erőszakkal írták bele magukat abba a magyar történelembe, amit minden idők legnemzetibb kormánya a legordenárébb manőverekkel hamisít a széljárásnak megfelelően?

De az örökzöld, sehova nem vezető kommunistázás helyett, és főleg ahelyett, hogy megpróbáljam e tekintetben gondolkodásra bírni azokat, akiknek ez eddig sem volt erősségük, inkább szentelnék néhány szót egy igazi, egyáltalán nem hétköznapi hősre. Aki nem a Vörös Hadsereg, nem Donald Trump, nem egy távoli diktatúra vezetőjének felesége, nem Erdogan, Putyin vagy tetszőleges, egyenesen beszélő illiberális gyilkosa az emberhez méltó életnek, hanem egy magyar állampolgár.

Akinek elege lett abból, hogy a tisztességgel befizetett adójából stadionok és kisvasutak épüljenek, Matolcsy-félék pereputtya gazdagodjon, külföldi kéjutazásokra járjanak arra érdemtelen senkiháziak. Levelet írt a NAV-nak, amelyben kifejti, hogy ő egészségügyre és oktatásra fizeti az adót, nem azért, hogy az a pénz magánvagyonná konvertálódjon, hogy közfeladatok ellátása helyett azt hűbéreseknek és strómanoknak utalják ki.

Tovább...


A blogbejegyzés eredetije: És te mit fogsz mondani a gyerekednek, ha megkérdezi?


Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges