A Kapcsolat.hu megújul.
Legyen ön is tagja egy jó közösségnek!

Életemben először megsajnáltam

via Kolozsvári Szalonna

2016. március 15. 17:07 | 1 hozzászólás

Orbán Viktor elmondta ünnepinek szánt beszédét. Nem volt ünnepi, nem volt szép és főleg nem volt méltó. Sem az ünnephez, sem a forradalomhoz, sem egy politikushoz, sem egy országhoz nem volt méltó.

Szemerkélő esőben kezdődött és úgy is végződött a központilag rendezett pártünnepély. Vannak az ilyen rendezvényeknek olyan külsőségei, amik máskor mosolyogtatóak lennének. A beszédet felvezető néptáncosok (vagy bármi is akart lenni a lépcsőn előadott dolog) ruháján pompálló, levesestányér méretű kokárda bármikor – ünnep előtt, alatt, után – borzalmas. A fél mellkast beborító nemzetiszín zászlócsokor kevés híján leszakította a ruhát a táncosokról. Túl sok volt, túl alpári, szörnyű. Nem tudom, ki gondolta azt, hogy a hazaszeretet a kokárda méretével egyenesen arányos, de nagyot tévedett.

Amikor lezajlott, aminek ilyen ünnepen le kell zajlania, fehérbe öltözött nők és feketébe öltözött férfiak eljárták a csűrdöngölőt, Varga Miklós eldalolta az Európát, a főpolgármester elmondta, amit akart, jött a fő attrakció.

Köpcös, öregedő kis ember, heregyulladás-gyanús terpeszjárásban, el-elcsukló fejhangon forradalmat hirdetett. Elmondta szó szerint azt, amit elmondott már számtalanszor. Mintha a beszédírók sztrájkolnának és egy ráérő portás random összerakta volna volna a régebbi beszédek lapjait.

Ahogy mostanában kivétel nélkül minden kormánytag, úgy Orbán Viktor is ívesen szart arra, miért is gyűltek most össze a népek az ő lábai előtt. Nem érdekelte, valójában miről is szólna ez a nap akkor, ha nem róla szólna. Milyen lenne, ha nem az ő hagymázas lázálmai, az ő vágyai, akarata és ambíciói mozgatnák még a nemzeti ünnepet is.

Nem érdekelte, fel sem fogta. Összefüggéstelen, szétkopott panelekből összebarkácsolt beszéde arról szólt, amiről minden szól ebben az országban, pontosabban a kormány és a miniszterek elnökének fejében. A migránsokról. Ott állt a népvezér a szitáló esőben, egyedül a kifutó végén, lábainál rajongó tömeg és ő gyújtó hangú beszédben kürtölte világgá: mennyire bátor, nagy harcos ő, aki megvédi népét, megvédi Európát, a kereszténységet, mindent és mindenkit.

Néztem az olykor elcsukló hangon kukorékoló, pocakos kis pasast és arra gondoltam, mennyire kell romlottnak, cinikusnak lenni ehhez. Vagy mennyire kell megbomlania egy elmének ahhoz, hogy a valóságnak egy szikrája, a lelkifurdalásnak a gondolata se jusson el a szónok agyáig.

Mi kellhet ahhoz, hogy a szabadságról rikácsoljon az, aki személyében felelős az Alkotmány szétverésért, az alkotmánybíróság kiheréléséért, az alkotmányos alapjogok sárbatiprásáért, az oktatás-, a vallás-, a szólás szabadságának kigúnyolásáért, a civil szervezetek meghurcolásáért . Mi kell vajon ahhoz, hogy szemrebbenés nélkül ágáljon a bátorságot éltetve, miközben a választói mögé bújva igyekszik megtartani és lehetőleg örökre bebetonozni a hatalmát, évek óta nem mer egyetlen vitán, interjún részt venni, őrizni kell éjjel és nappal őt, a házát, az utcáját.

Ott állt a dobogón ez a meghasonlott ember és meg akarta győzni a hallgatóságát, hogy ő egy önfeláldozó, bátor, népéért mindenre kész, hatalmas államférfi. Közben talán átfutott az agyán az összeharácsolt vagyon, a semmivel nem magyarázható gazdagodás, a rokonságnak juttatott javak. Talán még Nárcisz kutya is átsuhant az emlékei között, aki őrzi a titkot a kerítés mögött. Ameddig őrizheti.

Néztem az alakítást és megsajnáltam a szónokot. Az én szemem egy rémült kis embert látott, aki igyekszik elhitetni mindenkivel, hogy mennyire bátor.

Soha nem láttam még ennyire magányosnak a miniszterek elnökét. Magányos, mert senkiben nem bízhat. Beteg, mert senki nem meri elmondani neki az igazat. Szánalmas, mert túl a küldetéstudatos ágáláson semmi nincs, csak a félelem. Attól fél, hogy szembesülnie kell azzal, amivel nem akar. Azzal, amit tett ezzel az országgal.

Rémült kis ember, csikorgó mosollyal, zavaros gondolatokkal.

Életemben először megsajnáltam.


A blogbejegyzés eredetije: Életemben először megsajnáltam


Hozzászólások

csejoska képe

csejoska
1 éve

Kár sajnálni !! Egye meg amit bomlott elméje kifőzött !

Egyébként  -bárcsak igy tudnék tippelni a lottón-  várható volt, hogy ezt az ünnepséget "nem ússzuk meg" a MIGRÁNSOK  felemlitését, a velük egyet nem értők pocskondiázását, meg a "szokásos" handabandát.

Egyébként meg nem volt egyedül, nemhiába gondoskodott lengyel, meg erdélyi "vendégmunkásokról"  nekik még tán beadhatja a szokásos maszlagot az  " ő nagyságáról"