Szerkesztők ajánlják Semjén most mindenkinek üzent
A Kapcsolat.hu megújul.
Legyen ön is tagja egy jó közösségnek!

Csak jó nagy huzat marad az öregember helyén

via Kolozsvári Szalonna

2018. június 17. 15:39 | 0 hozzászólás

Talán soha nem tudom meg, mi történt vele, mert a kormány alkotmányba foglalná a hajléktalanok kitiltását a közterületekről. Meg is teszik. Olyanok.

Az öregember egy fatákolmányon ült. A huzatban. Az öléből lágy zene szólt. Valamilyen kivénhedt rádióból. Három nejlon táska volt mellette a díszlet. Nagy ballonkabátba rejtette el a testét. Rágcsált. Megálltam előtte. A nagyapámra hasonlított.

Csontsovány volt, szép fehér hajjal az én nagyapám. Ő sosem rágcsált. Evett. Úgy ahogyan senki más nem tudott. Csak én. Megtanultam tőle. Jobb kezében nagy kincse, a fanyelű bicska. A balban pedig minden. A hüvelyk- és a mutatóujja között a szalonna. A mutatóujja és a középső ujja között a hagyma. Aztán jött a paprika, a középső és a gyűrűsujja között. Még mindig volt hely a gyűrűs- és kisujja között. Ott bármi lehetett: ha gyümölcs, akkor az; ha maga faragta fogpiszkáló, akkor az; ha úgy gondolta, a pici sótartót dugta oda.

A bicska dolgozott. Nagyapám evett. Soha semmi nem esett ki a kezéből, és soha nem pótolta azt, ami a két ujja között már elfogyott. Ebéd után olyan fényesre ette ki a tányért, hogy bármelyik mosogatólány megirigyelte volna. Nagyapám szerette a bort, spiccesen mindig úgy szólított: Angyalka. Ilyenkor dudorászott evés előtt egy keveset, majd miután végzett a kanállal, villával, tányérral, csendesen dalolászott. Az én okos nagyapám egyet soha nem tudott megjegyezni, az unokája, az én lányom nevét. Nem és nem. Fölírtuk egy papírra, az mindig ott volt az asztalán kis vázájának támasztva. Az én nagyapámnak olyan volt az arca, mint az öregemberé.

Tovább...


A blogbejegyzés eredetije: Csak jó nagy huzat marad az öregember helyén


Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges