Aristotle

Homo sum, ergo nihil humani a me alienum puto. (Terentius)

Éhségsztrájk

Nehéz és tanulságos egyhetes éhségsztrájkon van túl a Demokratikus Koalíció négy prominens képviselője. Nehéz volt, mert maga az éhségsztrájk komoly fizikai és egészségügyi alkalmasságot feltételez, aminek azonban ennek ellenére megvoltak a maga előre nem látható veszélyei, még ha állandó orvosi felügyelet alatt is voltak. Mindehhez természetesen megfelelő lélektani elhatározottságnak, eltökéltségnek kell párosulnia, hogy a menet közben adódó nehézségeket, elsősorban a gyötrő étvágyat leküzdjék.

 

Természetesen nem akarom őket bálványozni, mindenesetre nagy-nagy belső motivációnak kell lenni ahhoz, hogy ezt az éhségsztrájkot sikeresen végigvigyék, amit még a politikai ellenfeleknek is honorálni kellett volna. Az első nagy tanulság pedig éppen ezzel kapcsolatos, hiszen a politika főszereplői meglehetősen kétkedve fogadták ezt az akciót. Az talán szóra sem érdemes, hogy Selmeczi Gabriellát nem hozta izgalomba ez a sztrájk, hiszen neki a pártjának a politikai érdekeit kellett megvédenie a szokásos módon. Az viszont komoly megfontolást érdemel, hogy az LMP egyik vezetője úgy nyilatkozott, hogy egy olyan párt, akiről sokat beszélnek, nem szorul arra, hogy ilyen akciókkal hívja fel magára a figyelmet. Azt gondolom, hogy szándékosan akarta csökkenteni az éhségsztrájk igazi jelentőségét, hogy önmagukat jobb helyzetbe pozicionálják.

 

Pedig ennek megvolt az igazi politikai mondanivalója, amit sajnos csak kevesen vettek észre azok közül, akiknek ezt észre kellett volna venni. Sajátos módon ezt egy régi Fideszes elkötelezettségű, de mára már tőlük eltávolodott média tudta a legjobban érzékeltetni. A Magyar Narancs egyik vezércikkében ezt olvashattuk: Mindezen demokratikus alapjogainkat ma Magyarországon egyedül Gyurcsány Ferenc sátra kéri számon a Parlament előtt. Aki arra jár, és belerúg, a saját szabadságába rúg bele, illetve az édesanyjáéba meg a gyerekéébe. Ezen pedig szemernyit sem változtat az, hogy Gyurcsány Ferenc éppenséggel milyen miniszterelnök volt, és mit tartunk egyéb dolgairól. És az is nagyon téved, aki azt hiszi, hogy az ilyen – oh, majd elfelejtettük, vérciki – dolgok nyomtalanul múlnak el. Orbán Viktor ugyan nem lesz tőle egy szikrányival sem jobb demokrata, de mégis valaki – egy szerencsétlen sátor előtt – ország-világ előtt a szemére veti alávalóságát. Emlékeztet mindőnket, hogy nincs ez rendben így. Emlékezteti azokat is, akiknek hamarosan erősebb eszközeik lesznek egy sátornál arra, hogy elküldjék Orbánt.

 

Az éhségsztrájk következő tanulsága az lehet, hogy a Fidesz minden megfélemlítése ellenére sokan látogattak el a Kossuth térre azért, hogy támogatásukról biztosítsák az éhezőket. A démosz szereti porba sújtva látni korábbi vezetőit, azokat, akik korábban minden hatalom urai voltak, és akik itt és most inkább szánalmat érdemelnének a kiszolgáltatottságuk miatt. Ezt az évszázadokra visszatekintő attitűdöt most nem érzékelhettük, hanem inkább a megértés és a kitartásra való buzdítás jeleit tapasztalhattuk. Ez számomra is egy nagyon pozitív visszajelzés olyan szempontból, hogy a magyarságban nem holt ki a szabadság, az egyenlőség iránti vágy, és sokan megértették azt, hogy az orbáni autokrácia nem lehet járható út. Azt gondolom, hogy lehet bármilyen megfélemlített egy ország, mint most Magyarország, egy bizonyos határon túl senki sem, még a nagy hatalmú Orbán Viktor sem szabhat határokat a magyarok szabadság és az egyenlőség iránti vágyának. A nagy kérdés csupán az, hogy ennek kikövetelése milyen mederben, tehát erőszakos, vagy demokratikus úton fog végbemenni. Ahogyan én látom a helyzetet, ma nem sok választja el a démoszt attól, hogy a liberális demokráciáktól oly idegen erőszakos utat válassza. S talán ez a mostani sztrájk, és az azt követő tüntetés éppen ennek ment elébe, hiszen jelentős mértékben csökkenthette a démoszban feszülő elégedetlenséget és mérget.

 

A szombati tüntetés a Batthyány örökmécsesnél méltó lezárása volt ennek a hosszú politikai akciónak. Itt most nem az a fontos, hogy tízezren, vagy 15 ezren voltak ott, hanem az az üzenet, amit Gyurcsány Ferenc közvetített a választóknak. Jómagam ebből három problémát emelek ki. Az első az, hogy Gyurcsány nyilvánvaló hitet tett az Európai Egyesült Államok mellett. Bár ma még meglehetősen amorf állapotban van maga a terv is, de az Európai Egyesült Államok eszméje mindenképpen egy olyan közös pont, aminek mentén minden demokratikus párt felsorakozhat egész Európában. Ha fontos a közös zsidó-keresztény múltunk és jövőnk, akkor legyen az kereszténydemokrata, liberális, vagy szociáldemokrata politikus, mindenkinek össze kell fognia azért, hogy ez a múlt és jövő ne legyen az enyészeté. Tudom, hogy ebben minden ország politikusai nagyjából egyetértenek, függetlenül attól, hogy melyik pártnak a tagjai. Kivételt csak Magyarország képez, amelyik naponként éleszti újra a szuverén nemzetállam eszméjét. Az Európai Egyesült Államok eszméjét a kereszténydemokrata Barroso hirdette meg konkrét formában, amire válaszul a szintén önmagukat kereszténydemokratának valló Fidesz egyből megkezdte Barroso hiteltelenítését, lejáratását, karaktergyilkosságát.

 

A második probléma a választójogi törvényhez kapcsolódik, amiért tulajdonképpen ez az egész politikai akció megtörtént. Gyurcsány egyebek mellett kifejtette azt, hogy a külhoni magyarok bevonása a választásba olyan indulatokat szabadíthat fel, ami az anyaországi és a külhoni magyarság közötti konfliktus elmélyítéséhez vezethet. Ezt azzal magyarázta, hogy a választások titkossága miatt a Fidesz éppen a külhoni szavazók miatt nyerhetik meg a választást. Olyan szavazók segítségével, akik az anyaországi szavazókkal ellentétben semmilyen kockázatot sem vállalnak döntésük következményeiben. Ezt a problémát én A magyar demokrácia mai válsága 5. részében (2012. 01. 08.) is elemeztem. Íme egy részlet: Abban az esetben semmi gond sem lenne, ha a kettős állampolgárok rendre és teljes létszámban úgy szavaznának, hogy annak következtében csak és kizárólag az ország jövője jó irányba menne. De maga a kérdés feltevése is komikusnak tűnhet, hiszen ilyen helyzet szinte kizárt, tehát nem lehet vele számolni. Ha pedig ez igaz, akkor morálisan nehéz megmagyarázni azt, hogy a külföldön élő magyarok úgy befolyásolták az ország sorsát, hogy az rossz irányba ment, és ennek következményeit a dolog természeténél fogva nem vállalhatják. Ilyen esetekben pedig a választás részükről hazardírozást jelent. Ez számukra is komoly morális tehertételt kell, hogy jelentsen, amin mindenképpen el kell gondolkodniuk. Tehát a dilemma az, hogy vállalják-e ezt a morális tehertételt, vagy pedig nem. Ha vállalják, akkor azt kockáztatják, hogy később az itthoni és a külhoni magyarok között komoly feszültség jöhet létre, ami csak súlyosbítani fogja azt az állapotot, ami a korábbi kettős állampolgárságról szóló népszavazás következtében létrejött. Világos, hogy ez hosszú távon sem kedvez a magyarságnak. Mindehhez csak annyit akarok még hozzáfűzni, hogy Orbán már most összeugrasztotta a honi és a külhoni magyarságot, mert a honi magyarok már most bizalmatlanul, gyanakodva néznek a külhoni magyarokra, hiszen ők nem vállalhatják azt a rossz sorsot, amit a segedelmükkel az esetlegesen következő Orbán kormány ránk, honi magyarokra fog szabadítani. Már ma is oly mértékben lezüllött az ország gazdasága, hogy egy újabb sorscsapás, ami Orbán személyében jöhet el, végleg a padlóra küldheti az anyaországot. S akkor elgondolkodhatnak a külhoniak, hogy mit is műveltek velünk, a nemzettestvéreikkel. Ezért lenne jó, ha az ország sorsát olyanok döntenék el, akik a döntésük következményeit felvállalhatják. A külhoni magyarok nem fognak ide jönni, és együtt éhezni velünk, mert akkorra már a saját hazájukban minden jobban fog menni. Tudom, hogy most egy nagyon komoly és érzelmileg felrázó problémát feszegetek, de ezt világosan ki kell mondani.

 

A harmadik probléma, amit Gyurcsány feszegetett: a démosznak a kezébe kell venni a saját sorsát. Ez a probléma azért fontos számomra, mert igazolva látom azt az elméletemet, hogy minden hatalom csak a démosztól eredhet, és csak a démosz határozhatja meg azt, hogy kik legyenek a vezetői. Nem a démosz függ Orbántól, hanem fordítva: Orbán függ a démosztól. Nem a démosznak kell félnie Orbántól, ahogyan most teszi, hanem Orbánnak kell félnie, de nagyon, a démosztól. A démosz minden, Orbán csak porszem, vagy annyi sem: egy mindenre elszánt cezaromániás személyiség, akinek semmi sem drága, ha a hatalmáról van szó.

 

Gyurcsány beszédében repedésről beszélt: olyan repedésről, ami a magyarság búskomorságában, aléltságában, letargiájában, a politikától való elfordulásában keletkezett. Ez a mindenmindegy gondolkodásmód egyszerűen a magyarság megsemmisüléséhez vezethet. Ha ez a repedés legalább megmarad, sőt, egyre nagyobbá válik, és egy az orbáni autokráciát elsöprő szabadságharc folyamba torkollik, akkor már érdemes volt nekik éhség sztrájkolni.

 

Debrecen, 2012. 09. 17.

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Szerintem ez az "éhségsztrájk" pont annyit ért, mint mondjuk az LMP-sek KÖZGÉP elé láncolása.

"Ha ez a repedés legalább megmarad, sőt, egyre nagyobbá válik, és egy az orbáni autokráciát elsöprő szabadságharc folyamba torkollik, akkor már érdemes volt nekik éhség sztrájkolni."

Nekem erről az jut eszembe a Jobbik milyen egyszerűen -és jópofán és mély jelképes tartalommal- kigúnyolta Gyurcsányt a bográcsos ételosztással.

Ebben az egy gesztusban minden benne volt.

Természetesen mindezt a mindent elsöprő szabadságharc margójára irtam ;)

Természetesen, hogy a Választási regisztráció a  FIDESZNEK kedvez, a dolog, csak egyet nem értek, Gyurcsány-ék, nem sok mindent értek el az éhségsztrájkkal, és az élőlánccal sem fognak elérni semmit. Na most sokan fogják írni, hogy felébresztették az emberek figyelmét, és a külföldi sajtó figyelmét, is. Na most ez nem sokat ért, itt egy hatásásos összefogásnak kell történni, ahhoz, hogy a Fidesz hatalmát, DIKTATÚRÁJÁT eltöröljék, a következő választásokon. De nem lennék meglepődve azon sem, ha most bent levő pártok közül, egyik sem, vagy csekély arányban jutnának be a parlamentbe, mint pl: az MDF, vagy most az MSZP, aki kis arányba jutott be, vagy mint az MDF sehogy. Meg hát egy nagyon fontos, tényről ne feledkezünk, meg méghozzá arról, hogy a FIDESZ-nek 2/3-os többsége van, és a legutóbbi felmérések alapján, még mindig nagy, nagyobb a népszerűsége mint akár melyik pártnak a parlamentben. Itt a baloldali összefogásnál, nem csak a parlamentben levő pártokra van csak szükség, ha nem aki nem jutott, be baloldali pártokra is.

:)

 

Mert Te másként gondolod?

tán kormányhibának csupán? Európa szerte?

Mert a munka lehet forrás?! És az akarat lehet elegendő ?

mindenki ma délután a légvárakat építgette--de a fenntartáshoz való forrást korlátlannak tételezte?!

Még nem véreztünk ki egészen--- de a közüzemi számlák már vészesen nagyok!

A bevételhez képest!

Akkor most mi lesz?! Adjon a kormány?

Afféle münchausen -efektussal megoldjuk magunk? -ahogy a jobbik?szeretné?

Vagy  lesz reális út is?!

Ez nálad öröklött vagy szerzett szoftverhiba?

Szoktál te gondolkodni?

 

llgass bele a mai interpellációkba::

 

Kivétel nélkül mindenki azt mondja, ha adnátok pénzt minden csudajó lenne! Arról nem szól, hogy ebből a forrásból tedd!

 

tegnap a portugál tüntetések kapcsán gondolkodtam el arról,miért nem sikeres Európa válságkezelése  és benne Magyarországé sem.

 

Európa forrásait gyarmatai sokáig biztosították. Fejlődött, gyarapodott. Most mára ezek bizony végleg nincsenek.Az élet színvonal viszont semmit nem csökkent --sem a fenntartható fejlődés szintjére, sem a források jó felmérésével--és annak valós tartalmának a lakosság felé való tisztességes tolmácsolásával.

 

ezért aztán a paci elszaladt

Ma mi történik?

Elfogytak a tartalékok --a lakosság pedig erről semmiképpen nem értesült.Most követel.

 

2006-tól tudjuk ezt itt mi is! Útkeresés helyett semmi nem történt, csak időhúzás, és elodázás, meg útkeresés lenullázása.

Erre aztán a 2008-as világválság már csak hab volt a tortán.

 

Most amikor a fidesz is folytatja ":a nincs semmi baj, majd mi megoldjuk azt a picurkát"

akkor hogyan fog felkészülni és változtatni a vezetőre váró sok ember?

Emiatt lehet fanyalogni, de az éhségsztrájk erre is felhívta a figyelmet!

 

" egy az orbáni autokráciát elsöprő szabadságharc folyamba torkollik, akkor már érdemes volt nekik éhség sztrájkoln

 

Mást nem álmodtál?