Minden, ami kultúra

"A zene az az ajtó, amely elvezetett a rajzoláshoz, a fényképészethez és az íráshoz." (Layne Staley)

Nyolcvanévente le kell fordítani a klasszikusokat

Jancsó Júlia huszonhat éve foglalkozik Az eltűnt idő nyomában magyarításával. Csodálja, hogy e műveletlenségből erényt kovácsoló országban is olvassák.

A világirodalom gyöngyszemét, Az eltűnt idő nyomában-t fordította újra Jancsó Júlia műfordító. A múlt század elején elhunyt, francia Marcel Proust tudatregénye legutóbb tizenegy éve, a Magvető gondozásában jelent meg magyar nyelven, az újrafordított változatot pedig az Atlantisz Könyvkiadó a napokban jelentette meg. A hét részes regény első három kötete eddig egyetlen fordításban, Gyergyai Albert irodalomtudós átültetésében volt olvasható (az első kötet magyarul 1937-ben jelent meg). A négy további kötetet viszont Jancsó Júlia műfordításában jutott el az olvasókhoz.

A műfordító lapunk azon kérdésére, miszerint remegett-e a keze, amikor a francia irodalom legnagyobb magyar értője általa lefordított műhöz nyúlt, azt mondta, a kézremegés korszaka nem az újrafordítással járt, hanem a munka kezdetével, a Gyergyai-fordítás folytatásával. – Számolnom kellett azzal, hogy egy kultikus mű rajongói és kritikusai egyaránt bírálhatnak. Ezt a félelmet felülírta az a célkitűzés, hogy végre teljes egészében megjelenjen magyarul Az eltűnt idő nyomában – mesélte.

Tovább a Népszava Online oldalára...