Adatok töltése folyamatban...
Adatok töltése folyamatban...
Wagner zenéje sokkal jobb, mint amilyennek hangzik. Az MSZP is sokkal jobb, mint amilyennek látszik...., avagy láttatja a sajtó és a média.
Banálisnak hangzik, de a szakmai utazásokat alighanem azért találták ki, hogy az ember más szemléleteket is megismerjen a hazai rutinokhoz képest. A minap Londonba vitt a jó sors, ahol egy - kicsit ottani belpolitikai ízű – nemzetközi konzultáción vettem részt. Tekintsük úgy, hogy egy blog-bejegyzésben teszem meg az útijelentésemet.
Mielőtt költségfirtató irányba fordulnának az esetleges kommentek, gyorsan rögzítem, hogy az útiköltséget a frakcióm, a kint tartózkodás költségeit pedig a szervező intézmény, azaz a Policy Network elnevezésű „agytröszt” (think tank) állta, amelynek magam is igazgatósági tagja vagyok, immár nyolcadik éve.
A főszereplők pedig az európai baloldal kiemelkedő személyiségei, így a brit, a spanyol, a görög és a norvég miniszterelnökök, illetve a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) főigazgatója voltak. A műfaj pedig beszédek, pódiumbeszélgetések, hozzászólások, kérdések és válaszok formáját öltötte.
A központi téma természetesen az volt, milyen lehetséges baloldali válaszok adódnak a globalizáció korának első igazi nagy válsága által elénk gördülő kihívásokra. Jól esett hallani másokat is, hogy a válság hőfokát a munkanélküliség, illetve a foglalkoztatottság alakulásán keresztül mérik. Ezt már hallhattuk a magyar miniszterelnöktől is, azaz nem banki adatok, növekedési mutatók és más gazdasági számok, hanem az fogja jelezni a válság végét, hogy javul a munkaügyi helyzetünk. Ilyenkor jön fel az emberben az a gondolat, milyen jó is lenne, ha a hazai választási kampány e körül forogna.
A foglalkoztatási kérdések után a fenntarthatósági dilemmák következtek, amelyek aztán rendre az éghajlat-változási problémákba torkollottak. Lényegében ez a három téma uralta a tanácskozást, néhány kitérővel, amelyek a pénzügyi válság sajátosságait boncolgatták. Mégis, bennem az maradt meg leginkább, hogy a politikai vezetők szinte kórusban a bölcsődék jelentőségéről szóltak, mondván, hogy az emberi fejlődés leginkább fogékony szakasza az élet első három éve, s az ebben a korban elsajátított alapok szinte el is döntik az összes további irányt. Ha ez így igaz, akkor idehaza is érdemes elgondolkodni azon, vajon mennyire értelmes dolog az oktatási felfogásunkat szinte kizárólag az iskolai időszakokra fókuszálni? Éppen ezért helyes lépésnek látom azt, hogy a kormányunk tavaly néhány intézkedés erejéig igyekezett elősegíteni a bölcsődéink, óvodáink igénybevételét. Ám igenis fontos különbségnek tartom, hogy míg Magyarországon hajlamosak vagyunk elsősorban az anyák szemszögéből vizsgálni ezt a problémakört, addig mások a gyerek érdekeit helyezik előtérbe.
Üdítően hatott, hogy a tanácskozás résztvevői alig-alig érintették az újraelosztási dimenziókat, sokkal inkább a munkáéit. Ha az elhangzott szavak számával mérjük az egyes vetületek jelentőségét, akkor a méltányosság (fair, fairness) viszi el a pálmát. Ez elsősorban a piaci hatások és a kormányzás lehetőségei összefüggésében jött elő, úgy is, mint hogy új egyensúlyokat kell találjunk a társadalompolitikák, illetve a gazdasági verseny sajátosságai között. A konzervatív és a liberális gazdaságfelfogásokat ostorozva megerősítést nyert, hogy a modern baloldal eszköznek tekinti a piacot, míg az előzők számára a piac szinte isteni magaslatokat foglal el. (Gordon Brown felidézte Mark Twain egyik kedvenc mondatát, miszerint „Wagner zenéje sokkal jobb, mint amilyennek hangzik”, majd ezt a fordulatot alkalmazva arra jutott, hogy „a piac zenéje kevésbé olyan jó, mint amilyennek hangzik.)
A londoni két napom során minden elhangzott mondat akként csengett a fülemben, amint azokkal állandóan összehasonlítottam az idehaza folyó kampány mozzanatait. Komikusnak tűnhet, de az ellenzék más országokban is klasszikusan azt ígérgeti, hogy ő majd eltakarítja az előző kormány hulladékait, a kormányon maradás kulcsát viszont a norvég miniszterelnök adta meg ezzel az egyszerű formulával: legyünk világosak az értékeink tekintetében, erősen törődjünk a foglalkoztatással és nagyon figyeljünk a pártunk szervezettségére.
Tanulságos. Amint az is, hogy baloldalról nézve Londonban szinte mindenki a szakszervezetekkel való viszonyt említette a szövetségi politikák kulcselemének. Örültem ennek a megerősítésnek. Kár viszont, hogy az a szó, hogy szakszervezet, a mostani kampányban talán még el sem hangzott egyetlen magyar párt részéről sem, miközben nálunk ugyancsak szinte mindegyik balra igyekszik hajlítani a retorikáját. Egyébként igen: él a klasszikus recept, miszerint a jobboldali, sőt, a szélsőjobboldali pártok térfoglalása mindig balról érkezve sikeres. A saját pártomnak üzenve tehát azt mondom, hogy nagyon is gyorsítani kell a baloldalra való visszatérésünk folyamatát!
Értékelés
Eredmény:
Hozzászólások
Hozzászólások RSS csatornája
|
Blogger adatai szanyiBlogbejegyzések: 62 dbBlog hozzászólásai: 878 db Leggyakoribb blog címkéi: Még nem címkézett
szanyi blogjainak RSS csatornája
Legfrissebb 5 blogjaArchív |
Kedvenc +
Nyomtatom
Továbbküldöm
Megosztom
jadzia
2010-03-01 16:12
kisvuk
2010-03-01 13:16
Szerinted akkor Magyarországon és Európai unióban nincs jogegyenlőség és nem ez alapján alkot törvényt, és bíróság nem ez alapján ítélkezik?
Miért is nem lehet össze hasonlítani?
kisvuk
2010-03-01 13:08
Sok féle szocialista ideológia létezik, de ez politikai nézet kérdése.
Vagyis nem politikusok nézetei alapján rendszereznek egy társadalmi rendszert gazdasági berendezkedést.
De politikusok nevével fémjeleznek cselekedeteket.
És mivel minden társadalmi rendszert a gazdasága alapján ítélünk meg, mert ez alá van rendelve a törvényalkotástól kezdve minden, nos, ezt nézem én is.
„Hogy ebben az akkori magyar politikai elit mit és hol vétett, azt talán nevezzük Rákosi-korszaknak, függetlenül attól, milyen szerepet is töltött be Rákosi Mátyás és pártja”
Ezzel egyet is érthetünk.
Attól hogy valaki minek tartja magát nem biztos, hogy az, maximum idegosztályon lehet kezelni.
Ha egy ember, meg alkotott egy szót, kommunizmus, kommunista, szót.
E szó értelmét definiálta, vagyis leírta mit ért e szó alatt.
Ha ez igaz, akkor ezt kell figyelembe venni.
kapitan
2010-03-01 06:59
Itt oly sokan elkalandoztunk a vitaindító blogtól, így ez a 7 perc nektek is ad valamit arról, mit is jelent a baloldaliság ma, 2010-ben.
Ugyan kritizálni ezt is lehet, de érdemes-e?
kapitan
2010-03-01 00:53
1. állammonopolkapitalizmus , ami nem egyenlő az államkapitalimussal. Kétféle ágát meg kell különböztetni: az egyik a hitleri nácizmus, a másik az USA-beli (Keynes);
2. A Szovjetunió története, ahol a szocializmus alapjait rakták le sztálini módszerrel.
Mind a 2 (3) alapvetően más történelmi tanulságul szolgál a világ mai problémáinak megoldásában.
A magyar országgyűlés 2000-ben hozott határozatáról annyiban érdemes vitatkozni, hogy az egykori Kovács Béla kisgazda politikus letartóztatása, majd az ún. Magyar Közösség per ítélete, történése a magyar közelmúlt azon emléknapja, amikor az 1945 és 1947 közötti magyar népi demokrácia vagy a proletárdiktatúra volt a tét. Hogy ebben az akkori magyar politikai elit mit és hol vétett, azt talán nevezzük Rákosi-korszaknak, függetlenül attól, milyen szerepet is töltött be Rákosi Mátyás és pártja. Nem releváns szerintem az, minek is nevezték a magyar kommunista pártot akkor, később.
Abban teljesen egyet is érthetünk, hogy a Kádár-rendszer, a MSZMP álllampárti rendszere tanult 1956-ból, de legfőképpen a Rákosi-rendszerből: van, amit megbukásáig vallott, van, amitől elhatárolódott a meg-és átélt szocializmus.
Ahogyan a kapitalizmus, úgy a szocializmus története is bonyolultabb, s nemzeti sajátosságokon kívül magán viseli vezetőinek stílusát, felkészültségét, kultúráját, stb.
kapitan
2010-03-01 00:34
kapitan
2010-03-01 00:33
Az országgyűlési képviselők jogállása nem ugyanaz, mint a társasházi képviselők jogállása. Nézz utána, ha időd engedi.
Az athéni demokrácia az ókorban nem ugyanaz, mint a polgári demokrácia ma Magyarországon: akkor és ott nők, rabszolgák kizárva a férfiak városállami közügyek intézéséből, irodalmi és történelmi hagyományaikban voszont egy rabszolgatartó társadalomból is tanulhat a szabad ember. Így az egyenlők közötti egyenlőnek lenni - sajnos - frázis, de jól hangzik.
A mai magyar jog nemcsak a római jogra épül, hanem a kiegyezéskori polgárjogra, az EU-jogra, s arra a joggyakorlatra, ami igen sajátosan a szocialista jogrendet jelentette Magyarországon 1949-1989 között.
a Te problémád inkább az elmúlt esztendők jogalkotását és joggyakorlását érintik, ami persze nemcsak a politikusok problémája, hanem - sajnos - a jogkövető állampolgároké is.
Persze nemcsak Makó van messze Jeruzsálemtől, de Budapest is Londontól.
szanyi
2010-02-28 21:49
kisvuk
2010-02-28 16:39
Nézd meg a képviselők jog állását.
Te és mások ragaszkodtok a demokráciához, nem?
Vegyük elő a görög demokráciát, szó értelmét, mit is jelent?
Nem arról szól, hogy egyenlők között egyenlőnek lenni?
A Magyar jog mi Romai jogra épül, nem azt mondja ki, hogy jogegyenlőség van?
jadzia
2010-02-28 16:37
Siklóson jártunk, és bementünk a szoborparkba, ahol kezdő hazai és külföldi képzőművészek kiállított szobrait láttuk. A felügyelő közölte, hogy jegyet kell váltanunk. Máris kértem a nyugdíjasjegyet. Az úr közölte, hogy nyugdíjasoknak nincs kedvezmény, mert van bevételük.
Nos, kedves választótársaim, a nyugdíjast ennyire becsülik és tisztelik egy Pécs környéki Fidesz-fennhatóságú helyen. Erre lehet számítani, ha a Fidesz nyeri a választásokat. Valószínű, a 65 éven felettiek ingyen utazása is veszélyben van, de főleg a több milliárd forint, amivel a mostani kormány a nyugdíjalapot megtámogatta.
Ugyan miből ígér a Fidesz, ha az államháztartási hiány csökkenését be kell tartania? Gondoljanak csak bele: se ingatlanadó, se több adófizető! Ha a svéd nyugdíjmodell jön, akkor mi, nyugdíjasok még adót is fogunk fizetni, és nem lesz özvegyi nyugdíj, árvaellátási pótlék sem. Lesz viszont újra nyugdíjasbérlet 65 év felett is. Orbán szerint „a nyugdíjasbomba nem robban” (emlékszünk ugye), „megesszük unokáink jövőjét”. Senkinek ne legyenek illúziói, hogy a nyugdíjasok járandóságához nem nyúlnak hozzá! Ez a legkönnyebben megszerezhető pénz a részükre – csak le kell vonni. Sajnos, már egyszer bebizonyosodott. A mi nyugdíjunkból pótolták azokét, akik éppen jól jövedelmező gebinben vagy másutt feketén, zsebre dolgoztak.
Nem lehet hinni azoknak, akik most a reformokat kifogásolják, de a 300 forintos vizitdíjat népszavazásra vitték 5,5 milliárdért, hogy az embereket megkíméljék a fizetéstől. Most bezzeg nem sajnálják az embereket, és a párt nem átall kéregetni, csekket küldözgetni borítékban, de nem ám az egészségügynek, hanem a lejárató. Mocskolódó kampányra.
Hány forintot fizettek a Fidesz vezető politikusai a krízisalapba a bajba jutott családok megsegítésére? Semennyit. Mint ahogy a nyugdíjasoknak sem adtak semmit. Ami kedvezményt kaptunk a nyugdíjunk mellé, azt mind az MSZP-től kaptuk. Például 50 százalékos béremelés az egészségügyben, a közigazgatásban, 13. havi fizetést, 13. havi nyugdíjat.
Ne legyünk már amnéziásak! Mitől olyan csalódottak az elpártolt szavazók, hisz éppen az a baj, hogy túl sokat osztottak szét, amire nem volt meg a fedezet. Ne hagyjuk, hogy a Fidesz lejárató mocskolódásai, hazugságai befolyásoljanak bennünket.