Régies-régi kedvenc festmény: A fiatal özvegy

Réges-régen történt, amit most elmesélek!

Járt valaha egy képesújság nekünk, a címére sem emlékszem már, csak arra, hogy időnként tettek bele mellékletként egy-egy festményt.

Az egyik kép annyira megtetszett, hogy beletettem egy festményeket tartalmazó albumba, és milyen érdekes a sor, MA éjjel újból rábukkantam!
EZ volt az:



Fedotov: A fiatal özvegy (1851)

Kiderült, a képnek több változata is létezik, egy szomorú történetet mesél el:
A fiatal özvegy költözik, bár hogy hová, még maga sem tudja. Csak férje portréja, s egy ikon maradt neki, minden más holmija hatósági pecséttel jelzett, lefoglaltatott az adósságok fejében: az ezüstök, a hitvesi ágy, talán még a Biblia és a varrókosár is. A finom, szinte gótikus tartás további drámát sejtet: a kecses hölgy gyermeket vár. Tartásában egyszerre van beletörődés és remény: de nem tudni, mi lesz a történet vége.

Ismerkedjünk meg a festőjével is, aki orosz:

Pavel Andrejevics Fedotov (1815-1852) rövid élete nagy részében hivatásos katona volt. Mindössze nyolc évig, korai nyugdíjazása után élhetett szabadon a festészetnek, pedig már tizenkilenc éves korától rendszeresen és tehetségesen festett és rajzolt. A harmincas években, lelkes ifjúként felkereste Brjullovot, a kor neves festőjét, s bemutatta az Akadémia esti rajziskoláján vett órái után készített műveit, ám a nagy festő úgy gondolta, huszonegy évesen már késő ahhoz, hogy valaki művésszé válhasson a testőrezred zászlósából. Fedotov szerencsére az elutasítás ellenére sem hagyta abba sem az esti Akadémiát, sem pedig a festést és rajzolást: csodálatos portrékat, életképeket, zsánereket és irodalmi illusztrációkat készített. Híre 1848-ban végül eljutott Krilovhoz, akit állatmeseszerzőként ismerhetünk az olvasókönyvekből. Az idős író dicséreteivel végre megerősítette Fedotov elszánását, így a festő élete utolsó éveiben már a művészetnek merte szentelni minden idejét, s ismertté és elismertté válhatott. Az 1849-es és 1850-es kiállításai után a nyugalmazott kapitányt már kora első számú festői között tartották számon. Ám a művészi jövője felett érzett állandó kétségek, családi gondjai és a rengeteg munka végül melankóliába és mély depresszióba hajszolták. 1852-ben elmegyógyintézetben halt meg, mindössze harminchét évesen. Első művei vízfestmények, tollrajzok és szépiaképek, amelyek kiválóan illenek hihetetlenül finom, aprólékosan rajzos és bámulatosan részletes stílusához. A későbbiekben felfedezte az olajfestést is, s számos portrét, életképet és szatirikus jelenetet festett. Vázlataihoz és képterveihez megjegyzéseket, szereplőjellemzéseket és kis novellákat is írt, ezenkívül költészettel és színműírással is foglalkozott. Fantasztikus művész volt fantasztikusan furcsa életúttal.

Hoztam még két szép, jelegzetesen korhű, ám azonos témájú képet Fedotovtól:

Fedotov leghíresebb mesélő képe következik, Az őrnagy leánykérőben (1848 körül). Az egész család - anya, lánya, szolgáló, kerítőnő - mind várják, hívják, kéretik és kommendálják a nyalka bajuszú, már nem fiatal katonatisztet. Mert férjhez menni muszáj. Annyi néznivaló van a képen a szoba berendezésétől a ruhák és a terítő selymes anyagain át a sokféle jellegzetes arcig, hogy nem lehet betelni vele:



Fedotov: Az őrnagy leánykérőben (1848 körül)

És a téma másik változata:



A válogatós leány (1847 körül) egyszerűen képtelen dönteni. Pedig szülei már alig várják, hogy meglehetősen csúf gyermekük elkerüljön a háztól: az ajtófüggöny mögött szurkolnak a kivételesen randa udvarló sikeréért... A környezetábrázolás legalább olyan élvezetes, mint az előző képen, a jellemábrázolás azonban sokkal kíméletlenebb, az alakok mintha csúfondáros, torzító tükörben látszanának.

Itt is mindkét kép mesél: történeteket, érzelmeket, pillanatok tartalmait lehet leolvasni róluk.
A környezet, melyet a történet köré ábrázol, realista és valóban korhű.

(Forrás: http://katherines-bookstore.blogspot.hu/2012_08_01_archive.html - csak részben!)
 …

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Szeretek az internet művészetis oldalai szörfözgetni, és sokszor történnek velem szerencsés véletlenek, mint ez a ma éjjeli is volt.
Nagyon megörültem, hogy nemcsak a kedvenc képemre akadtam rá, hanem ezúttal megismerhettem a festőjét is.
Csodálatos dolog is tud lenni az internet! 
(Sajnos, nem mindig...)
De a mérleg pozitív, és ez jó! :)))