Zene, film, színház, könyv

"A zene az az ajtó, amely elvezetett a rajzoláshoz, a fényképészethez és az íráshoz." (Layne Staley)

Dvorak: IX. "Újvilág" szimfónia

Ma egy eléggé ismert és közkedvelt zenét hoztam.

Azonban tartok tőle, hogy legtöbben csak a mű utolsó tételének főtémáját ismerik leginkább, de a mű egésze is érdemes arra, hogy megismerkedjünk vele teljességében.

 

DVORAK: "ÚJVILÁG SZIMFÓNIÁ-járól lesz szó.

 

Előbb a szerzőről pár szót:

 

ANTONIN DVORAK (ejtsd: Dvorzsák) /1841-1904/

a cseh nemzeti muzsika egyik legerőteljesebb egyénisége, a cseh szimfonikus irodalom megalapítója, világhírű mestere. 
A szegény vidéki kocsmáros fiának ifjúsága keserves küzdelemben telt el azért, hogy zenei pályára mehessen. Életének fordulópontját jelentette, mikor Prágába eljutva brácsásként bekerült a cseh Nemzeti Színház zenekarába. Egyik művére felfigyel Brahms, s ettől kezdve pályája egyenletesen ível fölfelé. 1892-ben meghívják igazgatónak a New York-i konzervatóriumba. Három évet tölt Amerikában. Hazatérve haláláig a prágai zenei élet irányítója.

Munkássága kiterjed a zenei élet minden területére, operákat, szimfóniákat, verseny- és kamaraműveket ír. Művei híven tükrözik népének zenei anyanyelvét.

IX. "ÚJVILÁGSZIMFÓNIA, E-MOLL, OP. 95.

Dvorak amerikai tartózkodása idején írta legnépszerűbb szimfóniáját. A néger és indián népzenék motívumai éppúgy nyomot hagytak alkotásán, mint a nagyvárosi élet zajos forgata, a szimfónia alapvető érzése azonban az olthatatlan honvágy.

A bemutató 1893 végén zajlott New Yorkban, rendkívüli sikerrel. A zeneszerzőt a konzervatórium háromszáz dolláros nagydíjával is megjutalmazták.

Itthon azonban eleinte a művet fanntartásokkal fogadták. Az indián és néger népzene érzelemvilágának szimfóniába bevitele idegen volt az európai közönségnek, különösnek tartották, úgy vélekedtek, hogy Dvorák "egzotikus" témákat dolgozott fel. Ez ellen a zeneszerző hevesen tiltakozott, hangsúlyozván, ő csupán az amerikai népi dallamok szellemében alkotta meg a mű témáit. A szimfónia a néger, indián és a városi angolszász népi dallam és ritmusjellegzetességek mellett is a cseh nemzeti romantika korának szellemét képviseli. Sajátságosan keveredik benne tehát a régi és az új zenei irányzat, különösen a második és a harmadik tételben vehető ez észre.

 

I. tétel (Adagio - Allegro molto)

A bevezető tétel pregnáns ritmikája, színes és lendületes dallamossága a nagyvárosi benyomásokat tükrözi.

Ezzel fejezi ki a szerző, hogy olyan világot ábrázol, ahol végsőkig menő és mindenre elszánt küzdelem folyik a puszta létért.

 

II. tétel (Largo)

A tételnek maga Dvorák adta a "Legenda" címet. Ösztönzője egyrészt "Gabriella Longfellow: Ének Hiawatháról" c. indián tárgyú költeményének erdei temetést leíró része volt.

A tétel hangulatvilága a bennszülött indiánok nyugodt, békés, szelíd életét varázsolja elénk, amíg pusztító fegyvereivel, erőszakosságával és gonosz önzésével meg nem jelent közöttük a fehér ember. Fájdalmas visszaemlékezés, és zokogó panasz a sivár jelenről.

Másrészt mindez a zeneszerző által az emlékezés távolába helyezve vált a tételből megrendítő önvallomás saját népéről, amelyhez tartozik.

 

III. tétel (Scherzo, Molto vivace)

A tétel szilaj indiánjellegű tánccal indul. Erőteljes, egzotikus ritmikája keringőbe tér át. Ezzel illusztrálva, a zeneköltő az új benyomások közt is hazájára gondol, a vidéki és a városi élmények összevegyülnek. Újra felbukkan az első tételben bemutatott vezérmotívum, a szerző hiába álmodik elhagyott hazájáról, az "Újvilág" figyelmezteti a jelenre.

 

IV. tétel (Allegro con fuoco)

A zárótétel megírása előtt Dvorák emlékezetesen szép napokat töltött egyik Iowa állambeli cseh településen. Itt az az öröm érte, hogy Európában maradt gyermekei meglátogatták. A honvágy helyett így az örömteljes viszontlátás kapott hangot a szimfónia befejező tételében.

szimfónia legismertebb dallama harsány, szélesen kibontakozó, erőteljes főtémája a rezeseken indul. A klarinét lágy szava melléktémaként egy meleg cseh népi dallamot idéz, a fuvolán és hegedűn megszólaló zárótéma pedig polka-ritmusú. A középrészben (feldolgozás) minden eddigi téma megszólal, jelképezve az amerikai élet rohanó zajlását, feszülő ellentmondásait, éles ellentétek nyugtalanságát. Figyelmeztetőül felcsendülnek a hazai tájak dallamai is, a zeneköltőt várja vissza hazája, hol saját népe közt megtalálhatja honvágytól elgyötört lelkének nyugalmát.

Találtam egy nagyszerű felvételt:
 

Antonio Dvorak Symphony No 9 E minor 
"From the New World"
Lorin Maazel, conductor
New York Philharmonic, 2004

1. Adagio - Allegro molto [00:00]
2. Largo [09:50]
3. Molto vivace [21:52]
4. Allegro con fuoco [29:23]


Összjátékidő: 41 perc

Kellemes zenehallgatást!

New York-i utcarészlet 1900 körül
 

Most néhány szó a II. tételt ihlető költőről:

 

HENRY WADSWORTH LONGFELLOW (1807 - 1882)

Amerikai költő.

Műveiben a romantika szelíd változatát képviselte: híres elbeszélő költeménye a trocheikus verselésű Hiawatha, amelyben az észak-amerikai indiánok eredethagyományait felhasználva megalkotta az amerikai műeposzt. Szonettjei az angol nyelvű költészet kiemelkedő alkotásai. Sok verse és balladája szinte népdalszerűen maradt fenn. Angolra fordította Dante Isteni színjátékát.

Henry Wadsworth Longfellow

SZERELMI DAL HIAWATÁBÓL

Onewéj, ébredj szerelmem, 
te vagy a virág az erdőn, 
te vagy a madár a prérin, 
lágy szemed akár az őzé. 

Ha csak egyszer rám tekintesz, 
boldog vagyok, olyan boldog, 
mint a prérin liliomszál, 
hogyha kelyhét harmat érte. 

Lélegzésed édes illat: 
vadvirágok szaga reggel, 
szárnyaló illatuk éjjel, 
hulló lombok évadában. 

Minden csepp vérem feléd lök, 
vágyik egyesülni véled; 
úgy vágyódom rád találni, 
mint forrás, ha napba szökken, 
s tündöklő holdfénybe éjjel. 

Ébredj, rólad zeng a szívem, 
ha közel vagy, oly örömmel, 
mint sóhajtva daloló fák 
eperérés hónapjában. 

De mikor boldogtalan vagy, 
szívem úgy fordul borúsra, 
mint fényes folyó sötétül, 
ha felhők árnyéka hull rá. 

Amikor te legvígabb vagy, 
zaklatott szívem derűs lesz, 
mint folyón, a hideg széltől 
fodrozó hab nap tüzében. 

Mosolyog a föld, a víz is, 
mosolyog a tiszta égbolt; 
de mosoly nem jő a számra, 
ha te már nem vagy körülöttem. 

Árva vagyok, árva, nézz rám! 
Szívem lüktetése - nézz rám, 
ó, ébredj, ébredj szerelmem, 
Onewéj, ébredj szerelmem!

 

 …

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Akinek kevés az ideje végighallgatni az egész szimfóniát, az a népszerű IV. tételt a 29. perc után hallgathatja.

A költőről meg a wikin részletesebben olvashat: 
http://Henry Wadsworth Longfellow – Wikipédia