Szerkesztők ajánlják Semjén most mindenkinek üzent

Kataaa

Az élet rövid, de csodaszép, nehéz és izgalmas. Nemes érzés, hogy szerethetek, hogy szeretnek és becsülnek. Nem várom, de megérinti a lelkem.

Utazni jaj de jó

Történet nem ma kezdődött, hogy miért vártam mégis eddig a közléssel?

Azt mondják felsőbb körökben, hogy Magyarország jól teljesít. Miben azt nem firtatom, mindenesetre nem az emberek érdekeit képviseli a hatalom.

Évek óta utazom vonattal, autóbusszal, személykocsival, városi tömegközlekedéssel. Valamikor vonattal kezdtem, de jó is volt. Aztán jöttek a változások napjainkig. Mindenki előtt ismert, hogyan is zajlott a változás, legfőképpen a járatok megszűnése az, ami sokakat érint, de különösen azokat, akinek nincs a családban legalább, egy személygépkocsi. A vonatokat több vonalon megszüntették. Az autóbusz járatokat előbb sűrítették, aztán fokozatosan ritkultak, vagy indulási időt módosítottak. Figyelmen kívül hagyták a csatlakozási lehetőséget azoknak, akik átszállással jutnak el a kívánt településre. Nem beszélve a még dolgozni járókra sem gondoltak. Hétvége közlekedése meg csapnivaló.

„Családbarát kormányunk” szerint, vasárnap családi pihenőnap. A család éppen a pihenőnapot szeretné kihasználni a kirándulásra, nagy gond, ha nincs személygépkocsi. Tömegközlekedési eszköz közül hatalmas a választék, egyedül a Volán járatait tudja igénybe venni. Vagy valaki a hozzátartozóját szeretné meglátogatni a kórházban a pihenő napon, rá megy az egésznapja a járatok ritkulása miatt. Kora reggeli járat, már a harmadik, negyedik településen megtelik utasokkal, mert egy vonalon hat- nyolc települést fognak össze a járattal. Gondoljunk csak bele negyven, ötven perces utazás után, sokszor állva, napi 10 – 12 órát ledolgozni és a visszautazásnál hasonló a helyzet. Akik pedig rokont látogatnak a kórházban, napi minimum, két-három órát várakoznak. Ugyan ez a helyzet az átszállásnál is.

Lassan ott tartunk, mint régen, hogy amikor, valaki elutazott a családból az egy hétig távol volt a családtól, mert gyalogosan több tíz, vagy száz kilómétert kellett megtennie. Jó sport az biztos és nem is kerül milliárdokba. Akkor minek építünk stadionokat, ha már kirándul a család, miért írtjuk a fákat?

Utazz magyar, de baj van az iránnyal…

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Mindig két oldala van... De általában azt a célt szolgálná (gondolná az ember), hogy az emberek el tudjanak jutni A-ból B-be... lehetőleg minél hamarabb...

Ezzel szemben senki nem figyelt arra, hogy a csatlakozások összejöjjenek... Ahol megszüntették a vonatközlekedést, csak a buszok maradtak, azoknak meg nincs összehangolva a menetrendjük... Csak egy kis odafigyelés kellene ... Egy jó számítógépes program megoldhatná ezt a gondjukat... De nem....

Szerintem se a technikai oldal a probléma, kivéve tán a vasúti közlekedést, mert az olyan lerohadt állapotban van, hogy ihaj... Egyrészt a pályák állapota (igazából nincs is kivétel), másrészt a kocsik állapota. Ma szerintem nálunk nincs olyan hely, ahol a vonat, ha képes lenne rá, mondjuk 180 km/órával tudna hasítani, ami persze egetverően messze van mondjuk egy TGV 300 km/órás sebességétől.

A probléma a közlekedés szervezés (minek oda nagy busz, ahol maximum huszan utaznak) , a vonalak tervszerűtlensége és ennek minden következménye (ez részben ugye pártpolitikai megközelítés is) és az, hogy a tömegközlekedés finanszírozása sem megoldott, mert hol így történik, hol úgy, de sohasem jól...

És csak azért 93 km/óra, mert a magyar határig ugye... 

Hát nem minden tematikában lehet nosztalgiázni, az már igaz! :DDD
Vonattal:
Bp. - München ma 7,5 óra, kb. 700 km 93 km/órás átlagsebesség.
Esztergom-Budapest 53 km, 1,5 óra, 35 km/óra átlagsebesség.

.
 

Én rengeteget utaztam, a múltban is és most is. Vonattal, busszal, repülővel, biciklivel- szóval mindennel, amivel csak tömeg közlekedünk.

Azt gondolom, hogy Magyarországon régen sem volt a tömegközlekedés valami hajde tuti sport, ma sem az. Az átkosban a szüleim Észak-Magyarországon laktak, Én meg a családommal a Dunántúlon

Kész kínszenvedés volt egy-egy látogatás. A vonat a Déli-pályaudvarra érkezett, és a Szüleimhez a Keletiből utaztunk tovább. Azaz utaztunk volna, ha lett volna csatlakozás - de az istennek se volt.

3-4 órás várakozás után esetleg egy helyi járattal talán másfél óra alatt eljutottam a Keletiből, Hatvanig.

Visszafele még rondább volt a helyezt. 9- re Pesten voltunk - mert a következővel, már csak fél egyre lettem volna fenn –a Déliből pedig 12-kor indult egy személy Nagykanizsára, amivel aztán estére már Keszthelyre is értem.

Na, most el lehet képzelni két kisgyerekkel akikkel elindultam mondjuk Keszthelyről reggel 7 kor- és megérkeztem mondjuk a szüleimhez délután 5 kor – mekkora  élvezet volt.

Vagy vissza.

Tehát régen sem volt fenékig tejfel az utazás - aztán arról ne is beszéljünk, hogy régen sem voltak valami hú de rendben a vasúti kocsik, meg a buszok se éppen arról voltak híresek, hogy csúcs minőségűek lettek volna.

Az Ikarus 66 és 55-ös szuper modell volt – csak hogy ezek a távolsági vonalakon jártak. Mellékvonalra a „fakarusznak” becézett – egy régi modell alapján - Ikarus 311 névre hallgatott – aki még emlékszik rá, a motor az utastérben volt.

avagy a Ikarus 260-as a „panorámás” – fűtés meg hébe-hóba és télen bizony  nemigen lehetett a nagykabátot levenni.

Ahhoz képest ezek a mai modellek „szuperek”

Én azt gondolom, hogy ma nem igazán a technikai problémák jelentik az akadályt - sokkal inkább a megfizethetőség. Diákként, a vonaton 25 Ft-ért utaztam 100 km-t, Ma ezt megtehetem 1860 Ft-ért. Pedig 100 Km nem egy távolság.

Busszal azért utaztam ritkán, mert az drágább volt.

Azt gondolom, hogy ha össze kell hasonlítani a régmúlt és a mai tömegközlekedést, nem olyan nagy a fejlődés, hogy abba „belerokkannánk”.

Azt sem gondolom, hogy olyan nagyon jobban teljesítene ebben a kérdésben Magyarország. Éltem egy pár helyen, ahol sokkal jobban teljesítettek ebben a kérdésben is.

És pereme is, amelyen - mennél vékonyabb, annál veszélyesebb! - táncolhatunk mi itten...
Szóval:

Nos, nem tudom, Németországban mennyi az annyi, pedig a lányom ott él, de saját autójuk van külön-külön a férjével, így nagy ritán CSAK a német anyós tömegközlekedik hozzájuk, ha nem tud egyikőjük sem érte menni a kb. 15 km-re lévő városkába, és mit tesz isten, bár már 77 éves, de fizetnie kell a buszon!

Nálunk (Horn Gyulának köszönhetően ugyebár) a 65 év felettieknek "ingyen van" az utazás, ahogy Írtad.
El is ajándékoztam öcsikének az autónkat a férjem halála után, mert akkor is legalább 25-30 e ft-ba kerülne a fenntartása, ha egy km-t se megy egy évben!
Tehát luxus volna egy magamfajta ingyen utazó nyuggernak.

Viszont a német nyugdíjasok ritkán "nyögdíjasok", azaz meg tudják fizetni az utazás árát.

Egyébként egész életemben utaztam. Naponta! Eleinte vonaton (vidéki diákként), majd buszon a munkahelyemre.
Ez egy iparvidék, és bár sok üzem saját maga szállítja munkásjáratokkal a dolgozóit, mégis zsúfoltak a járatok, sűrűn lakott megye. Kicsi, rengeteg kis településsel.
Vonat is van, busz is, de a buszt jobban kedvelik az emberek, mert a település közepén megy végig, míglen a vasútállomások kint vannak a települések szélén.

Legutóbbi utazásom nagyon kellemes volt.
Mióta elkészült az esztergomi vasút felújítása, jó a csatlakozás Debrecen felé, ahová óránként indulnak az Inter City vonatok, az esztergomiak meg félóránként járnak.
EGYETLEN nap alatt le tudtam bonyolítani az 55. érettségi találkozóra való utazást, kényelmesen, gyorsan!
Emlékszem, még diák koromban 6 órás út volt Budapest-Debrecen, ma kb. 2,5 óra.

Szóval szerintem nem kell síránkozni, inkább az a bajunk már nekünk, idősebbeknek, hogy bár ingyenes, de a fárasztó, mint egy expedícóként éljük meg.

Tudjuk, hogy Petőfi megérte a Váci vasútvonal beindulását, mégis imádott gyalogolni:

Petőfi Sándor:

A CSAVARGÓ

Önkénytelen az ember,
Mindenre születik,
Mint a magasb hatalmak
Ott fönn elvégezik.
Fölöttem is határozott
Az égi végzemény:
Csavargónak születtem,
Csavargó vagyok én.

Betérek Debrecenbe
Bolond Istók gyanánt,
S tovább megyek, ha ittam
Bort és öleltem lyányt.
Ma itten, holnap ottan,
Csak ez az élemény...
Csavargónak születtem,
Csavargó vagyok én.

Igaz, most a cudar sors
Rútul bánik velem:
Lekötve hívatalhoz
Tengődöm egy helyen.
De nem tart ez sokáig,
Igy biztat a remény;
Mint voltam eddig, újra
Csavargó leszek én.

Pest, 1844. június végén
 

Hát ugye az éremnek megint két oldala van. Mert lehet olyat csinálni, hogy tömegközlekedés, és az utas megfizeti az árát. No, akkor van olyan, mint mondjuk Ausztriában, vagy Németországban (vagy lehetne sorolni). És lehet olyat, ahol a tömegközlekedés "olcsó", meg van akinek "ingyen van" és persze vacak, rossz, és dühítő... No meg persze egyre kevésbé "éri meg", mert sohase hozza vissza az árát...

Tömegközlekednek amikor az  új, bocsánat - felújított eszközt  próbálják ki tömeg nélkül.  Oszt eldöntik, hogy  ez  szuperül működik, a birka népnek ez is  jó lesz.

Szerinted akik ezt megcsinálták, mikor utaznak tömegközlekedéssel ??? Nem érdekli őket, talán el sem tudják képzelni, hogy sokan ma is tömegközlekednek....