Balra!

Félelmetes volt, ahogy felzúgott a helyeslő tömeg. Ezekre a szavakra: „Azt várom és azt kérem valamennyi demokratikus ellenzéki párttól (…), hogy engedjen utat a legerősebbnek, a legesélyesebbnek. Ha így teszünk, akkor bizonyítjuk, hogy a haza hangját halljuk, nem pedig a sajátunkét.” Moraj, fütty, taps. És várakozás.
 
Tapintani lehetett a levegőben a feszültséget. Most jön, gondolta a tömeg. Most kimondják.
 
Teljes ellenzéki összefogást!
 
Ezt várta a tömeg.
 
Mert a felvezetés ez volt: „A pártok nem akadályai, hanem mozgatórugói kell hogy legyenek az Orbán-kormány leváltására törő népakaratnak. Nem érdekesek a régi sérelmek. Nem érdekesek a korábbi viták. Meg kell egyezni. Mert aki szót akar érteni a néppel, annak szót kell érteni a pártokkal is. Ne a közvélemény-kutatásokat nézzétek, hanem a haza érdekét. (….) Ha kell, akkor át kell lépni saját árnyékunkat is.”
 
Teljes összefogást!
 
Hiszen ezt sürgeti mindenki. Ezt lehet olvasni a leglátogatottabb, magukat függetlennek gondoló weblapokon. Ezt javasolják tekintélyes tudósok, ezt üvölti, kéri számon a kommentelő néptársak serege. Naponta szapulják a „szerencsétlen”, „béna”, „tehetetlen”, sőt „önző” és „pénzéhes” ellenzéket különféle magukat függetlennek gondoló, vagy éppen deklaráltan ugyanezeket a „béna” ellenzéki pártokat támogató elemzők.
 
Évek óta halljuk: teljes összefogás nélkül lehetetlen megszabadulni Orbántól és üzletfeleitől. Hónapok óta halljuk, taktikai szavazásra lesz szükség, szívünk szerinti pártlistára és Fidesz-váltó ellenzéki egyéni jelöltre, legyen akár eszmeileg tőlünk távol. Tenyésznek az online szavazó, latolgató portálok, most mindenki tuti megmondja, ki a legesélyesebb körzeti jelölt.
 
Csakhogy.
 
Van néhány mondat, ami elhangzott közben – és amit ugyanezek a tudósok, újságírók, elemzők, megmondók, úgy tűnik, nem hallottak meg.
 
Például ez: „… fontos tudni, hogy Magyarországon baloldalról lehet a kormányt leváltani.” (Karácsony)
 
Vagy ez: „Azok(ban) az egyéni választókerületek(ben), ami a Fidesztől elhozható, a baloldali ellenzéki pártoknak van érdemi esélye a Fidesz jelöltjeivel szemben.” (szintén ő)
 
Továbbá: „…ha ez a demokratikus ellenzéki kör képes koordinálni és együttműködni, az elegendő lehet a kormányváltásra. Három politikai lista van itt az asztalnál, amelyik magában 30-35 %, mérhető ahhoz, mint ami a jelenlegi Fidesz-KDNP mért támogatottsága. (...) Ebből a szempontból egy valódi alternatíva és egy valódi kihívó van.” (Molnár Gyula)
 
Azaz: a baloldalnak van elég ereje a Jobbik nélkül is.
 
És a Jobbik veszélyes.
 
Orbán Viktor legjobb tanítványa bizony túlnőtt mesterén. Fürgébb, alkalmazkodóképesebb, kitűnően álcázza magát. Remekül ráérez, mit akar a magyar ember hallani, és azt mondja is pergő nyelvvel, hosszan rezgetve a hazaszeretet, a lopás elleni felháborodás és az értelmes döntések iránti vágy mindenkiben meglévő húrjait. Esengő bociszemmel vállal személyes garanciát, és kér bizalmat, esélyt. Jól fésülten, fiatalos divat szerint alakított szakállal játssza el a kormányzásra felkészült, legerősebb ellenzéki pártvezért. Ígér szépet és jót, szakértő kormányt, közös munkát az ellenzékkel és az érdekvédőkkel. Csak kapja már meg azt a kormányt, naaa!
 
„Van egy óriási különbség, hogy mi még nem voltunk kormányon. Mi nem felelünk azért, amit az elmúlt 28 évben tettek ezzel az országgal, mi új politikai szereplők vagyunk” – mondja bele a kamerába, miközben épp ő és csatlósai élesztették, fizikailag is, tevékenyen a gyűlölködést éveken át az országban. Ó, helyükön vannak a zászlóégető, fajgyűlölő párttársai, hiába deklarálja a néppártosodást, még ma is az egykori (nem fajgyűlölő) leventék (fajgyűlölő) Magyar Gárda és utódseregei által felélesztett köszöntését használják.
 
És ó, kilóg bizony az a farkasfej, mancs, farok a báránybőr alól sokszor, amikor választóknak hízelgő beszédébe egy-egy megsemmisítő szót csempész („baloldali bohózat”), ugyanakkor – hogy balról édesgessen -- Botkára hivatkozik, csak hogy a Fideszt üsse. Vagy amikor evidenciának veszi, hogy nagyszámú demonstráló Békemenetre szállítása a kormány számára pusztán „egy logisztikai feladat”. Vagyis természetes, hogy kormányon ezt kell csinálni. Mivel Orbán neveltje, ebbe nőtt bele. Természetes számára a sértegetés, lesajnálás, arrogancia, pökhendiség: „Mi készen állunk a kormányzásra, már csak az emberek bizalma kell.” Azaz: ha nem kapjuk meg, ti vagytok a hülyék.
 
Ha a balos pártlistánk mellett Jobbikos egyéni jelöltre szavazunk, nem csöbörből vödörbe kerülünk: sokkal rosszabb lesz. Az ördögöt hozzuk helyzetbe. Mert ez a párt már tudja mindazt, amit a Fidesz éveken át tanult, csak mivel gátlástalanságban szocializálódott, még a Fidesznél is sokkal gátlástalanabb. Tessék megnézni az elrejthetetlen mohóságot Vona szemében, amikor a kormányzásról beszél.
 
Karácsony, higgadtan, ezt mondta a Jobbikra való átszavazásról: „Kezd kialakulni egy olyan helyzet, mintha a Jobbik ugyanolyan jó alternatíva lenne, mint a baloldali pártok, vagy az MSZP-Párbeszéd szövetség. Sokan úgy vannak vele, hogy mindegy, hogy hogyan, csak valahogy szabaduljunk meg Orbántól. Én arról beszéltem, hogy pont azért akarunk Orbántól megszabadulni, hogy utána egy másik, jobb kormányzás legyen, és én ezt a Jobbiktól nem tudom elvárni.”
 
Hát szavazzunk csak szépen balra és balra. Higgyük már el, hogy van erőnk – mert van! Ne legyünk kishitűek. Kitűnő jelöltjeink vannak. Nem kell feladni az elveinket és egy gátlástalan, de rejtőzködő bűnbandára szavazni azért, hogy megszabaduljunk egy nyíltan elvtelen bűnbandától.
 
Jasznevitz László