Szép idézetek, gondolatok gyűjteménye

Egy jó idézet gyémánt a bölcs ember ujján, de kavics a bolond kezében.

Kék színű falevelek

 

Valamikor, réges régen, ha jól emlékszem, másodikos lehettem, volt egy olvasmány az Olvasókönyvünkben, melyet nagyon szerettem, és azóta sem felejtettem el.

Nemrég újra felbukkant: egy kollégám gyereke olvasgatta, míg zongoraórára várt.

Megkerestem a neten, és sikerrel jártam, íme:

 

Kék színű falevelek /Oszejeva nyomán/

Katinak két zöld ceruzája volt. Rózsának egy sem.
- Add ide, kérlek, az egyik zöld ceruzádat!- fordult Rózsa Katihoz.
- Majd este megkérdezem Édesanyámtól, megengedi-e - válaszolta Kati.
Másnap Rózsa megkérdezte:
- Megengedte Anyukád?
Kati sóhajtott, és így szólt:
- Anyukám megengedte, de nem kértem a bátyámtól engedélyt.
- Persze, persze...kérj hát engedélyt a bátyádtól is!
Másnap ismét megkérdezte Rózsa:
- Nos, megengedte a bátyád?
- Megengedte, de attól félek, hogy kitöröd a ceruza hegyét!
- Nagyon vigyázok majd rá!
- Vigyázz is kérlek! Ki ne hegyezd! Ne nyomd erősen! A szádba se vedd! És ne rajzolj vele sokat!
- Csak éppen a zöld füvet és a kis falevélkéket kell kiszíneznem.
- Ó, az sok lesz!
Rózsa Katira nézett és félrehúzódott.
Nem nyúlt a ceruza után.
- Na, mi a bajod? Ott a ceruza - szólt Kati.
- Köszönöm, nem kell.

A rajzórán aztán megkérdezte a tanító néni:
- Rózsácska, a te fáidon miért kékek a falevelek?
- Nincs zöld ceruzám.
- Hát miért nem kérted kölcsön a barátnődtől a zöld ceruzát? - Rózsa nem felelt, Kati vörös lett.
- Oda akartam adni, de Rózsa nem fogadta el- mondta Kati.
A tanító néni először az egyik kislányra nézett, aztán a másikra, majd így szólt:
- Jó szívvel adj, hogy amit adsz, azt el is fogadhassák!


 …
Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Ma már nem ilyen olvasmányok vannak a könyvekben...