Marika

"Egy hadsereg inváziójának ellen lehet állni, de az eszmék inváziójának lehetetlen." (Victor Hugo)

Idefigyeljetek, ti ukránozók és románozók!

Ezt az írást a Facebookon találtam. Az írójától engedélyt kértem, hogy ide - a kapcsolat.hu oldalra - bemásolhassam:

 

"Van egy kisfiam, aki most éppen londoni.

Forgalmi adót fizet a királynő kincstárába Londonban, holott nem brit alattvaló, dehát a tejét és a zsemléjét ott veszi meg a boltban minden reggel, levonják tőle. El akarjátok venni a szavazati jogát, mert nem Orbán Vikor kasszájába fizeti a forgalmi adót?

Amikor teheti, hazajön. De nem teheti gyakran. Fönntartja az állandó pesti lakcímét, de az év 12 hónapjából csak egy hónapot lakik itt. Ukránozók és románozók, szerintetek elég egy lakcímet fönntartani Magyarországon, hogy valaki szavazhasson?

Az én kisfiam magyarnak vallja magát, Londonban. Malmőben és San Francisco-ban is magyarnak vallaná magát, mint ahogy Erdélyben is annak vallja magát, ahová néha ellátogat. Magyar, tetszik érteni? Magyar.

Én azt pontosan megértem, hogy elhittétek Mikola Istvánnak, hogy majd az erdélyi magyarok szeretni fogják Orbán Viktort, és majd rá fognak szavazni. Szerintem meg arra fognak szavazni, akire jónak látják, hogy szavazzanak, ez az ő felelős döntésük. Egy részük Orbán Viktorra szavaz, a másik részük meg Gergőre fog, és szeretném, ha minél többen Gergőre szavaznának. És nem-nem, Gyurcsány Ferencre nem fognak szavazni olyan nagyon sokan, dehát az élet egy Siralomvölgy.

Leszállni a kisfiamról, azt ajánlom, hagyjátok békén. Angolozni mikor fogtok? Kanadaizni, ausztrálozni, svédezni is fogtok ti, akik most ukránoztok és románoztok? A budapesti hajléktalan se szavazhasson, mert nem bírja kifizetni a forgalmi adóját, a jövedelemadóját és az erdőben lakik? Ne legyen nyugdíjra jogosult az a szerencsétlen?

Nem veszítek észre, ti, akik hőbörögtök, hogy az idegengyűlöletek homályosítja el az agyatokat? Nem szégyellitek magatokat?

Minden külön értesítés helyett: xenofóbok és migráncsozók, továbbra is bannollak benneteket. Nem vitatkozom, ez most nem egy "narratív diszkurzus" a Belváros egyik kávéházi asztalánál, pofán nyomlak benneteket.

Szeretem a kisfiamat.
Éééés sok puszit küldök Adriennek Buenos Aires-be, Gabinak Malmőbe, Dórának Manhattan-be
Ééés szeretem a székelyeket.
Ééés a moldvai csángókat is, az Ezeréves Határon túl "

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Nos, elolvastam a blog bevezetőjét. Azt gondolom, hogy mint a legtöbb esetben az igazság nem itt és nem odaát, hanem a kettő között van. Mondom én ezt - aki gyakorlatban éli meg a migránycsozást és a saját bőrén tapasztalja a hatásait. (Így is, meg úgy is)

Katalóniában, ha idegen vagy, akkor, amíg meg nem győződnek arról, hogy milyen ember vagy úgy is kezelnek – idegennek.

Ez nem jelenti azt, hogy lenéznek, vagy üldöznek, vagy hasonló dolgok (mint például a derék magyarok csinálták, szegény feleségemmel) csupán csak azt, hogy zárkózottabbak veled szembe, mint mondjuk, Joséval a szomszéddal. Ugyan olyan udvariasak, és szolgálatkészek, segítőkészek, mint bármely Katalánnal szemben, nem hivatkoznak Katalán mivoltukra, nemzeti nagyságukra. Különbségtételük a zárkózottságban nyilvánul, meg és semmi másban. Ez nem nációfüggő, mert láttam olyan szír családot, akikkel egészen másképpen viselkedtek, mint mondjuk velem. Én El Borró vagyok, akinek ki kell érdemelnie, hogy az ElBorró jó tulajdonságai jussanak eszükbe rólam és nem a rossz. Ezt lehet udvariasan, nem sértőn is a tudomásomra hozni, és lehet magyar módra is. Úgy gondolom, hogy az előző sokkal kifizetődőbb, mint az utóbbi.

Érdekes módon én még egy Katalántól sem hallottam, hogy ha Katalóniába jössz, akkor nem veheted el a Katalánok munkáját és tiszteletben kell tartanom a Katalán törvényeket, meg kultúrát és a többi marhaság, amiket Magyarországon mondogatnak.

Ők megpróbálják azt a „lehetetlennek” tűnő (főleg magyarok esetében) feladatot megoldani, hogy közösen kialakítani azokat a viselkedésmintákat, amelyek mindkét fél számára elfogadhatóak és betarthatóak- ők integrálni akarnak és nem asszimilálni.

Elnéző mosollyal veszik tudomásul, ha én túl magyarosan, eszeik vagy iszok valamit és azt sem igazán tekintik nemzeti tragédiának, ha én szólítok meg valakit - egy hölgyet például, pedig hát egyébként azonnal kardot rántanának (stb stb).  Az is érdekes, hogy „Bár Rómába mentem, még sem kell úgy élnem, mint a rómaiaknak . Hogy ezt miért csinálják - nem tudom - biztos flancbul. Vagy a másik eset, hogy értelmesebbek, mint mi. Az is megeshet. Bár a magyar az olyan okos, de olyan, hogy nála okosabb nincs is a föld kerekén – mint az már oly sokszor megjegyeztem.

Viszont ehhez az is hozzátartozik, hogy nem próbálok meg „magyarkodni”. Nem követelek magamnak többletjogokat és többlet juttatásokat és nem érvelek azzal, hogy nekem ez jár, mert én magyar vagyok. Nem óhajtok, mindenáron beleavatkozni abba, hogy most elszakadjanak, vagy se Spanyolországtól – ha megkérdeznek, elmondom a véleményemet, azt nem sértőn, és nem sértve a katalán nemzeti büszkeséget. Ha meg nem kérdeznek meg, akkor megtartom magamnak a véleményemet. Nem vagyok az első, aki kiordibálja a vélt vagy valós igazságot, és nem formálok jogot arra sem, hogy de most aztán nekem ezt meg azt, tessen má de azonnal

Úgy gondolom, hogy az ukránozás meg a románozás inkább annak szól, aki nem él - hanem visszaél azzal, hogy ő Magyarországon ukrán vagy román. Hány erdélyi áttelepülttől hallottam, hogy de neki jár a lakás, mert ő székely meg erdélyi meg minden. Vagyis amilyen az adjon isten - olyan a fogadj isten is.  Ezt viszont nem árt megjegyezni.

( Arról meg megint lehetne regényt írni – hogy a derék magyarok egy része nem is várja meg, az adjon istent se)

Azaz megint kettőn áll a vásár - tudomásul kéne mindkét félnek venni azt, hogy közösen kell kialakítani a viselkedésmintákat - úgy, hogy az mindkettőnek elfogadható legyen. Nem ennek vagy annak a privilégiuma, hogy megtegye, hanem közösen kell csinálni. Nem pártolom azt, hogy a „határon túli magyarok” mondják meg nekem, hogy én a határon belüli magyar hogyan akarjak élni. De azt sem pártolom, ha én a határon belüli magyar akarjam megmondani, hogy a határon túli magyar hogyan éljen.

Eszembe sem jut, hogy most én követeljem azt a privilégiumot, hogy szavazhassak az önálló Katalónia kérdésében. Én ott élek, de ezekhez a dolgokhoz nincs semmi közöm. Majd ha megkérdeznek, akkor elmondom a nézeteimet, de nem követelődzök.

Tudomásul kell azt is venni, hogy a Magyar Nemzet az a határainkon belül élő emberek összessége - ebben a nemzetben a magyar az egy nemzetiség – történetesen államalkotó nemzetiség - de ez nem jelent semmit sem. Nincs külön joga vagy több joga neki, mint például a piréznek- akármennyi ideje, él is itt. Ez nem jogosít fel semmire sem. Ugyan csak nem jogosítja fel semmire sem, a magyar nemzetiség tagjait, akik nem Magyarországon élnek (azon kívül, hogy a nemzetiségi kérdésekben kifejthessék véleményüket – de ezek nem lehetnek a nemzet kérdései), hogy beleszóljanak a Nemzet dolgaiba.  Valahogy így kéne ennek működni és akkor nem igazán lenne ukránozás meg románozás.  

Érdekes a kedves posztoló fia ezt Londonban pontosan érti – akkor a kedves anyuka miért nem érti meg ezt az egyszerű dolgot. Nem igazán tudok azonosulni a nézeteivel és a „fene nagy majom magyar szeretetével”- Hiába na -  ElBorró

Drága jó Katicabogaram!

Én is megengedem, sőt, kérlek, tedd fel a facebookra a Dinicu Pacsirtás írásomat, ahogy idetettem Neked! Tudod, hogy én nem vagyok fenn, (és a Puzsér karácsonyi Sznobjektív-e óta pláne nem megyek fel, hisz VESZÉLYES egy hely! :DDD
Tedd fel, hadd olvassák, hallgassák eme fergeteges ROMÁN zenét! :)))

Az ördög vinné már el azt a sok ilyen-olyan nemzetgyűlölő fanatikus beteget!

Mert mindenkinek tudnia kéne: MINDEN NÉPNEK vannak olyan kincsei, amik más népeknek nincsenek. PONT! :)))
 

Jajj, bocsánat!

Ezt majdnem elfelejtettem ide tenni:
https://www.youtube.com/watch?v=5Rrud-ANAlQ
 

100 Gypsy violins of Budapest - Dinicu: The lark

https://i1.wp.com/bdpst24.hu/wp-content/uploads/2018/01/SZ%C3%93LIST%C3%81K-2._preview.jpeg?resize=618%2C412

Amit a szólisták a 8. percnél művelnek a hegedű legkényesebb (legvékonyabb) húrjával, az fantasztikus!
Mintha az ember kint lenne a szabadban, és ott hallaná a pacsirtát! :)))

http://balintgazda.hu/images/cache/3b519353353e1ebcd22d18a7ad83db46_w758.jpg

Zsuzsanna napján megmondja a pacsirta, jön-e már a tavasz

Eleink úgy tartották, ha február 19-én, Zsuzsanna napján megszólal a pacsirta, az a tavasz közeledtét jelzi, ha viszont hallgat, "befagyott a szája", akkor még egy darabig hideg idő lesz.

 

Ha ezen a napon megcsordul az eresz, az jó termést ígért, ezért elkezdték széthordani a trágyát, és megkezdték a szántó-vető munkák előkészületeit.

Tehát! 
Szerintem szeretem a románokat, vagy nem szeretem?! ....
 

A Pacsirtát szinte mindenki ismeri, s még azok is szeretik, akiknek fogalma sincs, tulajdonképpen egy román származású roma (cigány) zenész írta: Grigoras DINICU.
Íme egy korabeli hanglemezborító, melyen ő játsza az általa szerzett zeneműveket:

https://images.shazam.com/coverart/t130140121-b1222943998_s400.jpg

Érdemes egy kicsit megismerkedni vele.
Említettem az előzőekben George Enescu kapcsán, hogy a román zenéről keveset tudunk.
Nos, úgy tűnik, a XX. század első felében kedvezőbb volt a helyzet, mert Grigoras Dinicu majdnem egyidős volt Enescuval, azaz kortársak voltak.
Előtte szinte semmi, aztán egyszerre két híres román zenész is munkálkodott.

Grigoras Dinicu 1889-ben született Bukarestben, s 1949-ben hunyt el gégerákban ugyanott.

Korának nemzetközileg elismert hegedűművésze volt, aki zeneszerzéssel is foglalkozott, főleg a román népzenei ihletésű műveivel tett szert világhírre.
Jascha Heifetz őt tartotta a korszak legjobb hegedűművésznek.
A Bukaresti Konzervatóriumban szerzett diplomát, leghíresebb tanára Carl Flesch volt. 
Lediplomázása után a Közoktatási Minisztérium zenekarában játszott, ahol gyakran vállalt szólista szerepet, hatalmas sikerrel.
"Hora staccato" c. műve diploma munkája volt, ennek sikere emelte őt a híres hegedűművészek közé. Ez a mű életének a sorsfordító alkotása, de a közönség körében legismertebb, és legnépszerűbb mégis csak a "Pacsirta" lett, melynek közismertségéhez nagyban hozzájárultak a roma zenekarok, akiknek virtuóz prímásai előszeretettel játszották egész Európában, így nálunk is.
Bizony, sokan mind máig nem tudják a cigányzene kedvelők, hogy ezt a virtuóz művet egy román cigányzenész írta!:(((

Dinicu külföldön nemcsak hegedűművészként lépett fel, hanem karmesterként is.
Legszívesebben ő is a Pacsirtát és a Hora staccato c. műveit játszotta, ezekkel mindig tomboló sikert aratott a koncertjein.

Hallgassuk meg a Pacsirtát a szerző előadásában is:
https://www.youtube.com/watch?v=0V3AAniGYMg
Grigiras Dinicu - Ciocárlia (Pacsirta)

 

Én meg a Jetit is szeretem, csak nem tudom, most hol is tartózkodik pontosan?! ;o)

Szóval azért ne légy igazságtalan, kedves minden külföldön élő magyart szerető, mert sosem tudhatod, ki is olvassa az írásod! :(((

Egyébként meg:

"Itthon a HAZÁT szeretni sokkal nehezebb!"