Újra futni kezdtem. Nem tévedés, ez bizony újrakezdés a javából. Valamikor február közepén olyan éles térdfájdalmaim voltak, hogy képtelen voltam futni, sőt időnként még lépcsőzni is. Kicsit pihentettem a lábam, aztán újra próbálkoztam. Hát, nem volt benne sok köszönet. Végül nem maradt más hátra, mint megműteni a térdemet. Nem mondom, hogy könnyen szántam rá magamat, de több megkérdezett orvos, sőt, edző is arra a következtetésre jutott, hogy futásra csak akkor lesz alkalmas a térdem, ha megoperálják. Ha az egészségügyi reformról szeretnék értekezni, akkor most hosszú beszámoló következne az egynapos sebészet fantasztikumáról. Ezt nem teszem meg, de nem tudom megállni, hogy két mondatot ne szánjak a témára. András, újsütetű ismerősöm hatvan év körüli, a konditeremben ismerkedtünk meg. Meséli, hogy vagy harminc éve, mikor az ő térdét műtötték, vagy egy hétig feküdt kórházban, és vagy fél évig tartott a rehabilitáció. Én reggel bementem a kórházba, elaltattak egy órán belül, délután a saját lábamon mentem ki a mosdóba, este haza mehettem. A műtét után hat héttel már futottam. Bárhogy is, elképesztően sokat fejlődött az orvostudomány, és ehhez képest az egészségügy intézményrendszere, az egészségügyi kultúra, gondolkodás mintha alig változott volna.

Olvasom a bolgár választások eredményét. Nyugtalan és bizonytalan választók új pártot kerestek maguknak. Nem először, legalább harmadszor. Nyolc éve a bolgár politika új reménységét, az egykori uralkodót, II. Simeont és frissen alapított pártját emelték hatalomba. A volt cár gyors fejlődést ígért, az emberek meg éppen erre vágytak. Simeon, aki rendkívül intelligens és kellemes, európai kultúrájú ember, kormányon nem tudta kielégíteni a várakozásokat, így négy évvel később a választók a szocialistákra bízták a kormányzást. Sztanisev, a fiatal miniszterelnök nyugati iskolákat is végzett, okos, megnyerő természetű politikus. Most őt váltották le a választók. Boriszovot, és újonnan alakított pártját akarják kormányon látni. Szófia polgármestere, ellenzéki politikus volt, amikor találkoztam vele pár évvel ezelőtt. Egy belvárosi presszó teraszára ültünk ki, a szófiai járókelők nagy lelkesedéssel integettek neki. Boriszov is könnyű utat ígér, programot ugyanakkor nem adott. De a választóknak ez is elég volt. Na, majd meglátjuk. Gyanítom, hogy sok évre és sok csalódásra lesz szükség ahhoz, hogy választóként megtanuljuk: nincs egyszerű, erőfeszítés nélküli könnyű út. Csak tisztességes és küzdelmes út van, sok erőfeszítéssel, egyéni és nemzeti teljesítménnyel.

Persze, ez már nem csak Bulgáriáról szól, tanulság ez valamennyi friss demokrácia számára.