Nyugodt volt a nyár, nem vitt rá a lélek, hogy „belebeszéljek" ebbe a nyugalomba. Tamás balesete és az ezt követő műtét miatt elmaradt a szokásos csatornahajózás. Az fel sem merült, hogy nélküle, egy kisebb csapattal nekivághatnánk Angliának, így aztán maradtunk a Balatonon­, erről talán még írtam is korábban, majd  augusztus második felében Horvátországba utaztunk.

Tamás lába meggyógyult, már a rossz emlék is elenyészett, az iskolakezdés a fő téma a családban. Miután Anna és Tamás a tavalyi évet Németországban töltötték, így a mostani szeptember egyfajta visszailleszkedés is mindkettőjüknek. Megelégedéssel látom, hogy éppen úgy, várakozva és nem félelmekkel telve várják a mai napot, mint ahogy annak idején én sem bántam soha, hogy vége van a nyárnak, és újra kezdődik az iskola.

A napokban volt a kezemben Buda Péter és Gábor György izgalmas, bár nem könnyű olvasmányt jelentő második közös könyve,  A politika szolgálólánya. A hiánypótló esszé-  és tanulmánygyűjtemény ritkán elemzett oldalát mutatja a társadalmi-politikai folyamatoknak. Azt taglalja, hogy a racionalitásra és a szekularitásra épülő, a felvilágosodásig visszanyúló hagyományokkal rendelkező és azokból is építkező modernitással szemben hogyan lép fel egy, az elmúlt évtizedekben egyre erősödő antimodernista irányzat. Ez utóbbi megkérdőjelezi a szekuláris állam létjogosultságát, relativizálja a jog hatalmát, és helyettük a keresztény erkölcsöt állítja, vagy legalább is javasolja állítani a társadalmi-állami működés középpontjába.

Most nem mennék ennél mélyebbre, inkább csak figyelemfelhívásnak szántam e megjegyzést.

De szeretnék idézni egy részt ebből a könyvből. A Meleg Büszkeség Napja előtt bizonyára indokolt lehet megismerni, miként vélekedik Európa egyik meghatározó konzervatív politikusa a homoszexualitásról.

„Sárközy (...) nem egészen két hónappal a választások előtt interjút adott a Tếtu című melegek és leszbikusok magazinjának. (...) Arra a kérdésre, hogy véleménye szerint van-e szimbolikus, társadalmi és filozófiai jelentősége annak, hogy valaki heteroszexuális vagy homoszexuális, Sárközy az alábbiakat feleli: ‹Nincs. Hogy egészen világos legyek, engem nem a homoszexualitás vagy a heteroszexualitás foglalkoztat, hanem a szerelem (kiemelés tőlem: GyF). A szerelem mindennek az alapja.› A jobboldali elnökjelölt ezt követően kifejtette, hogy a heteroszexuális szerelem nem magasabb rendű, mint a homoszexuális. Hangsúlyozta, hogy az ember nem választhatja meg szexuális orientációját, ebből következően nagyfokú igazságtalanság minden diszkrimináció ott, ahol szabad választásról nincs szó."

Egyetértek Sarkozyvel.