Degesz

Egy kép többet ér ezer szónál. Igaz lehet ez a grafikákra is.

Társadalmi támogatottság

Hát, kedves politikusok, megmondom én, hogy megy ez.

Bemész a munkahelyedre este. 12 órás műszakok vannak, éjjel. Hétfő-szerda-péntek-vasárnap, kedd-csütörtök.  De a cég havonta négyszer-ötször kötelezően beoszt még közbülső napokra, mert nagyon nincs ember. Persze, mert  670 forint az órabér. Kaptok még havonta 12.000 Ft-ot Szép-kártyára, 6.000 Ft Erzsébet-utalványt meg munkaruhát. Az éjszakai pótlékot most csökkentették 15%-ra – nagy a verseny, rosszul megy a cégnek. Ha nem tetszik, elmehetsz. (Mennek is, aki csak tud – így még kevesebb az ember, még többször beosztanak. Aki marad, azt mondja: bejelentett állás, fizetik a járulékokat. Így is van.)

Ha kiszámolod, mennyit keresel így, még örülsz is a pluszműszakoknak, mert kapsz értük nettó 1.500 Ft-ot per darab.  Sőt, amikor csak lehet, bevállalsz egy szombatot vagy vasárnapot is, mert azt ötezrével fizetik.

A diákok, akik csak 10-től 6-ig lehetnek, és persze bénák és nagypofájúak, ezret kapnak óránként. Persze, utánuk nem kell járulékokat fizetnie a cégnek.

A műszak nekünk sosem 12 óra. Inkább 14, 16 vagy több. Az első 17,5 órás után alig tudtam kivánszorogni a buszmegállóig. Mivel a túlóra már nappalra esik, szimpla nappali órabérrel fizetik.

Éjfélkor van félóra szünet, félkettőkor negyedóra. Ha sok a dohányos a csapatban, négy körül megállapodás alapján ki lehet váltva surranni egy cigire, de ezt az élmunkások meg a művezető nem nézik jó szemmel. Megjegyzéseket tesznek, hangosan és keresetlen szavakkal. Minden nap. Néha egy nagyokos a dohányzóhelyen elmagyarázza, hogy a hatályos Munka Törvénykönyve szerint egy tizenkét órás műszakra összesen 45 perc szünet jár, és hogy a dohányzás nem alapjog.

Hatkor nyit a vállalati büfé, akkor lehet kapni meleg löttyöt – híg, bűzös ingyenkávét ad a cég. De csak reggel hatkor. Tehát akkor is van egy „műsoron kívüli” szünet. Akkor mindenki leáll és megy az ingyenkávéért. Merthogy a kávéautomatában a legolcsóbb kávé nyolcvan forint. Ha minden műszakban iszol csak egyet, az is kész anyagi csőd.

Hat után meló szakadásig.  Amíg be nem fejezzük. Nem lehet átadni, nem lehet abbahagyni, nem lehet másnapra hagyni.

Ha megérkezik a reggeles műszak, várnia kell, míg mi be nem fejezzük. Mert olyan a munka. Addig ők ülnek, nekünk a belünk lóg. És persze ők is nyavalyognak, hogy megint későn mennek haza, mert mi még mindig nem fejeztük be, tehát nem kezdhetik a sajátjukat.

Szakszervezet nincs. Egyszer valaki állítólag beszélt valakivel, aki látott egy embert, aki azt mondta, ismeri a szakszervezetist. Azt az egyet. De a nevét nem tudja. Persze vannak dolgozói javaslatok mindenfélére. A vezetőség kirakott egy ötletládát is. Aztán senki nem használta, mert aki bedobott valamit, azt kamerával kifigyelték, aztán kirúgták.

Itt csak az marad meg, aki szeret és tud dolgozni. Alkoholisták, betegek, problémásak kizárva. Bár, egyszer valaki kést rántott a másikra munka közben, mert a másik idegesítő volt.

Sokan idegesítőek.

Vannak olyan javaslatok is, hogy cselekedjünk egységesen és 12 óra elteltével mindenki tegye le a munkát, és menjen haza. Mert mit tehetne a vállalatvezetés? Semmit.

Na, ezek rendre elhalnak. Mert a Bori nem menne bele, egyedül neveli a kisfiát, nem engedheti meg magának, hogy kirúgják. A Péter, az munkamániás, nem tenné meg. A Gabi, ő még az őscégtől jött a vezérekkel, ő meg lojális. A Marcsi, az maszeknál dolgozott, 8 évig nem fizettek utána járulékot, most azért hajt, hogy összejöjjön a nyugdíjhoz hiányzó szolgálati idő. Már jóval túl van a nyugdíjkorhatáron, dagad a lába, fáj a szíve, de dolgozik, hogy legyen nyugdíja. Szóval nem.

Tehát. Dolgoztál mondjuk 14 órát. Hazaközlekedsz egy/másfelet. Közben bevásárolsz, orvoshoz mész, ügyet intézel. Otthon, ha van valaki, beszélsz vele. Kábé húsz percet max. Eszel. Alszol. Három órát, mert annyit tudsz. Aztán felkelsz, mosdasz, bekészíted a kajádat, ha van kávéfőződ, a kávédat, és elindulsz dolgozni. Ha gyereked is van, csak másfél órát alszol, mert szülői értekezletre mész vagy érte az iskolába. Az úton beszélgettek.

Ha cipőt kell venni, vagy a gyereknek úszódresszt, arra gyűjteni kell. A Szép-kártyával és az Erzsébet-utalvánnyal ugyanis nem tudod megvenni. A kollégáiddal cserélgetitek azoknak a boltoknak a címét, ahol az utalványt például mosóporra is lehet költeni, nemcsak kajára.

Ha elnyeli a pénzedet a BKV-automata, az egy tragédia és az egész család meg fogja koplalni a következő hónapban. (Anyám, ha megszorult, általában elment egy KST nevű intézménybe. Kölcsönös Segítség Tanácsa. Itt kaphatott rövid lejáratú hitelt kedvezményesen egy olyan pénzalapból, amit szakmabeliek adtak össze.)

Keresetkiegészítésnek sokan árulnak kozmetikai termékeket, műszak előtt forognak a katalógusok, adódnak le a rendelések. Kölni, dezodor, körömlakk. Mégis igényesebb, mint a bolti, és viszonylag olcsó, a luxus parányi illúzióját adja. De Bori például napközben egy kisboltban dolgozik – el is alszik rendszeresen műszak közben. Alva kezeli a gépeket, minden gombnak tudja a helyét. Keveset hibázik. Noi viszont egyedül él, szívességből kapott egy olcsó bérű szobát egy ismerősnél, és csak úgy tud kijönni ebből a fizuból, hogy egész télen nem fűtött. Még él.

Az „üres” napokon – mit is tennél mást – alszol. Először tizenöt órákat, aztán pár év múlva úgyis felébredsz háromóránként. Ha van időd: háztartás. De úgysincs.

Mi a kollegáimmal nem olvasunk újságot és nem nézünk tévét. Valaki időnként behoz az öltözőbe egy halom Lokált, azt hazavisszük. Tüzelni is jó lesz. Tévét meg mégúgyse nézünk – reggel még dolgozunk, este már dolgozunk. Vagy alszunk. Krónikus alváshiányban szenved itt mindenki. Cserélgetjük a történeteket, ki hol/hogyan aludt el a metrón, HÉV-en, buszon, vonaton, ki ébresztette fel, hol kötött ki.

Barátokkal sem beszélgetünk. Ugyanis nincsenek barátaink. A rokonok és jóbarátok csupa jószándékból nem hívnak, mert tudják, hogy jó eséllyel éppen a kevés alvásunk közepébe csörögnének bele. A többieket meg pont emiatt hajtottuk el a pitlibe már rég. A hülye szomszédot pláne, aki mindig akkor csöngetett be, mikor épp elaludtunk.

A Facebookon tájékozódunk, de persze politikát nem nézünk. Macskákat nézünk, kutyákat, olcsó új recepteket, csillámosan áttűnő virágcsokrokat és obszcén vicceket. Szóval édi és pihentető dolgokat. A politika meg fáraszt. Amúgy sem ad semmire se megoldást, ami nekünk bajunk. A cigiszünetekben meg éppen nem politikáról beszélgetünk. Hanem tájékozódunk. Hogy pl. a XX appel olcsón lehet ruhát rendelni Kínából. Az Irma rendelt, és mesélte, hogy megjött és szép volt. Meg a migránsok. Mer’ én ott mentem el mindennap a Keletinél, borzalmasak voltak. Majd meglátod, ha betelepítik őket a lakásodba! Ennyire jut idő.

Egyszer a Klári elment tüntetni. A CEU vagy mi tüntetésre. Onnan tudjuk, hogy elkésett aznap a műszakból. Jó idegesek is voltunk, mert nem volt ki a csapat, és nem tudtuk volna kivel pótolni. Nem tudott beérni, mert utána is le voltak zárva az utcák és nem volt közlekedés. Mondtuk is neki, hogy b’meg, ne csinálj ilyet, mert velünk b’szol ki, hallooood?

Azóta nem ment ő se. Rendben beér dolgozni, és ez jól van így.

 

- D -