Citoyen

“Csendet tanultam a beszédesektől, toleranciát a türelmetlenektől, kedvességet a durváktól.” (Khalil Gibran)

Beszélgessünk!!! (Politikamentes tere-fere)

Sziasztok!

 

Amig a Kapcsolat alakulgat és nem tudunk a közösségeinkben beszélgetni, gondoltam csinálok egy olyan oldalt, ahol időről időre össze tudunk jönni. Mivel a blogok még nem nagyon látszanak a főoldalon, ezért - ha jónak tartjátok az ötletet - mindenki tegye el a saját könyvjelzőjébe ennek az oldalnak a linkjét, hogy visszataláljunk.

 

Meghivlak Benneteket egy virtuális ötórai teára, foglaljatok helyet és

érezzétek otthon Magatokat :))

 

 

Hát akkor beszélgessünk :)))

 

 …

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Elena Katsyura: Őszi utca

http://4.bp.blogspot.com/-1-GOKsVGoI4/UjAq5jKVlRI/AAAAAAAALZY/nf07OAU8O5o/s1600/317597d0c6258e1ed688ca3929af2c90.jpg

Zelk Zoltán:

NYÁR ÉS TÉL KÖZÖTT

Nyár és tél között úgy vándorol
Október, November,
mint a poros országúton
két szomorú ember.

Kertek, lankák körül jönnek,
mennek havas tájra,
búsan integet utánuk
egy kopár fa ága.

Mint rossz gyerek, a szél őket
sárral megdobálja,
utánuk fut, ruhájukat
s hajukat cibálja.

Nyár mögöttük, tél előttük,
néha meg-megállnak
s búcsút intenek a hervadt,
búslakodó tájnak. 

https://www.youtube.com/watch?v=qk14dTx4W-o

Vivaldi: Négy évszak - AZ ŐSZ (F-dúr hegedűverseny)

I. tétel: Parasztok tánca és dala. Allegro (gyorsan)
II. tétel: Alvó részegek. Adagio molto (nagyon lassan)
III. tétel: A vadászat. Allegro (gyorsan)

Herbert von Karajan / Anne - Sophie Mutter
Wiener Philharmoniker

 

Szintén a Tamás-temlom karnagya könyvben olvastam arról, hogy Bach nem volt megelégedve a csembaló és clavichord hangjával.
De hogy ő tett- e kiísérletet a hang megváltoztatására, arra nem emlékszem, át kellene olvasnom asszem a könyvet, de annyi más olvasnivaló restanciám van, hogy erre nincs energiám. Azt tudom, hogy idősebb korában eléggé elutasító volt az újjal, mert pl. az egyik fiával is összeveszett, mikor meghallotta a hegedűn crescendot és decrescendot csinálni. Fokozaros erősítés, halkítást jelent. Azelőtt csak ún. lépcsőzetes dinamikát (hangerősséget) alkalmaztak: piano (halk), mezzopiano (középhalk), mezzoforte (középerős), forte (erős).
Élőben én sem hallottam a Bogányi-zongorát.
Én azt kifogásolom, hogy az ÁRA túl magas ahhoz, amennyit változott a hang...
Még a Faziolo olasz zongorát is drágállom a Steinway-hez képest.
 

A változások durvák, drasztikusak, és kíméletlenek!

Mindnütt.

Amennyiben?

Mindenütt

itt is!

És most változás van nálad?

üzenet!

 

A (...) nagy drámai változások úgy hatnak az ember életére, mint a mágnes: vagy közelebb hozzák egymáshoz a szereplőket, vagy eltaszítják őket egymástól.

Cecelia Ahern

 

A nagy változások mindig olyankor történnek, amikor a legkevésbé várjuk őket.

Paulo Coelho

Hát én biztos nem tudom eldönteni a kérdést, lévén nem hallottam és ugye a felvétel az nem az igazi...  Itt viszont arról van szó, hogy a zenész maga alkotta meg azt, amit hallani szeretett volna. No de Bach esetében nem erről van szó, sejtem, Wagner esetében sem. Bár ki tudja, nem voltam ott. 

No....
Akkor az eddig nem létező hangszerhang ügyben a legjobb lenne jelenleg megkérdezned a Bogányit az ÚJ zongorája hangjának kialakításával kapcsolatban.
Ha jól tudom, egy team -mel együtt dolgoztak, melynek tagjai nemcsak hangszerészek voltak, hanem tán még fizikusok is... Olvastam valahol erről, hogy így kísérletezték ki azt a hangzást, amit Bogányi elképzelt, illetve MÁR el tudott fogadni.
Viszont!
Én nem tudom elfogadni... ENNYI PÉNZÉRT szerintem már csunya!:(((
 

 

 

Tudod engem az érdekel igazából, hogy lehet elmondani, milyen hangot is akarok (szeretnék). Olyat, ami még nincs. Mert a zeneszerző, aki a követelményt támasztja, talán (biztos) hallja a belső hallásával, a képzeletében. No de hogy mondja el? Hogy aszongya "tudja kolléga, olyat minta tuba, csak nem annyira hanem izé..." El nem tudom képzelni, hogy hogyan tudnak együttműködni...

A Bach történetet meg köszi. nem is tudtam, hogy megijedt a zongorától (igaz, bocs, nem megijedt, csak nem tudta megszeretni, az meg nem ugyanaz)

Elképesztőnek valóban elképesztő, de van ilyen!
Pl. ha netán olvastad "Láng György. A Tamás-templom karnagya" c. Johann Sebastian Bachról szóló életrajzi regényét, akkor el tudod hinni, hogy ez a dolog valóságos!

Bach sem volt elégedett a csembaló hangjával, meg a chlavicordéval sem, elképzelt egy "forte-piano"-éhoz hasonló hangú hangszert, de az erre irányuló kísérletei dugába dőltek... Nem tudta elérni azt a HANGSZÍNT, amit belső hallásával hallott!
Míglen Bartolomeo Cristofori egy olasz hangszerépítő Firenzében nagy nehézségek árán megalkotta a CSODÁT, a "piano e forte" -t /halk és hangost jelent/... Érdekes módon ehhez kellett egy cimbalom művész beteg gyereke, egy szélhámos csavargó, és egy kitűnő, kreatív hangszerész!  Az 1700-as évek elején járunk...

(Megjegyzés: Csak nálunk nevezik ZONGORÁNAK, mely név a nyelvújítás korában - Kazinczy Ferenc! - keletkezett a zengő tambura kifejezésből).

Ha valakit érdekel, érdemes a könyvet elolvasni, remekül, olvasmányosan van benne leírva a kalapács-zongora története a Móra Könyvkiadó 1966-os kiadásában a 442- oldaltól.
Majd elterjedése némethonban, s végül az is, hogy az öreg Bach mester már nem tudta megszeretni az "újszülöttet", így elutasította annak használatát, mikor Nagy Frigyes porosz király meghívására kipróbálhatta 1747-ben... Valósággal megijedt a csembalóhoz képest hatalmas hangjától.

476-477. oldal:
"- Szokatlan ez nekem felség. Idegen. Nagyonis új világ. Távol áll tőlem.  Az ujjaim, a fülem, minden beidegezettségem és az egész énem tiltakozik ellene...
- De hát... csak az imént dícsérte. Hát nem szereti?
- Szeretem, csodálom, bámulom ezt az új hangszert, el vagyok bűvölve, és érzem, hogy ezé a jövő. 
- Hát... akkor?
- Ezé a jövő.... de enyém a múlt... és én is a múlté vagyok..."

Hát igen.., Bach előre látta, hogy el fogják felejteni... Méghozzá kb. 150 évre!... Mikoris egy német karmester zeneszerző, Mendelssohn újból fel nem fedezte őt a a Máté-passio felújításával 1829-ben Berlinben. 

Hat zeneszerző fia közül kettő (Philipp Emanuel, a "hamburgi-Bach" és Johann Christian, a "londoni- Bach") jobban ismert volt a BAROKK kort 1750-ben lezáró Johann Sebastian Bachnál, azaz Thomas-Cantornál" a későbbi, klasszikához vezető évtizedekben.

Hát igen... ilyen az emberi ízlés!
Ha valamit, valakit felkapnak, azt képesek gyorsan kiejteni is a pixisből, azaz elfelejteni...

És ez így van a zeneirányzatok minden vállfajában! :(((

Mígnem akad valaki, aki rábukkan egy régi padláson egy szanálást megúszó sárguló lapú kottára...

https://www.youtube.com/watch?v=JTDP_lQtQ_Y

Egy kis kerti muzsika - a barokk zene legendájával - musica

William Christie a barokk zene úttörője, ő hozta vissza feledésből Lully, Campra, Charpentier remekműveit. Most saját fesztivált rendezett vidéki kúriájában. Egy szabadtéri barokk zenei fesztivált, amelyet egy vendée-i vidéki ház kertjében tartanak, akkurátusan nyírt sövények között. Egy fesztivál, amelyen a közönség és a művészek közötti határok elmosódnak. A házigazda az az amerikai, aki megismertette a franciákkal saját barokk muzsikájukat. 

- Olyan ember vagyok, aki azzal a határozott szán…
BŐVEBBEN: http://hu.euronews.com/2015/09/17/egy...

 

Tudod azon elcsodálkoztam, hog egy zeneszerző alkottat egy zeneszerszámot, előre tudva, hogyan kell szólnia. Miféle belső hallás kellett ehhez.. Elképesztő.. 

No igen....

Amúgy mi pajkos diákok, tudja fene, miért, "Cickány ötösnek" hívtuk!:DDD

Egyébként én mindig azt hittem, hogy a Wagner tuba nagy, még a B-tubánál is nagyobb. Ezért láttam csodákozva, hogy milyen karcsú...
Hát igen, Wagner nem a mérettel, hanem a tubák hangjával nem volt elégedett.

https://www.youtube.com/watch?v=qw_SwaedUU0

Walhalla - Leitmotiv
(Richard Wagner: A Nibelung gyűrűje - 1. rész: A Rajna kincse 2. kép)
 
 

Jó, jó... Valóban... A Pisztráng ötös ne üvöltsön száz decibellel... 

Na, a Wagner tubával megint tanultam valamit (amúgy még az életbennem láttam ilyet, most is csak képről)

Hmmmm.... Zeneműve válogatja!

Való igaz, azt én is szeretem, mármint a basszust... Arra is van legtöbbször állítva a hangfal, ami bár nem nagy, de kicsiségéhez képest elég jó hangos. Szerintem kis lakásba azért nem való akkora hangfal, mint mondjuk egy - akár csak kamara - hangversenyterembe.

Hát igen, igazságod vagyon a klasszikus zene hangosságát illetően....
Wagner pl. a zenéi számára külön tubát csináltatott.
Wagner-tuba:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Wagner-tuba

 

Attul (a hangos rock zenétől) én meg nem.. Sőt.. Mondhatni imádom, mikor abasszus a "gyomromban" is szól.. Amúgy tedd szívedre a kezed, ez egy macskánál könnyen megy, a klasszikus zenekarok, amikor a nagybőgők és az üstdobok, tubák, stb. is beszállnak a buliba, tán nem remegtetik meg nemhogy a gyomrot, de még az épületet is? Van akkor olyan hangnyomás, hogy még a rockzenekarok is csak pislognak... 

Teljesen igazad van!

Én is gyakran tettem már fel a kérdést:
Vajon Kossuthot, mikor lelkesítő beszédet mondott Cegléden a Piactéren, hogyan hallhatta a nép, hogy szólt olyan messzire a hangja, mikor erősítő - fenét erősítő! még villany - se volt!?

Mikor a 60-as években elkezdték a Táncdalfesztiválokat, Zalatnay őnagyságát visszatapsolták, asszem kétszer, de harmadjára már olyan rekedt volt a hangja, hogy rossz volt hallgatni! (Asszem a "Hol jár az eszem?" -  kezdetű dal volt...)
Persze én meg is jegyeztem pikirtesen:
Na, ez se lehetne egy Wagner énekes!:(((
Mire a környezetem még engem hurrogott le, ne legyek már ilyen nagy kritikus! :(((

Én meg nem értettem tiniként, miért ne lehetnék kritikus?!
Hisz azért (is) tanulunk (tanítunk) zenét, hogy ne fogadjunk el minden gagyit, sepleta, dilettáns produkciót!
Főleg, ha fizetünk is érte, mint pl. az operaházban.
De én még nálunk nem hallottam olyanról, hogy valakiket kifütyültek volna Amelita Galli-Curci (1882-1963) olasz koloratúrszoprán énekesnő óta.

Azt a "bigyókat" a homlokokon én is utálom!
No meg a vad, túl hangos rock zenétől is hülyét kapok! :(((
 

Hát igen. Érdekes, hogy a technika fejlődése mennyire visszaveti a szakértelmet egyes területeken. Én is láttam ezt a filmet, meg még sok hasonlót és egyenesen elképedtem az akkori megoldásokon. Amúgy írtam is már, nem is egyszer, engem az elkeseredés szélére sodor, mikor mondjuk a Talamba ütőeggyüttes egy viszonylag kis szinházteremben (200 férőhely) kihangosítva játszik... Miért? Kérdem én, tán nem lehet bejátszani a termet 8aminek nem mellesleg kitünő akusztikája van) bejátszani? Nem a fenét. De így könnyebb. Piff-puff beállítjuk a keverőt, az erősítéseket, oszt annyi. Ugyanígy elborzaszt, mikor a szinházban a színész mikrofonba beszél és kihangosítják (és micsoda ocsmány látvány a fejére ragasztott cucc), no pláne operettnél, vagy az operában (ámbár ott még nem láttam). Nos ezt a fajta "haladást" én nem szeretm, inkább beteges kinövésnek veszem.. De van. 

Hát igen, manapság számítógéppel könnyű a hangok torzítása.
De régebben biztos nem volt az, mégis - pl. a Szabó-féle Kék fényben is megcsinálták, hogy felismerhetetlen legyen a beszédhang...

Egyébként a filmtrükkök etalonja nálam még mindig A BAGDADI TOLVAJ 1940-ből!
Mert abban aztán volt dolga a trükök kiagyalóinak: repülőszőnyeg, a ló "vágtázik" a levegőben, az óriás és Abu, a kis tolvaj utazása, a szellem kibodorodása a palacból, és hasonló csecse-becsék...
Ezek aztán igen! Ezek kreatív trükkök! Minden elismerésem!

De manapság?! 
Nevetséges, milyen könnyű dolguk van.

Itt a film, remélem, meg tudjátok nézni:

http://filmes.guru/a-bagdadi-tolvaj-teljes-film/

 

Hogy lehet elvacakolni? :0) Most ezt komolyan kérdezed? A mai számítástechnika világában? Egy kis keverés ide, egy kis szűkítés oda, és kész. 

Nem mellesleg a Qeent érdemes "megismerni". Jó számaik vannak, szinte majd mindegyik az. Tökéletes profi munkák úgy zeneileg, mint előadásban. Háttérzenének sem rossz mellesleg... :0)

Amúgy az egysíkúság csak akkor zavaró, ha abból eredően "ocsmány marhaság" jelzővel illetjük a más típusú alkotásokat. Mint említettem már, én mindenevő vagyok ebből a szempontból is (meg egyéb szempontokból is) és számomra a "tetszik" - "nem tetszik" kategória létezik csak. Se attól nem ájulok el látatlanban, hogy X, vagy Y alkotott valamit, mint ahogy, ha tetszik, egyáltalán nem érdekel, az illető alkotó mennyire elsimert a szakmájában.. Nem lényeges. Számomra persze...

Najóvannaaaaa!!!! :P

Tudtam én, hogy TE - velem ellentétben! - tudni fogod!
Igen, tényleg egy Queen szám, de valóban nagyon "elvacakolva"! :(((
Nem is tudom, hogy csinálják ezeket a torzításokat!???... 
 
Íme az eredeti zeneszám:
https://www.youtube.com/watch?v=-tJYN-eG1zk

Queen - We Will Rock You (Official video)

Egyébként vacakolás ide, vacakolás oda, ez az animációs felvétel számomra mégis egy igen kedves emlék, de még az "Amőbás-korszakból", Ugyanis akkoriban a TVN-en volt a mail címem, és ott volt ez a kis video, s nagyon megtetszett, szerintem csuda jópofa a történet a csavargó vízcsepp kalandjairól.
Be is tettem az ottani videotáramba.

Volt még egy kedvenc animációs vidi ott, Louis Armstrong énekelt hozzá, egy kis piros ördög szeretett volna bejutni a felhők közt lévő mennyország kapuján, de hiába próbált cselhez folyamodni egy mű glóriával, kivágták, mint macskát sz....
De sajnos, nem találom, biztos leszedették a szentfazekak! :(((
Pedig csuda jópofa volt az is! :DDD

Hoztam helyette a művésznek egy másik, híres számát:

https://www.youtube.com/watch?v=Mjb1xCqw8aA

Csodálatos világ 
...........

Be kell valljam: Az igazi zeneszámot, s magát a Queen-t is sajnos alig ismertem, bár a kórus dallama ismerős volt. De akkoriban szinte csak klasszikus zenékkel foglalkoztam.
Na és nem volt még Kapcsolat se, meg az a portál, ahol az a barátom volt, akit később ismertem meg (ő a mostani párom), aki meg ezekben a zenékben van otthon...
Így aztán a múltkor nagyon megörültem, mikor rábukkantam a youtube csatorna Queen számokat tartalmazó oldalán erre az animációra.
S mivel láttam, hogy még a kommentekben sincs kiírva, kiknek a száma, ezért tettem fel rejtvényként.
Bizony, engem nagyon meglepett, hogy kiké.
Hát ez van, ha az ember egysíkú, és nem eléggé tájékozott...
 

Egyrészt hagyd a fenébe, másrészt nem az énekest nem szeretik, csak ezt a feldolgozást(?)

Hahaha... Persze, hogy nem mondtam rá semmit, amíg meg nem hallgattam... Amúgy szegény Queen, csak nagyon elvacakolva.. 

Hmmmm....

Mireföl ez a sok mínusz, heeeee?!
Ezek szerint TI tudjátok a választ... De nem szeretitek az énekest, míííí?!
Lelketek rajta, ő már FÖNTRŐL csak nevet rajtatok! :P
 

Kedves Dmolnár!

Ma reméltem, hogy TŐLED BIZTOSAN választ kapok a kérdésemre, de még várok egy napot, jó?
Nem hiszem el, hogy pont TE nem tudod, kiknek a száma! :(((

De BÁRKI megfejtheti, igazán nem jelentéktelen bandáról vala szó!!!
És ha mégsem megy, akkor majd megadom a választ én.
Tehát?

/Mert hogy én klasszikus zenészként nem tudtam, az tiszta sor, bár - úgy gondolom -, nekem is megbocsájthatatlan! Meg is lepődtem, mikor megtudtam, kiké! Ugyanis! A párom azonnal tudta, bár neki a Pink Floyd a kedvence, de ezeket is szereti..../

 

Persze, hogy nem volt rosz gondolat, mert először nekem is az ugrott be és emiatt nem is igen értettem a verset.. Igaz, a "magasabbra" is jelenthet még jobbat, kiválóbbat... Szövegkörnyezet kérdése... Amúgy az ilyen szállók valóban megfizethetetlenek a mi számunkra. Még egy éjszaka is, nemhogy hosszabb ott tartózkodás. Amúgy nem biztos, hogy ott jól érezném magam. Túl sok ott az elvárás a vendéggel szemben is, és aki nem mozog "előkelő" társaságban, az bizoy kínos félreértésekbe és helyzetekbe kerülhet.. 

Kiknek a zeneszámára készült ez a bájos animációs film?
https://www.youtube.com/watch?v=_5a20ZbIG_U

we will rock you water boys

 

Köszi a választ "Excelsior" ügyben!:)))

Valóban eléggé zavaros volt a gugliban a jelentésével kapcsolatosan a válasz, már ha annak lehetne nevezni egyáltalán azt pl., hogy nem jelent SEMMIT! :DDD

Nos, nekem csak egy "érzetként" jött, hogy valami kiválót, különlegeset, felsőbbrendűt jelenthet. Legalábbis, hogy exkluzív szállodáknak adtak ilyen elnevezést.

Ez juttatott arra a gondolatra, hogy nemek biztos megfizethetetlen. Erre utaltak a fotók is, amiből azért akad a guglin szép számmal... Tehát nem volt rossz gondolat tőlem, hogy eszembe jutott, vannak ilyen nevű szállodák...

 

Az "Excelsior" jelentése (isten tudja hanyadik jelentése) "magasabbra" persze jelent még kiválót és elsőrendűt is. Nem mintha magamtól tudtam volna, de rákerestem a neten. Mondjuk nem a Google-ban találtam meg a választ, hanem, mha jól emlékszem a Cambridge dictionary segített. Amúgy latin eredetű szó (állítólag).

A luxusszállók pedig nem csak a te pénztárcádhoz mérten drágák... 

Bevallom, nekem is eléggé idegen ez a hangvétel, és a vers témája is, érdekesség gyanánt hoztam csak ide, mert eme kb. 200 éve élt amerikai költő nevét nem ismertem, s Dvorak "Új világ" szimfóniájának II. tételében lévő verse terelte rá a figyelmemet. Sajnos az idézett versét nem találtam...
Ez itt nekem is nagyon elvont... 
Már csak a címének a jelentése is zavaró... (excelsior = különleges, magasztos?... vagy valami mást jelent?) Nem tudom, de hallottam már ilyen néven elnevezett elitnek számító szálllodákról. 

http://excelsiorhotel.co/wp-content/uploads/2015/04/Excelsior-D%C3%BCsseldorf.jpg

Hotel excelsior Düsseldorf
Bizonyára én vagyok tájékozatlan e témában!:(((

http://files.salsacdn.com/card/762_Grand_Hotel_Excelsior_Vit/imagemain/excelsior-grand_z_0_9_514.20151020175139.png

Excelsior hotel belseje Sorrentoban

Bizonyára én vagyok tájékozatlan e témában! :(((
Azt hiszem, az én pénztárcám ezehez eléggé "francia", Azaz: La poche (lapos) :DDD

 

Huhh... Ezt most nem szeretem... 

Henry Wadsworth Longfellow
(1807 - 1882) 
Amerikai költő

EXELSIOR

Már éjbe süllyedt az orom,
egy ifjú ment az Alpokon;
útját a hóba, jégbe rója,
de messzire leng lobogója,
    Excelsior!

Sötét arccal előre tör,
és szeme villog, mint a tőr.
Ezüst harangként, énekelve
szól ismeretlen-hangú nyelve,
    Excelsior!

Az ablakokból rá kitűz
a rózsálló családi tűz;
tanyák, de jéghegy áll felettök,
és fáradt, lázas ajka felnyög,
    Excelsior!

„Maradj, maradj!" szól egy öreg,
„az orkán tombol ott fölebb,
halál les a mély-mély patakban."
S szól az ezüst hang nyughatatlan,
    Excelsior!

„Állj" szól a lányka és remeg,
„hajtsd rám viharcsapott fejed."
A lány szemébe tiszta könny ül,
de a fiú szól s szíve könnyül,
    Excelsior!

„Hógörgeteg vár mindenütt,
fagyott, leroskadó fényűk!"
szól a paraszt, s tompulva, lassan,
egy hang felel rá a magasban,
    Excelsior!

Fönn a hegyen, reggel korán,
hogy Szent Bernát kolostorán
imák verdesik az égboltot,
egy elhaló hang felsikoltott,
    Excelsior!

Mellette állott hű ebe,
a hó félig temette be,
keze a zászlójába markol,
s dacos kiáltás harsog arról,
    Excelsior!

Ottan feküdt a jégbe lenn,
magasztosán, élettelen,
s egy hang az égbolt bús faláról
hullócsillagként sírt le, távol,
    Excelsior!

 

Hát azért ezzel vitatkozné egy csöppet (nem veled hanem Weöressel). Még hogy a kultúra sztatikus és nyugodt? Hogy ezt honnan vette? A kultúra (szerintem) ezerszínű, változatos és dinamikus. Ha valaki azt hiszi, a kultúra állandó, akkor ő az, aki a kultúrát rosszul értelmezi. Persze nagyjából értem, mit akart mondani, mert a magamutogatás és izléstelenség elterjedése ellen akart felszólalni tán, meg az önjelölt kultúra mentők ellen, akik azt hiszik, hogy csak és kizárólag az a kultúra, amit ők annak hisznek, pedig dehogy. 

Amúgy ez a fajta nézet minden korban "érvényes". Olvass példának okáért az ifjabb Pliniustól. Vagy az ókori görögöktől. Azok is ilyesmiken sírnak... :0)

Irigység:
http://pctrs.network.hu/clubpicture/8/8/3/_/irigyseg_883192_66021.jpg

"Nem, nem játszhatsz az enyémmel, mert a tiédet is letörted!" ;o)
 

Húúúúú, de sok minuszom van!
Még 80 fölött is kaptam! De jóóóóó! :DDD
Szóval ilyen sokan irígykednek?! 

http://supergym.hu/opera/wp-content/uploads/2012/10/irigyseg.jpg

Irígység:
"Amikor neheztelsz valakire, aki olyat tud, amit Te nem, pedig Te meg se próbáltál tenni érte!" :P

 

Weöres Sándor a kultúra jelenéről: 

"Rendszereink tűrhetetlenségét a mai ember maga legjobban nyögi és 
valami fellengzős kultúra-tisztelettel akarná ellensúlyozni: mindegyik 
rendszer önmagát nevezi a kultúra megmentőjének és a többit kultúra- 
rombolónak. De a mai ember, ez a minden realitásról elrugaszkodott 
negatív idealista, hiába akar a kultúráért rajongani, rajongása üres 
szóhalmaz, intézkedés-garmada, hadonászás, saját ásításainak folytonos 
takargatása; és a kultúrát is vásári handabandának nézi, szakadatlan 
ember-, nép-, közösség-mentésnek, "zsenik" ízetlen ön-mutogatásának, 
társadalmi eseménynek. A kultúra sztatikus, nyugodt, nem 
intézményesíthető; az izgő-mozgó mai ember mennél többet ugrál 
körülötte, annál jobban széttapossa. Mennél inkább "szívén viseli" a 
kultúrát, annál inkább látszik, hogy semmi érzéke sincs hozzá; mennél 
inkább "menti és védi", annál inkább látszik, hogy ő szorulna annak 
védelmére. Pénzt, hadsereget, szándékosan butított embercsordát mozgat 
és elpusztul, pedig a kultúrának egyetlen lehelete megmenthetné. 
Csakhogy éppen ez az egyetlen lehelet elmarad, s a pénz, hadsereg, 
embercsorda tovább őrlődik. 
Az emberi életnek, emberi érzésvilágnak e kínbarlangjából egyetlen 
kijutás volna, de ez nem fog bekövetkezni: ha az emberiség áttérne a 
józan, ráállható alapra: szükségleteit elégítené ki és nem az 
agyrémeit, indulatait. Minthogy erre nincs remény, mindenki csak 
önmagában, önmagának teremtheti meg az elviselhető világot, ha elég 
erős ahhoz, hogy lemondjon minden előitéletről és saját szemével 
lásson, mint a gyermek. Mindenki csak magának érheti el a negatív 
idealizmus helyett a realizmust, pénz, vagyon, rang, érvényesülés, 
külső rendezettség lidérce helyett a belső, törhetetlen biztonságot. S 
csak az a kevés érheti el még önmaga számára is, kinek erre érzék 
adatott." 

Weöres Sándor (1913-1989) Budakeszi Weöres Sándor [ejtsd: vörös] Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, író, műfordító, irodalomtudós.

Nem tudom, a fenti sorokat mikor írta az irodalom tudósa, de hogy MOST is érvényes, az biztos!:(((

 

Áprily Lajos

TAVASZI VIHAROK

Ó, hogy szeretem a viharokat,
mikor heves tavasszal erre járnak,
a mennydörgésük nyájat riogat,
vizük üdvösség a szikkadt határnak.
-
Lelkem meglebben nyughatatlanul,
ha zúg a záporszél a sűrű fákon
s a villámban piros fényben kigyúl
s visszalobog kiégett ifjúságom.

http://www.urban-eve.hu/wp-content/uploads/2012/05/eso04.jpg

 

Szépek... Köszi,

Petőfi Sándor

JÖVENDÖLÉS

"Mondád anyám, anyám, hogy álmainkat 
Éjelente festi égi kéz; 
Az álom ablak, melyen által 
Lelkünk szeme jövőbe néz. 

Anyám, álmodtam én is egyet, 
Nem fejtenéd meg, mit jelent? 
Szárnyim növének, s átröpűltem 
A levegőt, a végtelent." 

'Fiacskám, lelkem drága napja, 
Napomnak fénye! örvendezz; 
Hosszúra nyújtja élted isten, 
Álmodnak boldog titka ez.' 

És nőtt a gyermek, lángra lobbant 
Meleg keblén az ifjúkor, 
S a dal malasztos enyh a szívnek, 
Midőn hullámzó vére forr. 

Lantot ragadt az ifjú karja, 
Lantjának adta érzetét, 
S dalszárnyon a lángérzemények 
Madárként szálltak szerteszét. 

Égig röpűlt a bűvös ének, 
Lehozta a hír csillagát, 
És a költőnek, súgarából 
Font homlokára koronát. 

De méreg a dal édes méze; 
S mit a költő a lantnak ad, 
Szivének mindenik virága, 
Életéből egy-egy drága nap. 

Pokollá lett az érzelemláng. 
És ő a lángban martalék; 
A földön őt az életfának 
Csak egy kis ága tartja még. 

Ott fekszik ő halálos ágyon, 
Sok szenvedésnek gyermeke, 
S hallá, mit a szülő bus ajka 
Kínjának hangján rebege: 

'Halál ne vidd el őt karomból, 
Ne vidd korán el a fiut; 
Soká ígérte őt éltetni 
Az ég... vagy az álmunk is hazud?... 

"Anyám, az álmok nem hazudnak; 
Takarjon bár a szemfödél: 
Dicső neve költő-fiadnak, 
Anyám, soká, örökkön él." 

http://1.bp.blogspot.com/-cI3zGBMVG7c/T1zMmMxGhXI/AAAAAAAALDU/ZysPSahGMDI/s1600/0-pet2.png

 

"De nyugszik immár csendes rög alatt,
Nem bántja többé az "Egy gondolat".

Mely annyit érze, hamvad a kebel,
Nyugalmát semmi nem zavarja fel."

/Arany János/

 

Ma éjjel a véletlen folytán egy igazi unicumra bukkantam a youtube-on, elhoztam ide Nektek is, ezzel kívánva kellemes vasárnapot:
https://www.youtube.com/watch?v=8ru1SevN-Hw

Natalie Dessay: "No, che non sei capace" (W. A. Mozart koncert áriája K. 419.)

http://cps-static.rovicorp.com/3/JPG_400/MI0003/886/MI0003886747.jpg?partner=allrovi.com

Natalie Dessay francia operaénekesnő. Lyonban született 1965-ben.
 

Ezt a híres-hírhedt verset azért hoztam ide, mert akár politikai töltetű is lehet, ha jól belegondolunk! De nem szeretném veszni hagyni!!!
Mert sajnos a fórum, ahol eddig "tároltam", Anubisz - régi amőbások tudják még, ki ő - fóruma, az sg fórum VÉGLEG, megszűnik.
Tehát jöjjön a vers, melyet egy nagytudású ember révén ismertem meg, aki sajnos már nincs az élők sorában:

A Bray-i vikárius 

Károly királyunk idején 
élt még hűség a népben, 
az egyházat szolgáltam én, 
s ezért bőségben éltem. 
Isten kente föl a királyt, 
nyájamnak így papoltam,, 
és az, ki véle kezd viszályt, 
bűnhődik majd pokolban. 
Mert míg e földön élhetek 
- a trónra bárki lépjen -, 
egy lényeges, hogy én legyek 
a vikárius Brayben. 

Jakab került a trónra, s lett 
a pápaság becsültté, 
a katolikus-gyűlölet 
immár pusztán a múlté. 
Láttam, nekem is megfelel 
Rómáról kapnom ordrét: 
ha forradalom nem jön el, 
rég jezsuita volnék. 
Mert míg e földön élhetek 
- a trónra bárki lépjen -, 
egy lényeges, hogy én legyek 
a vikárius Brayben. 

S hogy Vilmos jött, a hős király, 
a ledőlt sok régi korlát, 
láttam: más lett a szél-irány; 
fordítottam vitorlát. 
A szolgaságnak vége lett, 
eltörli e remek kor, 
a zsarnok magát dönti meg, 
így prédikáltam ekkor. 
Mert míg e földön élhetek 
- a trónra bárki lépjen -, 
egy lényeges, hogy én legyek 
a vikárius Brayben. 

S hogy szent királynőnk Anna lett, 
biz én újjászülettem, 
megérezvén az új szelet, 
már Tory-párti lettem. 
Mivel csak független lehet 
az egyház, sérthetetlen: 
minden szelíd mérsékletet 
véteknek bélyegeztem. 
Mert míg e földön élhetek 
- a trónra bárki lépjen -, 
egy lényeges, hogy én legyek 
a vikárius Brayben. 

S mert Györgyre szállt a hatalom, 
a mérséklőre, míg – uram – 
köpenyem van, fordíthatom: 
így lettem whig, uram. 
Ez adta javadalmamat, 
a hogy akkor kegyben álltam; 
trónigénylőket napra nap 
s pápát kiprédikáltam. 
Mert míg e földön élhetek 
- a trónra bárki lépjen -, 
egy lényeges, hogy én legyek 
a vikárius Brayben. 

Most Hannover-dinasztia 
s pápa-tűrő király van, 
hű leszek hozzá, míg csak a 
trónust üli, szilárdan. 
Nem ing meg hűségem sosem, 
a változást kivéve – 
csak György a gazdám, s hercegem, 
míg más nem lép helyére. 
Mert míg e földön élhetek 
- a trónra bárki lépjen -, 
egy lényeges, hogy én legyek 
a vikárius Brayben. 

 

Ugyan, ugyan... Az asztrológia mindig is üzleti ág volt a földtekének ezen a részén... Mert nem ingyért "jósolt" a társaság. Talán akkor, amikor még közel ősközösségi, vagy törzsi szinten álltak, akkor nem volt az, de utána... Ajvé... 

Azt mondod, hogy tény: túlságosan gyakoriak az egybeesések. Ezt speciel honnan veszed? Láttál erről valaha (nem hiszem) statisztikai kimutatást? Esetleg valami tudományos közleményt? Valamit, ami kézzelfogható? Nem hinném. Mert ha tudsz ilyet, akkor bizony előre meg tudod mondani magadról, milyen hatásoknak leszel kitéve és azokra milyen válaszokat fogsz majd adni. Utólag (mert többnyire ezt történik) könnyű már "bizonyítékokat" találni. Hát persze! Hiszen bika volt a szentem, és a mars meg az izé együttállásánál született, no meg ha úgy se stimmel, akkor beleszámítjuk az Andromeda köd hatását is, az Orionról már nem is szólva... Oszt csak ijön, aminek ki kell jönnie...

Amúgy nem királyi tudás volt, legfeljebb a középkorban (de ott se igazából). Ugyebár a görög és római népesség körében, de előbb is, erősen dívott mindenféle fajtája. A madárjóslástól a csillagok állásának megfigyelésén át a bélből való jóslásig. Csak ugye egyk se jött be százszázalékosan (mondjuk leginkább ötvebn százalékos eséllyel, azaz vagy bejött, vagy nem). 

A "lyuknál" nem azért várakoztak, hanem azért (ezt is jó tudni), hogy ne lehessen elcserélni a csecsemőt. Mint ahogy a nászéjszakát is (a nevezetes elhálást) is nagyközönség előtt tartották anno, mert ugye így volt biztos, aminek biztosnak kellett lennie... 

A föld déli féltekéjén tudomásom szerint nem volt elterjedt az asztrológia, kivéve az azték, inka, maja birodalmakat. Ott volt. Méghozzá nem is akármilyen, bár kevesebb vallásos felhanggal, ott inkább tudományos szerepe volt, például a vetés időpontjának meghatározásában és egyebekben... 

William Blake 

A MÁSOK BÁNATA 

Láthatok búsulni mást 
S ne érezném bánatát? 
Láthatok-e szenvedőt, 
Hogy ne vigasztaljam őt? 
Látva könnyet más szemén, 
Bánatát ne osszam én? 
Apa síró kisfiát 
Nézze, s bú ne járja át? 
Ülhet némán egy anya, 
Míg szorong, sír magzata? 
Nem, nem, ó, ez nem lehet, 
Ez nem eshet soha meg. 
S ki mosolyt hint, merre jár, 
Hallva, hogy egy csöpp madár 
Bútól, gondtól sujtva zeng, 
S egy kisded kínban mint eseng: 
Nem ül fészkéhez talán, 
S enyhít szíve bánatán? 
Vagy a kis bölcső felett 
Nem sír gyermek-könnyeket? 
S ülve éjt-napot vele, 
Könnyeit nem törli le? 
Nem, nem, ó, ez nem lehet, 
Ilyet soha nem tehet. 
Örömét szétosztva mind 
Szinte kisded lesz megint, 
A bú ismerőjeként 
Hordja bánatunk felét. 
S ne hidd, míg száll sóhajod, 
Hogy Teremtőd nincsen ott, 
És ne hidd, ha könnyezel, 
Hogy Teremtőd nincs közel. 
Belénk oltja örömét: 
Hogy bajunk ő zúzza szét, 
És míg meg nem enyhülünk, 
Mellénk ül és sír velünk. 

(Tótfalusi István fordítása) 

http://2.bp.blogspot.com/-ZGfHhCYuPcE/TuQIipb7CfI/AAAAAAAAA7Y/6-ZeXdLUy6I/s1600/374642_332278840132557_185577211469388_1346750_136585328_n.jpg

 

 

Kedves Dmolnár!

Bocsika, hogy megakasztottam a beszélgetés fonalát, nem volt szándékos.
Időm viszontálaszra akkor, mikor átolvastam válaszod, nem volt éppen, aztán meg mit is mondhatnék erre, amit írtál? Sok mindenféle jutott eszembe. Több ezer éves "tudást" halmoztak a bölcsek össze.
Továbbá:
Te nem hiszel benne, én meg "kereső" vagyok e témában:
Hátha van benne valami? Hátha nincs?
Tény, túlságosan gyakoriak az egybeesések a történésekben ahhoz, hogy teljesen lesöpörjük az asztalról...

A másik:
A keleti filozófiák miért tűnnek hihetőbbnek? Mert az nem "üzleti"?
Régebben nyugaton sem fűződött "üzleti" érdek az asztrológiához, sokkal inkább más!
Királyi tudásnak tartották, és csak a kiváltságosakra pazarolták az elemzésekre szánt időt.
Úgy tudom, hogy főleg a trónvárományos szültésekor a "bölcsek" (akik közt asztrológus is volt ugyancsak szép számmal!) ott várakoztak a "lyuknál" (bocs a vulgaritásért!), hogy jelen legyenek a trónörökös világrajöttének IDEJÉBEN (év, hó, nap, óra, perc), s azonnal számolásba kezdtek.

Azt ne kérdezd tőlem, melyik naptár szerint számoltak... És azt se, mi van a Föld DÉLI féltekéjén élőkkel...
De valahol a nagy okosok biztos ezt is tudják.
 

Még valamit, Lilla!

Nem régiben én is próbáltam visszakeresni Katicabogár eme kultúros blogjában valamit, de annyi FŐ beírás van, a címeiket meg elfelejtettem, a hozzászólásokról nem is beszélve.
Valakik mégis rátalálnak valahogy, mert a pontok száma ugyancsak megszaporodott!

Vajon hogyan lehet keresni közöttük?
És tudja valaki, hány beírás létezik a könyves, filmes, zenés blogban?
 

Nagyon jól tetted drága Lillám, hogy "életjelet" tettél eme fórumba, szerintem se hagyjuk veszni!

Igaz, az utolsó beírása dmolnárnak nekem szólt, de akkor rögtön nem volt időm válaszolni, meg gondolkognom is kellett, mit is lehet erre írni, hisz oly jól summázta a "lényeget". Röviden, tömören, célratörően, miként szokta.

Kosztolányi eme versét én is szeretem, csak az UTOLSÓ mondatot nem, mert tudod, én NEM szeretem a halál témát...
El KELL fogadnom a létét, de NEM szeretek témázni rajta...

A NINCS számomra elfogadhatatlan, mert addig, amíg ÉN vagyok, addig minden, aki, ami velem kapcsolatban volt valaha, az létezik, és igenis él! ... Bennem él tovább.

Lehet, hogy az ún. "Nagy Bummmm"-ban (Univerzum keletkezése) is ezért nem tudok hinni, mert képtelen vagyok rá, azaz nem tudom elfogadni, mert úgy gondolom, a "semmi" az semmi, azaz a "0" kiterjedés lehetetlenség, s azt hiszem, ez a dilemma nemcsak engem foglalkoztat.

De essünk vissza a Földre:

Igen, a párodnak igaza lehet, minden nyelv legalább kétértelmű, de inkább több!
Nem mindegy, valamit ki mond, miért mondja, kinek mondja, s főleg HOGYAN mondja!?
Milyen hangon, milyan dallammal, milyen gesztikulálások (test-beszéd!) közepette!!!
Itt a fő lényege a félreérthetőségnek, a sértődések fő okának. 

Egyébként a zenészek azt tartják: "A CSEND IS ZENE!"

A csend másik jellegzetessége, hogy NEM LÉTEZIK!

Csak tökéletlen emberi fül van, csend nincs!
Soha, sehol...

 

Majdnem három órát kerestem a Fharenheites kommentváltásokat, és ezért visszaolvastam legalább két évet itt,Hát érdekes volt. Sajnálom, hogy közben az érintett témákat nem írtam fel:) 

Életben tartottuk a portált a fórum részéet, (mert azt gondolom hogy 50-70 közötti olvasó és reagáló volt a korábbi kommentekre a sok hónap alatt. 

Mindenki ideges, és azonnal védi a saját auráját! 

Baromi nagyon!

Pedig csodálatos nyelvünk (a párom szerint minden nyelv, de én nem hiszem) mindig kétértelmű. Az intonáció már állítást kérdéssé tesz.

Minek megsértődni bármin is! Elveszett a humor!https://www.youtube.com/watch?v=PUAi8d8lsTs

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindíg, mindíg játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfõre ülni,
borból-vízbõl mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú õszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubinteát és sárga páragõzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez az utcaseprõ, szegény, beteg ember,
ki fütyörész az ablakunk alatt?
Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretõt,
színlelni sírást, cifra temetõt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált? 

 

Hát erről a csendről ez jutott eszembe!

Íme egy elgondolkodtató vers:

Vörösmarty Mihály

A SZÍV TEMETÉSE
 

Sokat türél már, még csak ezt, kebel,
Csak ezt viseld el, aztán megdicsérlek,
Azt mondom: kő vagy, nem kő: vashalom,
S vasnál keményebb gyémántszikla vagy.
Hiszen te ösmered már, ami fáj,
Ösmerd meg azt is, ami lelket öl,
Ösmerd s viseld el, mint kell férfinak.
S ha majd keménnyé lettél, mint vas ék,
Hideggé, mint a századok jege,
Beléd egy szív lesz eltemetve mélyen,
Egy szív, mely véres lángban úszva élt,
S most, hogy kihalt, csak forró hamva van.
Ennek leszesz, te keblem, sírlaka.
S emlékirás lesz rajtad ilynemű:
"Itt nyugszom én, szivemben eltemetve,
Bújdosva két láb hordja síromat.
S még messze messze hordja el, hogy a
Vas végzetekkel megbékéljek, és 
Ha földbe fekszem, fel ne vessen onnan
Az üldözetnek átka, mely megölt."

 Vagy sírjak és sohajtsak? Nem! nem! egy
Tenger lesírni nem tudhatja ezt,
Nem a nagy szélvész elsohajtani.
És még nekem tovább kell bolyganom,
Hogy megtanúlja rajtam a világ:
"Minden boldogság, csak születni nem."

 Hajh! majd ha eljövend a sors szelén
Sok gond, ezernyi sárkány indulat
Viszhangot ád a zárt kebel reá
S azt zengi tompán egy hang: "Nem szabad,
Szivet kerestek? Itt csak szikla van;"
S ha tán utóbb jő a szelíd öröm,
Örömek, szerelmek, még azoknak is
Azt zengi tompán egy hang: "Nem szabad;"
S egy más szelídebb így zendűl vele:
"Ah, kit kerestek? későn jöttetek.
Szivet kerestek? Nincsen! puszta már,
Nézzétek: itt bús romladéka van."

1826

https://www.youtube.com/watch?v=8CwtA7al30gBeethoven: cisz-moll "Holdfény" szonáta 3. tétel

Vörösmarty Mihály (1800-1855) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. Wikipédia

 

Na neeeee!
EZT nem hagyhatjuk! :(((
Egy hete CSEND?!...
Igaz, a CSEND is beszéd, de mennyire!...

Én mégis azt mondom, ne legyen ennyire. Rágjam vérsre a körmöm, ha ne tudnék olyan valamit idehozni, ami felzaklatja az olvasókat! ;o)
 

..

Tény és való, nem igazán érdekel, mert nem látom a valós alapját... Mint ahogy nincs is. Általában, szerintem, utólagos belemagyarázások. Viszont a keleti filozófiák általában izgatják a fantáziámat. Akár a japán, akár a kinai filozófiák, akár a hinduizmus, vagy a buddhizmus... Érdekesek a megközelítéseik az elvont magyarázataik. (meg kell jegyeznem, a manapság oly nagyon eltejedt ezoterikus dolgokhoz ezeknek vajmi kevés közük van, amit mi itt kapunk az az "üzleti" része a dolognak, kissé - nagyon - a nyugat európai ember eszéhez és zsebéhez torzítva a dolgokat). 

Köszi szépen, adtál olvasnivalót bőven!
Eddig inkább a nyugati ezoterika irányába érdeklődtem.... A keletiek kissé távol esnek tőlünk, de azért tudom, hogy Fa Kecske vagyok! :DDD

Vannak asztrik, akik mindkettőt figyelembe veszik elemzéskor, bár tudom, Téged ez egyáltalán nem érdekel! ;o)
 

Azaz visszatértünk oda, hogy vagy tetszik, vagy nem... Amúgy példának okáért Picassonak ez a képe tetszik. Pedig amúgy nem szép, de nagyjából benne van a gyötrelem, amit egy mosónőnek ki kellett állnia... 

A Ying-Yang ügyben pedig kissé leegyszerűsítetted a dolgot (nagyon). Tudom hozott anyagból dolgoztál, de ez egy picurka része a dolognak és ugye csi meg nem jelenik meg benne...  Ajánlom inkább a wikipédiát, az mégis csak jobban leírja  https://hu.wikipedia.org/wiki/Jin-jang

:DDD

Kedves Lilla!

Lehet, hogy nem búcsú, de kockának kocka!

Már pedig ha "A kocka el van vetve!" - az biza gyakran búcsút is jelenthet valamitől, ami elhatározásból más valami lesz majd...

Egyébiránt is tudod, PlalyÁnak hoztam, Vasarelyre mintának.

De egye fene, legyen neked egy Búcsú is:

https://www.youtube.com/watch?v=2Vf48D5ONa4

Demjén Ferenc - Honfoglalás

És egy csodálatos festmény:
Részlet Feszty Árpád: Honfoglalás körképéből:
http://mek.oszk.hu/01500/01591/html/korkep1.jpg
Árpád győzelme

Kedves Lilla!

Én ezt a képet a valóságban is láttam Ópusztaszeren a Rotundában. Mikor felértünk a szerpentinen a körképhez, pont EZ a részlet állt előttünk, s nekem földbe gyökeredzett a lábam!

És akár hiszed, akár nem, én a legyőzötteket sajnáltam!
Azt motyogtam félhalkan: "Jajj a legyőzöttnek!" - a mellettem álló kollegina furcsán nézett rám, mintha bolondot látna...

Mi lehet a baj van énvelem, ha szinte mindig az elesetteket sajnálom, a legyőzöttel érzek együtt, és nem a győzedelmeskedőnek tapsolok, nem őket dicsőítem?...
 

Hát lehet, hogy kulturáltabb kifejezés a magyarban a "nekem nem tetszik", de engedtessék meg nekem, azt, amit a kép látványa okoz bennem, jobban kifejezi az, amit leírtam róla, bocsika!

Egyszer rég írtam már Neked, hogy Pisacco se tartozik a kedvenceim közé, pl. a "Vasalónő" c. képe:
http://www.verslista.hu/picasso/02kek/12vasal.jpg

Pisacco: Vasaló nő 1904. "Kék-korszak"

Nem tetszik, mert képtelen pózt jelenít meg, én nem szoktam ilyen kifacsarodva vasalni!
Nekem NE magyarázkodjon senki, miért ilyen, mert az már régen rossz, ha valamit ennyire meg kell magyarázni, mint a műv.töri könyvünkben tették.

Bár meg kell hagyni, vasalni sose szerettem, de ez is biztos lelki eredetű, mert édesanyám női szabó volt, és rengetegszer kellett neki vasalni segítenem, méghozzá ún. "karvasalón" (gondolom, sokan azt se tudják, milyen az!), amelyen nem volt könnyű, mert nem sík alakzat.

Egyébként a vasalóállványok egyik tartozéka, de nekünk még csak nem is olyan volt, hanem különálló alkotmány...

Nahhhh!
Szóval vissza az absztraktra:

Bizony, hogy vannak ilyen alkotások, amelyek nagyonis tetszenek, főleg, ha jó színesek, ráadásul mozogva váltakoznak.
Pl. manapság a számítógépeken vannak hangzó CD-khez ilyenek a monitoron, szívesen terveznék én is ilyeneket....

De ideje lenne tisztázni, MI IS AZ AZ "ABSZTRAKT"?

A Wikin ezt találni meghatározásként róla:
 

Az absztrakt művészet vagy nonfiguratív művészet (kevésbé gyakran használt, egyéb elnevezésekkel: nem-objektív művészet,abszolút művészetkonkrét művészettárgyatlan művészet) hagyományos meghatározással, a szűkebb értelemben vett valóság- és természetábrázoló jelleget, azaz a valóság tárgyi összefüggéseit és alakjait (mint pl. a tárgyak, élőlények, tájak, tér- és időbeli viszonyok) a műalkotásokból kiküszöbölő és a művészi munkában tudatosan figyelmen kívül hagyó, a hagyományos természetelvű és ábrázoló jellegű művészettel szembehelyezkedő, természeti motívumokra még csak nem is utaló képzőművészeti irányzatok gyűjtőneve.  Az „absztrakt” elnevezés a filozófia (azon belül a lételmélet) "absztrakció" szavából eredeztethető.

 F. Marc:Harcoló formák (1914). Neue PinakothekMünchen.

Szűkebb értelemben véve, absztrakt művészetnek azokat az Európában létrejött, de világszerte elterjedt modern és posztmodern (tizenkilencedik és huszadik századi), az avantgarde-ban gyökerező művészeti irányzatokat és iskolákat nevezzük, melyek fent leírt „tárgyatlan” attitűddel rendelkeznek. Jellemzői - elsősorban a festészetben, szobrászatban és iparművészetben - a geometriai formák, a színek és hasonló (képi) eszközök öncélú, modelltárgyakra nem utaló vagy azokat a végsőkig leegyszerűsítve ábrázoló, a képelemek önálló kölcsönhatását vizsgáló - sokszor módszeresen kutató - használata.
...........
Nos, tehát ennek értelmében a Vasalónő nem absztrakt, én csak azért hoztam ide példának, hogy nekem ez a Picasso kép sem tetszik....

Vasarely általam idézett fekete-fehér képe szerintem lehet, hogy még csak nem is zseniális, hisz a Jin és Jang mintáját követi, az pedig ősrégi:
http://www.otletes-otthon.hu/sites/default/files/styles/large/public/field/image/jin-jang-feng-shui_0.png?itok=fVhhBOJI

/Vigyázat! A magyar feliratban hiba van: YIN , nem Ying!/

Magyarázat:
"A feng shui a csi áramlását részletesen tanulmányozza. A jin és jang az energia azaz a csi alkotórészei. Ezek a mindenség két ellentétes oldalát jelenítik meg. Egyik sem létezhet a másik nélkül. Erre jó példa a kezdet és a vég vagy a fekete és a fehér. A jin és a jang kiegészítik egymást, kettősségükben alkotnak egy párt. A jin és jang ellentétes energiája folyamatos kölcsönhatásban van egymással. A jin a sötét, a befogadó, a női elem, negatív. A jang a világos, a tevékeny, a hímnemű elem, pozitív. A kettő együtt lehet csak egyensúlyban. Befoglaló formájuk a kör, a létezés folyamatosságát érzékelteti."

Itt van még egy kép, mely a két nemet mutatja:
http://delina.hu/userfiles/_others/0/jin.jpg

Víz = nő (sötét, Hold) - Tűz = férfi (világos, Nap)

Bocsi, már megen "tovább zongoráztam"! :(((

/Hiába no, az eszem nem áll meg, majd csak ha agyoncsapja valaki! :DDD/

 

Mond inkább úgy, "nekem nemtetszik" (egyébként nekem se). Éppen ezért, mert nem tetszik, nem tudom eldönteni, zseniális e, avagy csak így sikerült. 

Hát ja!

Pedig a kép egyáltalán nem búcsú! Bár ki tudja? :) 

Az ilyen képeit viszont ki nem állhatom:

http://www.artwallpaper.eu/Paintings/wp-content/uploads/2013/01/30/3411/Victor-Vasarely-Art-1945-Catch.jpg

Biztos zseniális, de állati randa! - Nekem legalábbis!:(((

Bár - mint a szép - a randaság is relatív.

Mint az orosz könyvünkben lévő mese az időjárásról:
A földigilisztának az esős idő volt szép, és a napsütéses idő volt utálatos!
"Atvratyítyelnájá págódá!" :DDD

 

Nekem Victor Vasarely ilyen geometriai képei tetszenek:
http://cdn.quotationof.com/images/victor-vasarely-1.jpg

Fantasztikusak ezek a "Kifordítom-befordítom" képei, így is nézhető, meg úgy is... 
Ezeket itt - főleg az felső sorban az elsőt és harmadikat! - igen nehéz átfordítani, hogy a kis kocka domború vagy homorúan álljon...
Van, aki képtelen is rá! Mutattam olyan embernek, aki csak egyfelé volt képes látni őket.

 

Hát nem tudom a következő viccbeli képek milyen kategóriába sorolandók, de az egyik kép tiszta fehér, a másik tiszta fekete.
Kérdezik a fehér képnél álló művészt, miért nevezte "Legelésző tehén"-nek a képét, hisz nincs rajta semmi!?
Mire ő:
- Mert egy legelésző tehenet ábrázol.
- De hisz se tehén, se fű nincs a képen!
- Nincs, mert a füvet lelegelte a tehén, és mivel nincs fű, a tehén elment.
....................

A csupa fekete kép mellé pedig ezt írta címnek a festője:
"Kialudt a lámpa a hetes tárnában"

Nagy fekete SEMMI:
http://m.cdn.blog.hu/uj/ujmagyaralmoskonyv/image/fekete_pregelt_ms2_b.jpg

 

Kedves dmolnár!
Valóban igazad van. Egy absztrakt alkotás is lehet szép – sőt még akár érthető is.  Lásd példának Vasarely geometrikus absztrakt műveit. Az op-art egy rendkívül érdekes és elsősorban nem csak díszítésre, de matematukai strukturák felépítésére is inspiráló művészeti irányzat.

Hogy egy fehér alapon lévő piros folt lehet-e elgondolkodtató – biztosan, mert például nekem is megindult az agyam tőle, bár én közel sem azt véltem felfedezni benne, mint amit a tanár interpretált felénk - hogy finoman fogalmazzak- pajzán gondolataim támadtak tőle -  és valahogy nem a kompozíciós készség magasan fejlett voltát véltem felfedezni ebben a piros foltban.  Legtöbbünknek a Mórickás Pánik vicc jutott eszébe - de hát tudod fiatalság bolondság. Ismered egyébként a viccet?

Avangard- ami azt illeti komolyabban az Avangard irodalommal inkább politikai vonatkozásban fgoglalkoztam mintsem  művészeti vonatkozásban- annak is egy jelentős ágával a Futurizmussal – méghozzá két aspektusból- az olasz fasizmus és az orosz bolsevizmus kapcsán.

Hát igen, a műfordítás egy szinte lehetetlen műfaj... mert mit adjon vissza? A hangulatot, a dallamot, a szöveget? Hogy lehet ezt áttenni egy másik nyelvre, hogy ne csorbuljon az eredeti alkotás? Ennek nagy művésze szerintem Arany János volt a maga Shakespeare fordításaival. Holott ő nem tudott angolul (legalábbis hivatalosan biztosan nem), és mégis. Az is igaz, legyünk őszinték, hogy a fordításai szövegének jószerint semmi köze az eredetihez (ellentétben például Karinthy Mici Mackó fordításával) és mégis ugyanazt adja vissza... Hangulatban, érzésben..

Tudod, azt én se szerettem volna, ha megmondják "mit kell értenem". De azt, hogy valami miért is lyan, amilyen, azt kedveltem.. Még az absztraktt ábrázolásoknál is. Amúgy egy piris pötty egy fehér alapon is lehet szép. Kérdés, mennyire van eltalálva. Mert az avantgard alkotásai is szépek (már amelyik). Persze nem muszáj jelentésének lennie, lehet csak egész egyszerűen díszítő funkciója, mint ahogy lehet töprengésre indító is... 

Erre szokták mondani, hogy vagy látni kell, vagy hallani róla... :)

Kedves Lilla!

 

Nos, az a helyzet, hogy kérésedre némi kutatómunkát folytattam Apolliinaire ügyben.

Találtam két bucsú című verset is

Az egyik csak simán Búcsú (L’ADIEU) Amely egys kubista szerelmes vers. ’905- ben írta Apollinaire egy Annie Playden nevű nevelőnöhöz aki Amerikjába távozott és ezért úgy gondolta, hogy soha többé nem láthatja.

Ennek a legtöbb helyen Vas István fordításaát lehet megtalálni, de azért én találtam másfajta fordítást is. Ime:
Guillaume Apollinaire

 

Felvettem ezt hanga szál

 

Az ősz halott, emlékszik téged

 

Azt fogjuk látni a földön

 

Brin szaga hanga idő

 

És ne feledjük, hogy várok rád.

 

 

 

Búcsú (Magyar)

 

Letörtem egy szál hangarózsát,

 

legyen tiéd, az ősz halott,

 

nem jöhetsz többé, én sem hozzád

 

őszidő-illat, hangarózsák,

 

még visszavárlak, jól tudod.

 

Koosán Ildikó

 

Viszont van Apollinaire-nek egy másik Búcsú című verse is –ami viszont ha minden igaz akkor az I. világháború ellen íródott

L'adieu du cavalier

 

    Ah Dieu ! que la guerre est jolie

    Avec ses chants ses longs loisirs

    Cette bague je l'ai polie

    Le vent se mêle à vos soupirs

 

    Adieu ! voici le boute-selle

    Il disparut dans un tournant

    Et mourut là-bas tandis qu'elle

    Riait au destin surprenant

Guillaume Apollinaire(1880 - 1918)

 

Ezt Eörsi István fordította magyarra.

 

A lovas búcsúja (Magyar)

 

Egek! A háború milyen szép

Sok szabad idő és dalok

E gyűrűt fényesítgetem még

A szélbe vegyül sóhajod

 

Megyek! Már zendül a "Nyeregbe!"

A férfi eltűnt hirtelen

És meghal ott míg hölgye messze

Nevet a furcsa végzeten

 

Eörsi István

 

 

https://www.youtube.com/watch?v=Nu_9i2aTRek

Ez meg eredetiben.

 

Nos, tudtam segíteni?

Kedves Zsadi!

Az a helyzet, hogy egyik fénykép sem felel meg a valóságnak. A Piéta el van zárva egy üvegfal mogé egy jó nagy dobozban. Ugy hogy belül nem lehet ablak. Azóta van ez így amióta egy idióta állat szét akarta verni. ( Jellemző hogy magyar volt az illető) Egy Tóth Lástló nevű eszement állatt 15 kalapácsütést mért a szoborra azóta elzárva lehet csak megnézni golyóálló üveg mögött. ( 1972 május 21-én)

 Ennyit a magyarokról meg a kulturáról.

Amikor a Vatikánba voltam láttam, hogy kedves társunk ( hogy törné ki a háromnapos hideglelés) elvette egy imadkozó apáca olvasóját. Merrt nagyon tetszett neki. Az Apáca a főoltár előtt az elkerítrett résznél az ő hite szerint úgy imádkozott, hogy leborult a földre a fejét a két kinyujtott karjára tette. Az olvasóját ami egy igen szép darab volt - letette maga mellé kicsit távolabb, mert még a Bibliáját is letette. Ez a derék hazánkfia pedig felvette az olvasót és el akarta tenni. Miközbedn az egyik oldalhajóban meg folyt egy mise. Aztán csodálkozott hogy a biztonságiak jól kitessékelték - mert mint mondta ő csak meg alkarta csodálni az olvasót. (ami lehetséges, csak akkor miért tette a zsbébe) Kellmetlen volt, a dolog, mert azonnalaz volt, hogy mert a magyarok.... 

Csodálatos egyébként a Piéta, csak tényleg az a csalódás, hogy olyan monumentálisnak fényképezik és olyan hatalmasnak és fenségesnek tűnik a fényképeken aztán pedig amikor ott állsz előtte, hát egy másfél méteres szoborcsoport az egész. 

Ha belépsz a Szent Péter Bazilikába a Főoltárral szembeni ajtón - a belső terembe akkor jobbra található a Piéta a sarokba elzárva.

 

Drága Lillám!

Sajnos én sem talltam meg senki más fordításában! :(((

Van egy könyve a barátnémnak Edgar Allan Poe: A Holló c. verséről több fordításban benne van.
Nekem Tóth Árpádé a kedvencem.

Találtam egy oldalt, amelnek íróla velem ért egyet:
http://www.egypercesek.hu/cikkek/edgarallan_070813/

Idézek belőle:
 

"... az igazi műfordítás nagyon szórakoztató és élvezetes lehet, ám igen nagy háttérismeretet, lírai érzéket, verstani tudást és rengeteg időt igényel.

 

Dolgozatomban nem próbálkozom tovább saját magam szórakoztatására, inkább egy nagyon jól – talán a legjobban sikerült fordítását hasonlítom össze a versnek az eredeti szövegével, elsősorban kontrasztív nyelvészeti szempontból vizsgálva őket.

 

Edgar Allan Poe 1845-ben írta a költeményt, alighanem leghíresebb versét. Először Szász Károly próbálkozott visszaadni a vers tartalmát. Majd sorban születtek a többi fordítások a következő szerzők tollából: Lévay József, Ferenczi Zoltán, Kozma Andor, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Tóth Árpád, Pásztor Árpád, Csillag Imre, Harsányi Zsolt, Franyó Zoltán, Telekes Béla és Radó György. Ezek a változatok eléggé különböznek, egyedül a refrén magyar megfelelője hasonló a művekben: az angol „nevermore”fordítása a legtöbbször a „sohamár”, illetve Babits fordításában a„sohasem”, ezek adják ugyanis vissza a leginkább a szó hangulatát és hangutánzó, zenei tartalmát. Kosztolányi szerint a „sohamár” nem hangzik elég magyarosan, nem használjuk. Tóth Árpád szerint azonban ez sokkal kifejezőbb. Véleményem szerint az ő fordításában a leghitelesebb, legélvezhetőbb a vers."
...................

Nos, kedves Lilla, ha Te sem találod a Búcsú egyéb fordítását,pedig ugyancsak tapasztalt kereső vagy, nem tudom elképzelni, hogy fenn van a neten...Esetleg ha valakinek könyvben megvan otthon, és bepötyögné ide, az jó lenne! :)))

Régen én sem tudtam másképpen, lilám nem volt, hogyan kell másolni, és betenni egy hsz-be bármit is!
Lustißß tanított meg rá az amőbán még tíz évvel ezelőtt.

Hiába no, jó pap is hóttig tanul, mégis hülyén hal meg! :DDD

A.B.F.R.A. - talán emlékszel még eme írásomra...
 

Kedves PlalyA!

A technika ÚJ ördöge megviccelt, ne haragudj rám, de én plusz pontot akartam Neked adni, hát mire ráütöttem az új laptopom beépített egerére, elcsúszott az a fránya kurzor, és már el is tévesztettem a pontozást, a csuda vinné el azt a túlérzékeny fajtáját ennek a gépnek! :(((

Tehát lécíííí, léccííí, vedd plusz pontnak a minuszt!

A témához:

Az Ókori Egyiptomi festészetben fellelhető síkábrázolás nekem azért szimpi, mert furcsa ugyan, de ezer közül is felismerhető, még tán Mári néni Tokodon is tudja emiatt, hogy Ókori Egyiptomi alkotás!
Így van az, hogy a hiba erénnyé válhat, csak idő kérdése! ;o)

Azt mondod, fehér alapon piros pötty?

Hát igen jót derültem, mert rögvest a japán nemzeti zászló jutott eszembe róla, és még nagyobbat kacagtam, mikor rákerestem a guglin, és EZT találtam itt, ni!!!

http://www.demotivalo.net//pic/1317314249-ZxMMcs.jpg

Számomra azért mulatságos ez a "LUSTÁBBNAK ÉRZEM MAGAM" felirat, hisz köztudott, hogy a japánok oyan szorgalmasak, mint a güzü! :DDD
 
Képesek éhesen is dolgozni, számtalan túlórát felvállalni, nem menniszabira, stb a munka kedvéért.
Az unokaöcsém a Szuzukiban dolgozik, és mesélte, mikor kint volt tanfolymon Japánban, még annyi szipogó orrú embert életében nem látott, mint ott a gyárban, mert munka közben még az orrukat is restek kifújni, nehogy lemaradjanak a munkában! :(((

Az már csak hab a tortán, ami apróbb betűkkel van a fő felirat alá odaírva:

"Mint az a csávó aki feltalálta a Japán zászlót."

Pieta:

Hát sajnos én élőben nem láttam, de olvasgattam róla több helyen is, és az általános vélemény csalódás volt, pl. kisebb, mint gondolták.
Kérdésem:
Van ablak, vagy nincs ablak a szobor mellett, és ha van, hol, s mekkora?
Mert a guglin több kép is van róla, ablakkal, ablak nélkül, jobbról, balról...
Nos?

A Pieta ablakkal:
http://m.cdn.blog.hu/el/elet-erzes/image/Michelangelo%20Pieta.jpg

Itt az ablak a másik oldalon van:
http://ranni.5mp.eu/honlapkepek/ranni/GUlv4BjdtS/nagy/roma_szent_peter_bazilika_pieta_2.jpg

Itt meg nincs ablak sehol:
http://noiportal.hu/images/cikkek/13778_vatikan_pieta.jpg

Szóval?
Mi ez az "ablakhistória"?! ...

Mondd csak! Te emlékszel rá, egyáltalán van a szobor mögött ablak valahol?

Más téma:
Versek, regények elemzése:

Nos, a helyzet az, hogy van belőlük bőven olyan, amelyeket végig se olvastam... Mert nem voltam hajlandó pocsékolni az időmet rájuk!
Regények közt is volt ilyen, nem túl sok, de volt...
Jelentékteken, számomra semmit mondó történetek...
Különösen bosszantanak a korokban való ugrálások, ez filmekben is!
Hol a régmúltban, hol a mában járunk!... Kész káosz sokszor az ilyen írás!
Még tán a szerző is belezavarodott, mikor írta! :(((

 

ost segíthetnél! Ez a vers egy katonai alakulatnál lett egy ficska anno: 

Afféle ki mit tudot rendeztek az 1970-es években. Valaki megtanult egy hosszi hazafias verset, ahogy azt a helyzet követelte. Minden szavaló monta a versét meglehetősen patetizmussal.Az egyik versmondó, aki szintén megtanult egy afféle verset, megunta a sok katonát "csöpögni" meg nemzetileg kebelduzzadva, de rémesen verset mondani--ezt a veset mondta el egy erősen dübörgő helyett.

 Búcsú

L' Adieu

Letéptem ezt a hangaszálat

Már tudhatod az ősz halott

E földön többé sohse látlak

Ó idő szaga hangaszálak

És várlak téged tudhatod

(Ford.: Vas István)

 

Guillaume Apollinaire (1880-1918)

 

Tudom, hogy ezzel a versfordítással mások is próbálkoztak (Jékely Zoltán például) de nem találom  

Azóta kedvenc versemmé vált.

Kedves dmolnár!

Valóban- ha a Műalkotások elemzése arról szólt volna- hogy mondjuk az Ókori Egyiptomi festészetben a sikábrázolás milyen furcsaságokat okozott ( Lásd például a Virágos kert című festményt - ami kifekezetten egy sikbeli ábrázolást jelenít meg) akkor talán még élvezetes is lehettt volna. De, tudod amikor egy fehér lapon lévő piros pöttyről - melynek a címe az volt hogy Kompozíció - és elmesélték nekem,m hogy ez mekkora mestermű és mit is kellene látnom és hogyan is kell értelmeznem azt a piros pöttyöt - hát nem is tudom. Nekem borsózott tőle a hátam.

Tudod, amikor Michelangeló- Piétájáról volt szó azt élvezettel hallgattam - bár azt is meg kell mondanom hogy ennek fényében amikor szemtől szembe láttam a Piéta-t hát óriási csalódást jelentett.

Ami a vers és regényeket illeti- azt gondolom, hogy inkább a saját érzéseimre hagyatkozom, mintsem hogy valaki megmondja nekem, hogy mit kell értenem-  például  amikort Illés Béla Honfoglalás című regényét elemztük - én mást gondoltam a regénybeli szereplőkről, mint amit mondtak nekem.

Szép vers kedves Lilla!:)))

Van Beethovennek egy zongoraszonátája ilyen címmel, csak többesszámban, mert 3 tételes mű:
https://www.youtube.com/watch?v=M-FNpEJkpwQ
Beethoven: Esz-Dúr szonáta ("Les Adieux") Op. 81/A 
Előadja: Daniel Barenboim piano

Tételek:
1.Das Lebewohl (Les Adieux - The Farewell): Adagio - Allegro 0:00
2.Abwesenheit (L'Absence - The Absence): Andante espressivo (In gehender Bewegung, doch mit viel Ausdruck - In walking motion, but with much expression) 7:40
3.Das Wiedersehen (Le Retour - The Return): Vivacissimamente (Im lebhaftesten Zeitmaße - The liveliest time measurements) 12:10

A művet szeretve tisztelt tanítványának írta annak az eseménynek emlékére, mikor Rudolf Napóleon miatt távozni kényszerült a francia megszálláskor Bécsből.

Az első tételre ezt írta Beethoven:
"Az istenhozzád, Bécsben, 1809. május 4-én, ő császári felsége Rudolf főherceg elutazásakor."
A tétel nehéz sóhajokkal indul, kifejezvén a zeneköltő bensőséges, fajdalmas búcsúzásának hangulatát.

Az utolsó, 3. tételének felirata:
"Ő császári felsége, Rudolf főherceg hazaérkezése, 1810. január 30-án."
Melyben Beethoven gondtalan hangot a viszontlátás örömének.
 
 

Kedve PlalyA és Dmolnár fórumtársaim!

Milyen érdekes, nekem úgy tűnik, hogy mindkettőtöknek igaza van!
A költők igen különleges emberek, meg kell hagyni, akár homlok egyenest mást és mást tudnak mondani a verseikkel az embereknek, kinek ezt, kinek azt... Mást mondhat egy nőnek, mint egy férfinak. Vagy mást a foglalkozásunk szerint.
SŐT!
A mi fogékonyságunk is idővel vltozhat... Ahogy mi magunk is állandóan változunk, úgy változhat a véleményünk. Nem szégyen ezt beismerni!...
Igaza van PlalyÁnak, mikor egy helyütt azt írta, valótlant állít az, aki azt mondja, ő ismeri önmagát... Pedig egy csudát ismeri!

Hát igen!
Sokszor csak éles helyzetekben derül ki például, ki miyen erős, milyen a lélekjeleneléte, hogy bírja a terhelést, legyen az lelki vagy fizikai.

Van olyan is, hogy valaki akkor zuhan össze, mikor már túl van a bajon...

Pl. édesanyám éjjel-nappal varrt, hogy megéljünk valahogy, három felsőfokon tanuló diák volt a családban, az apánk kiskeresetű hivatanok volt.

És anyánk akkor kapott idegösszeomlást, mikor kicsit engedett a rá nehezedő nyomás, én repültem ki utóljára a családi fészekből, s ekkor lett beteg, mikor már könnyebb lett volna nekik az élet.

Fura dolog az élet! A küzdelem ad erőt...
Azt hiszem, Sellye János professzornak volt egy könyve: Életünk, a stressz!
Sajnos, akkoriban csak belelapozni volt időm, nem az enyém volt a könyv. Pedig bizonyára lenne mit tanulni belőle.

Amiről úgy érezzük, rossz, valójában jó, vagy majd jó lesz.
Úgy tűnik, igaz e mondás:
"Ami nem öl meg, az erősebbé tesz!" (F. Nietzsche)
 

Igen, így van, ahogy írod, kedves Ferdinánd Béla!

Juhász Gyula minden sötét hangvétele ellenére (nem ő az egyetlen!) valóban a kiemelkedő költőink sorába tartozik.
Egyébként én úgy gondolom, ha megvizsgáljuk akár a nemzetközi versirodalmat is, bizony, több a szomorú költemény, mint a vidám. Vagy azt is mondhatnánk, a költők nagyobb részét foglalkoztatta a nagybetűs ÉLET sötét oldala, mint a vidám, harsány meg tán alig van, ha csak nem humoristáktól, de az ugyebár más kategória, általában célirányos, azaz "megrendelésre" írták.
De az igazi, mély érzésű költők gondolatai emberibb... S mint ilyen, szinte csak komoly témák körül forog az elméjük - napszaktól, témától függetlenül is.
..................

A következő írás mindenkihez szól, nemcsak Ferdinánd Bélának:

Sokan kritizálják ugyebár a magyar Himnuszt, hogy nekünk van a legszomorúbb tán a világon.
Kölcsey Ferenc himnusza történelmi témájú, s én úgy gondolom, inkább ima, mint himnikus. Kérés, nem dicsőítés... Bár lehet, nem jól gondolom...
De tény, Erkel is a zenéjét ehhez a felfogáshoz igazította. 
Nem felemelő, nem lelkesítő, hanem MEGHATÓ:
https://www.youtube.com/watch?v=5TIYgurgrp8

A Magyar Himnusz 

"A magyar himnusz szövegét Kölcsey Ferenc (1790--1838), a reformkor egyik nagy költője írta 1823-ban, és először 1828-ban jelentette meg.
A himnusz zenéjét Erkel Ferenc zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor a nemzeti dal zenéjére kiírt pályázaton első díjat nyert. A nyertes pályaművet először a budapesti Nemzeti Színház mutatta be 1844. július 2-án és július 9-én.

A zenei felvételen a Himnusz a Honvéd Férfikar és a Magyar Honvédség Központi Zenekar előadásában hallható. Vezényel: Kovács Tibor alezredes.
A felvétel 2010.- ben készült a Nemzeti Jelképeink zenei kiadvány számára."

Hát igen...
Megható annak ellenére, hogy tulajdonképpen a ritmusa a verbunkoshoz hasonlatos, tele nyújtott és éles ritmussal, na és a hangneme is Dúrban van. Egyébként azt mondják, régebben kicsit gyorsabb volt a tempója is, de a nép szinte önkéntelenül lassította le a tartalma miatt. 

Itt egy részletes írás a himnuszunkról:

http://drsoregistvan.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1197398

Hazám, hazám, te mindenem! - Magyarország Himnusza

Ezt a fenti weboldalt most találtam, de régebben is hallottam már előadást Lukin László zenetanártól, aki a Magyar Filharmónia szervezésében rengeteg zenei előadást tartott a Zeneakadémián, és vidéken is sok mindenről, így a Magyar Nemzeti Himnuszról is.

Keves ide látogató Olvasó!
Bocsánat, hogy eléggé eltértem Juhász Gyula versétől, de a hangulata és hangvétele miatt szinte adta magát a himnuszunk.

Nem tudom, hány himnusz is van a világon, de most a foci EB kapcsán hallhattunk jó néhányat, és ráadásul Európa sok országának ősi időktől fogva itt élő kultúrák himnuszkkultúrájának képviselőit, s nekem bizony szinte egyik se tetszett!
Igaz, nem tisztem elemezni az országok himnuszait, kritizálni meg tán ennyire sincs jogom, de nekem úgy tűnt, olyan "erőltetett" volt a legtöbb (kivéve a franciák Marseilles-ét, de ez külön történet, mint tudjuk...), mintha kötelességből, parancsra írták volna őket...

Bocsának az önkényes kitérőért! :)))

További szép estét mindenkinek!
 

 Búcsú

L' Adieu

Letéptem ezt a hangaszálat

Már tudhatod az ősz halott

E földön többé sohse látlak

Ó idő szaga hangaszálak

És várlak téged tudhatod

(Ford.: Vas István)

 

Guillaume Apollinaire (1880-1918)

 

Tudom, hogy ezzel a versfordítással mások is próbálkoztak (Jékely Zoltán például) de nem találom 

Szegény... Én élveztem a műalkotások elemzése című tantárgyat, mert olyan dolgokra nyitotta ki a szemem, amit addig nem tudtam. Példának okáért egy egy művész pélyafutására, alkotásainak változására. Persze ehhez az szükséges, hogy ne legyen kötelező úgy látni mindent, ahogy magyarázzák. 

Az egyetlen, amit nagyon nem szerettem soha, amikor egy költő, vagy író olvasta fel a saját művét... Meg kell mondjam őszintén, ezekből én sohase a mű szépségét hallottam ki, inkább az illető alkotó olvasási, hangsúlyozási és levegővételi hibáit... Akkor már milliószor inkább Latinovits, vagy bármelyik más, igazán versmondó művész.. Még akkor is, ha ők talán nem úgy érzik, nem úgy mondják, ahogy a költő belső hallása szerint szólt. Bár... Bár ugye a művészek attól is művészek, hogy rettentően finom a belső hallásuk és könnyebben átérzik az eredeti szándékot...

Kedves Zsadi! 

nem tudom, hogy az irodalom tankönyvekbe mit írnak erről a versől, nem olvastam. Én azt írtam le, amit a verset elolvasva én érzek és nem a költő. Valószínüleg Juhász Gyula ha élne visitva tiltakozna az ellen amit én leírtam, és lehlyézne hogy én ezt érzem a művéből ki- akkor amikor ő teljesen mást gondolt és mást értett alatta.

nekem ezt jelenti, másnak meg mást. 

Egyébként meg a párodnak igaza van, mindeki valamit kihall, kiért az adott versből. A legnagyobb költők azok, akik át tudjákb adni a verssel az érzelmeiket, azaz aki elolvassa, ugyan azt érzi amit a költő.

Tudod, ezért utáltam a Műalkotások elemzése című tantárgyat mert mindíg meg akarták magyarázni, hogy egy festményből én mit lássak ki. 

Majd én tudom, hogy én mit lássak, ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne hívják fel a figyelmemet egy-egy részletre, egy egy vonásra. de alapvertően én lássam már, hogy mit festettek, mit írtak, ne más mondja nekem meg hogy mit kell értenem. Azt mindíg is utáltam. 

Egy gondolat a költészethez:

Nyilván egy versből sok gondolat születik, ez függ a hangulatomtól is, de azért ha a költő azt irja hogy itt van a ködös ősz, az elmulás, azt nem magyarázhatom úgy, hogy a tavaszról, a májusról, a kikeletről irt.

Mármint a vágyak nem alszanak? Ha jól értem!

Igen míg él az ember azok nem alszanak akkor sem, ha már reménytelenek. 

miközben nem alszanak :) 

Azt irtam, hogy depis verse Juhász  Gyulának, ezzel nem kívántam a költészetét kritizálni. Ismerjük annyira, hogy tudjuk, hogy depressziós volt, ahogyan Zsadizene is irja, ezért is vannak szomorú versei, és sokszor az árnyékot érzékelte nem a fényt. Ettől függetlenül ő is a kiemelkedő kötőink sorába tartozik.

Ebben a versében szó sincs az öregkor szépségeiről, a romantikáról az  alapgondolata, amit ismétel:

Aludjatok, vágyak,

Minek már, minek már,

Pihenj már, pihenj már! 

Ebben bizony van valami, Lilla drága!
Ilyen szempontból eleddig nem is vizsgáltam a verset, ritkán is szoktam ilyet csinálni.

Pedig éppen ez a jellegzetessége az, ami nehézséget okozhat a versek fordítóinak, visszaadni a vers ritmusát, sőt, a DALLAMÁT is!

Juhász Gyula altatója szerintem még azért is áraszt sötét hangulatot, mert sok benne a MÉLY magánhangzó, s a ritmusa - ahogy Lilla írta - eléggé monoton, mondhatni fáradt, szinte érezhetően fásult:

titi titi tá tá
titi titi tá (szün)
titi titi tá tá
titi titi tá (szün)
titi titi tá tá
titi tá titi tá
titi titi tá tá
titi tá titi tá
/kétszer/

Hát mit ne mondjak?
Ha itt kottázni lehetne a vers dallamát (számomra ITT megoldhatatlan!), az is inkább mély hangokból állna, mint a közép vagy magas regiszterben...
S a hangsora is inkább moll, és nem dúr, de ezt a téma (altató) is feltételezi, bár erre van ellenpélda is:

"Aludj édesem már,
Az éj csendje vár... "
Brahms: Bölcsődala dúr hangnemben van! És eléggé optimista, szeretetteljes, hiszen bébihez szól!:

https://www.youtube.com/watch?v=nIKAjAIPqz4

J. Brahms "Wiegenlied" (Cradle Song) Op. 49, No. 4
Die Wiener Sängerknaben (The Vienna Boys Choir)
Recording year : unknown
Paintings: Eve Wiemer
 

Kedves PlalyA!

Megkaptad tőlem a + pontot, mert remekbe szabott verselemzést olvashattunk Tőled, akár érettségi írásbelinek is megfelelne, jeles osztályzatot kapna biztos!

HA!

Már ha az irodalom tankönyvben is valami ilyesmik lettek volna elővezetve erről a versről.
Hogy miért írom ezt?
Nos, azért, mert ugyebár mi tizenegynéhány évesen (a 60-as években legalábbis!) nem igen mertünk mást mondani egy-egy vers elemzésekor, mikor feleltünk, vagy dogát írtunk, mint ami a könyvben állt róla.

Namármost!
A férjem annó (a 70-es évek eleje) felnőtt fejjel, már dolgozóként járt levelező gimibe, és mit tesz isten, hát nem egy "gyakorló-költő" tanította nekik a magyar irodalmat?! ;o)

Amiből az lett, hogy egyik alkalommal vita támadt a tanár, és a férjem között, mert azt ugyan már nem tudom, kinek melyik versének az elemzéséből felelt a negyedévi beszámolón, de a költő-tanár úr azt mondta neki a felelés után, hogy:
- Nem ezt gondolta a költő a vers írása közben, ráadásul nem így áll a könyvünkben sem!

Erre a férjem (mindig is bátran kimondta, amit gondolt!) ezt mondta neki:
- Miért? Ott volt a tanárúr, mikor a költő írta a verset?... Mert ÉN azt gondolom erről a versről, amiket itt elmondtam róla, és nem azt, ami a könyvben van!

Háááát... Mondanom sem kell, hogy ettől kezdve magyarból a drágám sosem kapott elégségesnél jobb osztályzatot, még érettségin sem! :P :(((

 

Bizony, bizony... Ebben azután szó nincs depresszióról... Fáradtság van benne, egy kis szomorúság a másik szomorúsága miatt, de az egész mégis nyugalmat áraszt.. 

Juhász Gyulát (meg a többi költőt se) nem aszerint kedvelem, vagy nem kedvelem, amilyen a való életben volt. A zsenik (mert hát azok) olyanok mint a zsenik. Kiszámíthatatlan, tele furcsa szokással és érzéssel, no meg viselkedéssel... Ha aszerint venném őket, hogy ki milyen volt (van) a magánéletében, jószerivel egyiket se olvasnám.. 

 vers ritmusa egész más érzetet (is) ad! 

 

Barátaim!

Én nem értek veletek egyet ebben a Juhász Gyula vers kérdésben. Bár nem vagyok valami nagy irodalmár, így a véleményem e témában sem mérvadó. Azt gondolom, hogy egyáltalán nem „depis” a vers, és nem arról szól, - hogy az öregeknek nem lennének semmiféle vágyai. Azt gondolom, hogy én, aki reménytelenül romantikus vagyok, és a női nem nagy hódolója – megértem, amit mondani illetve jelenteni akar a vers – nekem.  Magam is így érzek valahogy.

Inkább egy óvatosságra intő, és az idős kor elmélyültségét és mindennapi apró örömeit jelentő versről van szó, mint sem öngyilkosságról vagy depresszióról. sokkal inkább a józan megfontolásra, a „becsüld, meg amid van” életformára való felhívás ez, mint arra hogy valaki akár öngyilkos legyen, vagy depresszióssá váljon (szerintem pont ez ellen szól) vagy arról beszélne, hogy ne legyenek vágyaid.

De nézzük egy kicsit részletesebben.

Az első versszakban azt érzem, hogy  arra figyelmeztet, hogy nem vagyok már 20 éves – a szertelenségből már elég. A fiatalkori heves érzelmei kitörések, a sóhajokkal teli érzelgősség már a múlté - a szertelenség, a szerelmes „túlkapások” amelyek az ifjonti hév következménye – már nem fontosak - már nem a romantikus hercegi, lovagi mentalitás a kedves megtartásának, megszerzésének a mindennapi feladata. - Csituljon le az ifjonti hév, és adja át helyét a mindennapi megbecsülésnek, a szerelem szertelensége a szeretet csendes mindennapjaiban oldódjon fel és az egymás szeretete, tisztelete sokkal fontosabb már, mint a „rekedt sóhajok”, és a magasban való szárnyalás mindennapjai.

A második versszak pedig egy bölcs tanács szerintem inkább.

„Aludjatok vágyak”- megszólítás véleményem szerint nem azt jelenti, hogy az idős korban nem lehetnek vágyai az embernek – sokkal inkább arra figyelmeztet - hogy nem az a fontos már, hogy minden nőt megszerezzek - trófeákat gyűjtsek, hanem ettől sokkal fontosabb a társ tisztelete és a mellettem való kitartásának értékelése. –

„Hisz vár az alkonyat” - ami lehet a napszak egyik legszebb ideje (tudjátok a virradat és az alkonyat a nap két legszebb időszaka, ha például tengerparton, a Balatonnál nézed végig. A kelő és a lenyugvó nap aranyhidat ver a vízre, melyen a világ minden érzelme közeledik feléd csak a megfelelő fogadtatásban kel részesítened. (ugye milyen romantikus vagyok)

Ahogy a nap még egyszer visszanéz, és a víz tetejére festi fel azt a csodálatos átjárót, amely ugyan egy bizonytalan, általam nem ismert világba vezet, de ilyen úton menni, szerintem maga a megtiszteltetés, és maga a csodálatos utazás kezdete.

„Fáradtak a szárnyak – a nagy árny fogad.”

Igen valóban, az ifjúság elmúlt, és már nem lehetsz az a hebehurgya ifjú, aki éjszakákat töltött az aktuális kedves ablaka alatt és esetleg szerenádot adott és dalban énekelte meg érzelmeit. A lant megkopott, és a hangja sem a régi már - a húroknak is pihenni kell – mert könnyen elszakad, a sok pengetés meglátszik rajta.

Ma már nem a lant a hangszered – megteszi a hárfa is, ma már azt mondja el a társadnak, hogy mit érzel iránta.

 Már nem a fényes kivilágított asztalt kedveled - hanem a csendes diszkrét lámpafényt - amely visszaidézi a romantikus fiatalkorodat, amikor hősszerelmest játszva áltál az Egri vár falán, azt képzelve, hogy te vagy Bornemissza Gergely, és az aktuális kedvesed meg Cecey Éva.

„Szállni a sötétben – minek már”

Valaha világító fáklyaként csapongtál ide-oda. Ma már nem kel fáklyaként élned, ma már elég, ha pislákoló fényed annak szól, aki veled van ezekben a napokban – elég, ha ő látja és ő érzi, hogy te az övé vagy, és őt becsülöd és őt tartod a mindenség részének, s a te fényed csak neki szól, és ami neki jutott osztályrészül, és akivel csendesen megpihenhetsz - mert óv, félt és vigyáz rád.

„A nótának vége- pihenj már”

 

Hát én valahogy így érzek ezt a verset elolvasva – de mondom én rendíthetetlenül romantikus alkat vagyok- tehát nem biztos, hogy az én értelmezésemet kell elfogadni.

Én ezt érzem ki belőle, nekem ezek a sorok - ezt jelentik.

Ami természetesen ne gátoljon meg abban senkit - hogy akár depressziós versnek, akár öngyilkos ódának, vagy éppen a vágyakat tagadó soroknak tartsa ezt a költeményt. Szerintem tényleg egy altató dalnak lehet felfogni.

Szemben József Attila „Altatójával” ahol az ifjú élet szertelenségére buzdít- „Tűzoltó leszel s katona” – mondja - azaz vár a kalandokkal teli élet, bármi lehetsz nincs megírva a sorsod - itt már inkábba visszatekintésre, az értékelésre biztat Juhász Gyula. Inkább arra, hogy élvezd mindazt, amit elértél, mert megérdemled egy munkás élet eredményeként.

Hát valahogy így.

Na, mit gondoltok?

Kárpótlásul áthotam ide is József Attia versét a témába vgósból, hisz Juhász gyula támogatta a fiatal költőt a pályájának elején:
 

József Attila 

SZÉP CSÖNDESEN ALUDJ 

Szép este van. Szép csöndesen aludj. 
Szomszédjaim is lefeküsznek már. 
Az uccakövezők is elballagtak. 
Messze-tisztán csengett a kő. 
Meg a kalapács 
Meg az ucca 
S most csönd van. 
Régen volt amikor láttalak. 

Dolgos két karod is oly hűs 
Mint ez a nagy csöndű folyó. 
Nem is csobog csak lassan elmegy. 
Oly lassan hogy elalusznak mellette a fák 
Aztán a halak 
A csillagok is. 
És én egészen egyedül maradok. 

Fáradt vagyok sokat is dolgoztam 
Én is elalszom majd. 
Szép csöndesen aludj. 
Bizonyosan te is szomorú vagy 
Azért vagyok én is szomorú. 

Csönd van 
A virágok most megbocsátanak. 
.....................

Bár szomorúságról itt is szó van, de mennyivel másabb ez a szomorúság!
Benne rejlik a másnap reggeli öröm, na és a virágok!:)))

http://img5.lapunk.hu/tarhely/tanitoikincseim/galeria/755233.jpg

 

Kedveseim!
Dmolnár, Plessatt és Ferdinánd Béla!

Teljesen igazatok van!

Jómagam is depresszáns versnek tartom ezen - és még sok más! - versét Juhász Gyulának!

Tudjátok, igen meglepődtem, mikor itt a neten jobban megismertem őt, mert csak felületesen ismertem a tanulmányaimban az Anna-versein keresztül (Milyen volt szőkesége, Anna örök, stb.).

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/magyar-nyelv-es-irodalom/irodalom/irodalom-11-osztaly/juhasz-gyula/juhasz-gyula-elete-palyaja-kolteszetenek-jellemzoi

Itt egy olvasnivaló, mely szerint bizony, depresszióra hajlamos labilis személyisége volt, menekült az emberek elől, tudatosan öngyilkosságra készült.
Az a bizonyos nagy szerelem, "Anna" sem olyan volt, amilyennek lefestette!
Sárvári Anna színésznő volt, és szinte tudomást sem vett Juhász Gyuláról, aki még bizony tanárként sem felelt meg. 

Igaz, van, aki rajong a verseiért, de én eléggé kiábrándultam belőe, mikor többet is megismertem a verseiből.

Amit most hoztam, eddig nem ismertem, és kíváncsiságból tettem, milyen lesz a reakciótok, s pont olyan lett, amilyet vártam, s jómagam is ezt gondolom róla.

Igazad van Dmolnár!
Az öregeknek is vannak vágyai, mi az hogy! :)))

Te meg Plessatt, alaposan eltaláltad szarva közt a tőgyit!:DDD
Bezony! Öngyilkossági hajlam...

Ferdinánd Béla szintén beletalált a közepibe! :))))
Depresszió...

Nos, ez is bizonyíték arra, hogy senki sem tudja átlépni a saját árnyékát! :(((
Még a verseiben sem tudja félrevezetni az olvasót.

 

Azt hiszem Zsadizene irta, hogy jó lenne ha lehetne javítani a megjelent hozzászólásokban is! Pl. most én is javíthatnám azt a helyesirási hibát amit elkövettem, tehát:muszály helyett muszáj. Ez bizony egy egyes magyar helyesirásból!

Ez olyan depis verse Juhász Gyulának!

Kedves Zsadi!

Én bizony nem találok ebben a versben semmi szépet. Igaz, a költészethez vajmi keveset értek.

Ezt a verset, akár, az öngyilkos öregek szózatának is nevezhetném! Ennyire értékelem a magam módján, de az én véleményem ebben a műfajban nem sokat ér.

Hát nem tudom, ki hogyan van vele, bár a vers szép a maga módján, de bizonyisten nem ismerek egyetlen öreget se, akinek ne lennének még vágyai.... Persze lehet, bennem van a hiba.. :0)

Juhász Gyula 

ÖREGEK ALTATÓJA 

Aludjatok, vágyak, 
Ne zokogjatok, 
Csicsíjja, ti bágyadt, 
Rekedt sóhajok! 
Szállni a magasba 
Minek már, minek már, 
Te szív, árva, balga, 
Pihenj már, pihenj már! 

Aludjatok, vágyak, 
Vár az alkonyat, 
Fáradtak a szárnyak, 
A nagy árny fogad, 
Szállni a sötétbe, 
Minek már, minek már, 
A nótának vége, 
Pihenj már, pihenj már! 
 

Egyetértek! 

Azt nem tudom megitélni, hogy Piranha téritett volna, több hozzászólását kellett volna olvasnom.  Persze igazad van, hogy az a mezsgye vékony könnyű átlépni rajta. Véleményem szerint a téma nem idevaló. Mondjuk az a dolog nem érint engem, hogy valaki bármilyen irányba téritsen, azt hiszem, hogy 60 felett az ember már kiforrott világnézettel bír.

PlalyA valóban nagy tudású ember, csak időnként tulzásokba esik, és ott bizony hiba is becsuszik, és hát mindent nem tudhat egy emberke. Az sem biztos hogy feltétlenül meg kell győznöm az embereket arról, hogy az úgy jó ahogyan én látom. Talán Piranha is ebbe a hibába szaladt- mert amit leirt az tudásról árulkodik. 

Lapátkaszát is  az okos és müvelt nickek közé tartozik, ő belefutott egy értelmetlen valamit bizonygató vitába! 

Attól hogy pluszt vagy minuszt kapok kétségtelen hogy nem fog javulni, vagy romlani az egészségügyi állapotom!

Azt hiszem mindnyájan úgy gondoljuk, hogy beszélgetni jövünk ide, mindaddig amig értelmét látjuk,arra viszont egyikünk sem vágyik hogy kioktassák.

 

Ki miért jön, majd ki és miért távozik? Fene jobban tudja. Van, aki jön, mert érdekesnek igérkezik a téma, vagy maga a felület, de időközben rájön, hogy mégse annyira érdekes. Azután van, aki jön, marad, távozik kis (vagy hosszabb) időre és újra visszajön. Piranha problémája az, hogy ő mélyen hívő (ami nem baj), viszont azt hiszi, hogy az ő hite (és egyben bibliai értelmezése) az egyedüli helyes.. Persze ez nem a személyes értelmezése, egy csoport (a szekta tán túl durva lenne) értelmezése. Az igazi gond itt az, hogy egy dolog az értelmezés, és egy másik a térítés... Igaz, ő azt mondja nem akar téríteni, de szándéktól függetlenül is átcsúszott néha oda, mert nem nagyon lehet úgy csinálni, hogy ne csússzon át... A mezsgye végteleül vékony és nagyon óvatosan kell lépkedni...

PlalyA (mert lapatkaszat nem az egyetlen, aki miatta távozott) külön eset. Alapjában véve egy nagyon széles látókörű ember, nagy sokféle (sok esetben nem is felszines) tudással és tapasztalattal. Vannak szerintem nagyon jó meglátási és magyarázatai, azonban van, amikor elveti a sulykot, a tetejébe nagyon sokaszor hosszú értekezéseket ír ott is, ahol az "ez így van szerintem is" is elég lenne... No pláne alkalmanként, ha ellenvéleményre talál hamar elkezd személyeskedni, amit nem mindenki tolerál... 

No és hát a többiek is olyanok, amilyenek... Vagy elfogadja őket az ember olyannak, vagy nem... Ha nem, akkor előbb utóbb elhagyja ezt a felületet, pedig hát mindenkinek vannak érdekes és hasznos megnyilvánulásai is, még azknak is, akik azt hiszik, ők "csak" tanulni járnak ide és alapjában véve az ő tudásuk nem ér fel másokéval. Holott... 

A pontozás? Az meg azoknak a játéka (lett), akik névtelenül szórakoznak másokkal.. Jelzem, én nem figyeltem soha és mindenkit óva intettem (és ezután is inteni fogok), hogy nehogy komolyan vegye.. 

Ha így alakult akkor még egy tapasztalatomról. Amikor regisztráltam pontoztam párszor, ami tetszett, ami nem tetszett hozzászólás, megjelöltem. Ezt nicktől függetlenül. Azután rájöttem, hogy nem erről van szó, hanem nickpontozás van. Az eredmény látható! Azt nem kívánom elemezgetni, hogy ez pozitiv, vagy negatív jelzés a nickek számara. Új vagyok, és néha karcos is a véleményem ezért több pluszt kapok, akik régóta itt vannak, sőt  az állandó személyzethez tartoznak, kis összefonodással, azok általában minuszt. Tehát mindenképpen jelzés, amit nem muszály figyelembe venni!

Visszalapozván sok érdekes dolgot találtam, jót is, megdöbbentőt is! Szerintem Citoyen nem a valódi okot irta, vagy legalább is csak részben! Ezt nem fejtem ki bővebben, mert lehet hogy sok (ez sem helyes kifejezés, inkább három-négy haragossal gazdagodnék!

Most megalakult az "ellen" Beszélgessünk, kiváncsi leszek hovájut.

Természetes hogy tiszteletben kell tartani a bloggazda kivánságát, és amiben teljesen igaza van, miért ne lehetne egy politikamentes sziget is a Kapcsolaton.

Érdekesnek találom, hogy a régi nickek közül nincs itt piranha és lapátkaszát. Persze megértem őket. Tetszettek piranha irásai a Bibliáról. Azért tetszettek, mert én nem ismerem, illetve ahhoz képest ahogyan ismertem másképpen magyarázta. Persze amikor beindult az off áradat, pl Lilla betette a majdnem egész Genezist, majd azt mondta, hogy ő a fejezet cimek alapján itéli a Bibliát, az gondolom, hogy betette a kaput, és nem tartotta tovább értelmét erről a témáról beszélni. Nem is való ide. 

Nem csodálom azt sem, hogy lapátkaszát nem jön. Őt elöször meggyanusitották hogy provokátor, majd belecsöppent egy plalyA-val egy végtelenitett vitába, aminek nem volt értelme, hacsak lapátkaszát eltávolitására nem irányult! Régebben irtam hogy belterjes lett ez a blog, ami bizonyos értelemben érthető -ahogyan irod az emberi lélek bonyolultsága miatt- bizonyos szempontból nem. Ahogyan plalyA vitája is elfajult annyira Lapátkaszáttal, hogy a végén azt irta hogy ő tanitotta lapátkaszátot a főiskolán.

Hát bizony érdekes dolgokat lehet itt olvasni! 

Részemről át-át rándulok ide, benézek, hátha más is benéz... Amúgy persze nem értem az egészet... Addig, ameddig akkora barát, mint ide Mátészalka, majd egy kérés (nem először) és jön a duli-fuli... Holott, holott.... Azután persze a másik blogban, ami lehet politikai is, már megy a haragszom rád és civakoodás, mert ugye a politika, már csak olyan... 

Néha elgondolkodom az emberi lélek bonyolultságán és a önérzetesség határain... :0)

Kiváncsi leszek a továbbiakban hányan fognak itt virtuálisan teázni?

Igazad van, belegondoltam a dologba, valóban nehezen lehet szétválasztani a dolgokat. Amiért írtam, azt azért írtam, mert szerintem például Paulus se, de Rommel se volt képes átlátni, hogy az utánpótlás hiánya teljes összeomláshoz vezet, győzzön akárhány addigi csatában... 

A többiről majd később...

Oldalak