Citoyen

“Csendet tanultam a beszédesektől, toleranciát a türelmetlenektől, kedvességet a durváktól.” (Khalil Gibran)

Beszélgessünk!!! (Politikamentes tere-fere)

Sziasztok!

 

Amig a Kapcsolat alakulgat és nem tudunk a közösségeinkben beszélgetni, gondoltam csinálok egy olyan oldalt, ahol időről időre össze tudunk jönni. Mivel a blogok még nem nagyon látszanak a főoldalon, ezért - ha jónak tartjátok az ötletet - mindenki tegye el a saját könyvjelzőjébe ennek az oldalnak a linkjét, hogy visszataláljunk.

 

Meghivlak Benneteket egy virtuális ötórai teára, foglaljatok helyet és

érezzétek otthon Magatokat :))

 

 

Hát akkor beszélgessünk :)))

 

 …

Írd meg a véleményed!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Még valamit, Lilla!

Nem régiben én is próbáltam visszakeresni Katicabogár eme kultúros blogjában valamit, de annyi FŐ beírás van, a címeiket meg elfelejtettem, a hozzászólásokról nem is beszélve.
Valakik mégis rátalálnak valahogy, mert a pontok száma ugyancsak megszaporodott!

Vajon hogyan lehet keresni közöttük?
És tudja valaki, hány beírás létezik a könyves, filmes, zenés blogban?
 

Nagyon jól tetted drága Lillám, hogy "életjelet" tettél eme fórumba, szerintem se hagyjuk veszni!

Igaz, az utolsó beírása dmolnárnak nekem szólt, de akkor rögtön nem volt időm válaszolni, meg gondolkognom is kellett, mit is lehet erre írni, hisz oly jól summázta a "lényeget". Röviden, tömören, célratörően, miként szokta.

Kosztolányi eme versét én is szeretem, csak az UTOLSÓ mondatot nem, mert tudod, én NEM szeretem a halál témát...
El KELL fogadnom a létét, de NEM szeretek témázni rajta...

A NINCS számomra elfogadhatatlan, mert addig, amíg ÉN vagyok, addig minden, aki, ami velem kapcsolatban volt valaha, az létezik, és igenis él! ... Bennem él tovább.

Lehet, hogy az ún. "Nagy Bummmm"-ban (Univerzum keletkezése) is ezért nem tudok hinni, mert képtelen vagyok rá, azaz nem tudom elfogadni, mert úgy gondolom, a "semmi" az semmi, azaz a "0" kiterjedés lehetetlenség, s azt hiszem, ez a dilemma nemcsak engem foglalkoztat.

De essünk vissza a Földre:

Igen, a párodnak igaza lehet, minden nyelv legalább kétértelmű, de inkább több!
Nem mindegy, valamit ki mond, miért mondja, kinek mondja, s főleg HOGYAN mondja!?
Milyen hangon, milyan dallammal, milyen gesztikulálások (test-beszéd!) közepette!!!
Itt a fő lényege a félreérthetőségnek, a sértődések fő okának. 

Egyébként a zenészek azt tartják: "A CSEND IS ZENE!"

A csend másik jellegzetessége, hogy NEM LÉTEZIK!

Csak tökéletlen emberi fül van, csend nincs!
Soha, sehol...

 

Majdnem három órát kerestem a Fharenheites kommentváltásokat, és ezért visszaolvastam legalább két évet itt,Hát érdekes volt. Sajnálom, hogy közben az érintett témákat nem írtam fel:) 

Életben tartottuk a portált a fórum részéet, (mert azt gondolom hogy 50-70 közötti olvasó és reagáló volt a korábbi kommentekre a sok hónap alatt. 

Mindenki ideges, és azonnal védi a saját auráját! 

Baromi nagyon!

Pedig csodálatos nyelvünk (a párom szerint minden nyelv, de én nem hiszem) mindig kétértelmű. Az intonáció már állítást kérdéssé tesz.

Minek megsértődni bármin is! Elveszett a humor!https://www.youtube.com/watch?v=PUAi8d8lsTs

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindíg, mindíg játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfõre ülni,
borból-vízbõl mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú õszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubinteát és sárga páragõzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez az utcaseprõ, szegény, beteg ember,
ki fütyörész az ablakunk alatt?
Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretõt,
színlelni sírást, cifra temetõt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált? 

 

Hát erről a csendről ez jutott eszembe!

Íme egy elgondolkodtató vers:

Vörösmarty Mihály

A SZÍV TEMETÉSE
 

Sokat türél már, még csak ezt, kebel,
Csak ezt viseld el, aztán megdicsérlek,
Azt mondom: kő vagy, nem kő: vashalom,
S vasnál keményebb gyémántszikla vagy.
Hiszen te ösmered már, ami fáj,
Ösmerd meg azt is, ami lelket öl,
Ösmerd s viseld el, mint kell férfinak.
S ha majd keménnyé lettél, mint vas ék,
Hideggé, mint a századok jege,
Beléd egy szív lesz eltemetve mélyen,
Egy szív, mely véres lángban úszva élt,
S most, hogy kihalt, csak forró hamva van.
Ennek leszesz, te keblem, sírlaka.
S emlékirás lesz rajtad ilynemű:
"Itt nyugszom én, szivemben eltemetve,
Bújdosva két láb hordja síromat.
S még messze messze hordja el, hogy a
Vas végzetekkel megbékéljek, és 
Ha földbe fekszem, fel ne vessen onnan
Az üldözetnek átka, mely megölt."

 Vagy sírjak és sohajtsak? Nem! nem! egy
Tenger lesírni nem tudhatja ezt,
Nem a nagy szélvész elsohajtani.
És még nekem tovább kell bolyganom,
Hogy megtanúlja rajtam a világ:
"Minden boldogság, csak születni nem."

 Hajh! majd ha eljövend a sors szelén
Sok gond, ezernyi sárkány indulat
Viszhangot ád a zárt kebel reá
S azt zengi tompán egy hang: "Nem szabad,
Szivet kerestek? Itt csak szikla van;"
S ha tán utóbb jő a szelíd öröm,
Örömek, szerelmek, még azoknak is
Azt zengi tompán egy hang: "Nem szabad;"
S egy más szelídebb így zendűl vele:
"Ah, kit kerestek? későn jöttetek.
Szivet kerestek? Nincsen! puszta már,
Nézzétek: itt bús romladéka van."

1826

https://www.youtube.com/watch?v=8CwtA7al30gBeethoven: cisz-moll "Holdfény" szonáta 3. tétel

Vörösmarty Mihály (1800-1855) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. Wikipédia

 

Na neeeee!
EZT nem hagyhatjuk! :(((
Egy hete CSEND?!...
Igaz, a CSEND is beszéd, de mennyire!...

Én mégis azt mondom, ne legyen ennyire. Rágjam vérsre a körmöm, ha ne tudnék olyan valamit idehozni, ami felzaklatja az olvasókat! ;o)
 

..

Tény és való, nem igazán érdekel, mert nem látom a valós alapját... Mint ahogy nincs is. Általában, szerintem, utólagos belemagyarázások. Viszont a keleti filozófiák általában izgatják a fantáziámat. Akár a japán, akár a kinai filozófiák, akár a hinduizmus, vagy a buddhizmus... Érdekesek a megközelítéseik az elvont magyarázataik. (meg kell jegyeznem, a manapság oly nagyon eltejedt ezoterikus dolgokhoz ezeknek vajmi kevés közük van, amit mi itt kapunk az az "üzleti" része a dolognak, kissé - nagyon - a nyugat európai ember eszéhez és zsebéhez torzítva a dolgokat). 

Köszi szépen, adtál olvasnivalót bőven!
Eddig inkább a nyugati ezoterika irányába érdeklődtem.... A keletiek kissé távol esnek tőlünk, de azért tudom, hogy Fa Kecske vagyok! :DDD

Vannak asztrik, akik mindkettőt figyelembe veszik elemzéskor, bár tudom, Téged ez egyáltalán nem érdekel! ;o)
 

Azaz visszatértünk oda, hogy vagy tetszik, vagy nem... Amúgy példának okáért Picassonak ez a képe tetszik. Pedig amúgy nem szép, de nagyjából benne van a gyötrelem, amit egy mosónőnek ki kellett állnia... 

A Ying-Yang ügyben pedig kissé leegyszerűsítetted a dolgot (nagyon). Tudom hozott anyagból dolgoztál, de ez egy picurka része a dolognak és ugye csi meg nem jelenik meg benne...  Ajánlom inkább a wikipédiát, az mégis csak jobban leírja  https://hu.wikipedia.org/wiki/Jin-jang

:DDD

Kedves Lilla!

Lehet, hogy nem búcsú, de kockának kocka!

Már pedig ha "A kocka el van vetve!" - az biza gyakran búcsút is jelenthet valamitől, ami elhatározásból más valami lesz majd...

Egyébiránt is tudod, PlalyÁnak hoztam, Vasarelyre mintának.

De egye fene, legyen neked egy Búcsú is:

https://www.youtube.com/watch?v=2Vf48D5ONa4

Demjén Ferenc - Honfoglalás

És egy csodálatos festmény:
Részlet Feszty Árpád: Honfoglalás körképéből:
http://mek.oszk.hu/01500/01591/html/korkep1.jpg
Árpád győzelme

Kedves Lilla!

Én ezt a képet a valóságban is láttam Ópusztaszeren a Rotundában. Mikor felértünk a szerpentinen a körképhez, pont EZ a részlet állt előttünk, s nekem földbe gyökeredzett a lábam!

És akár hiszed, akár nem, én a legyőzötteket sajnáltam!
Azt motyogtam félhalkan: "Jajj a legyőzöttnek!" - a mellettem álló kollegina furcsán nézett rám, mintha bolondot látna...

Mi lehet a baj van énvelem, ha szinte mindig az elesetteket sajnálom, a legyőzöttel érzek együtt, és nem a győzedelmeskedőnek tapsolok, nem őket dicsőítem?...
 

Hát lehet, hogy kulturáltabb kifejezés a magyarban a "nekem nem tetszik", de engedtessék meg nekem, azt, amit a kép látványa okoz bennem, jobban kifejezi az, amit leírtam róla, bocsika!

Egyszer rég írtam már Neked, hogy Pisacco se tartozik a kedvenceim közé, pl. a "Vasalónő" c. képe:
http://www.verslista.hu/picasso/02kek/12vasal.jpg

Pisacco: Vasaló nő 1904. "Kék-korszak"

Nem tetszik, mert képtelen pózt jelenít meg, én nem szoktam ilyen kifacsarodva vasalni!
Nekem NE magyarázkodjon senki, miért ilyen, mert az már régen rossz, ha valamit ennyire meg kell magyarázni, mint a műv.töri könyvünkben tették.

Bár meg kell hagyni, vasalni sose szerettem, de ez is biztos lelki eredetű, mert édesanyám női szabó volt, és rengetegszer kellett neki vasalni segítenem, méghozzá ún. "karvasalón" (gondolom, sokan azt se tudják, milyen az!), amelyen nem volt könnyű, mert nem sík alakzat.

Egyébként a vasalóállványok egyik tartozéka, de nekünk még csak nem is olyan volt, hanem különálló alkotmány...

Nahhhh!
Szóval vissza az absztraktra:

Bizony, hogy vannak ilyen alkotások, amelyek nagyonis tetszenek, főleg, ha jó színesek, ráadásul mozogva váltakoznak.
Pl. manapság a számítógépeken vannak hangzó CD-khez ilyenek a monitoron, szívesen terveznék én is ilyeneket....

De ideje lenne tisztázni, MI IS AZ AZ "ABSZTRAKT"?

A Wikin ezt találni meghatározásként róla:
 

Az absztrakt művészet vagy nonfiguratív művészet (kevésbé gyakran használt, egyéb elnevezésekkel: nem-objektív művészet,abszolút művészetkonkrét művészettárgyatlan művészet) hagyományos meghatározással, a szűkebb értelemben vett valóság- és természetábrázoló jelleget, azaz a valóság tárgyi összefüggéseit és alakjait (mint pl. a tárgyak, élőlények, tájak, tér- és időbeli viszonyok) a műalkotásokból kiküszöbölő és a művészi munkában tudatosan figyelmen kívül hagyó, a hagyományos természetelvű és ábrázoló jellegű művészettel szembehelyezkedő, természeti motívumokra még csak nem is utaló képzőművészeti irányzatok gyűjtőneve.  Az „absztrakt” elnevezés a filozófia (azon belül a lételmélet) "absztrakció" szavából eredeztethető.

 F. Marc:Harcoló formák (1914). Neue PinakothekMünchen.

Szűkebb értelemben véve, absztrakt művészetnek azokat az Európában létrejött, de világszerte elterjedt modern és posztmodern (tizenkilencedik és huszadik századi), az avantgarde-ban gyökerező művészeti irányzatokat és iskolákat nevezzük, melyek fent leírt „tárgyatlan” attitűddel rendelkeznek. Jellemzői - elsősorban a festészetben, szobrászatban és iparművészetben - a geometriai formák, a színek és hasonló (képi) eszközök öncélú, modelltárgyakra nem utaló vagy azokat a végsőkig leegyszerűsítve ábrázoló, a képelemek önálló kölcsönhatását vizsgáló - sokszor módszeresen kutató - használata.
...........
Nos, tehát ennek értelmében a Vasalónő nem absztrakt, én csak azért hoztam ide példának, hogy nekem ez a Picasso kép sem tetszik....

Vasarely általam idézett fekete-fehér képe szerintem lehet, hogy még csak nem is zseniális, hisz a Jin és Jang mintáját követi, az pedig ősrégi:
http://www.otletes-otthon.hu/sites/default/files/styles/large/public/field/image/jin-jang-feng-shui_0.png?itok=fVhhBOJI

/Vigyázat! A magyar feliratban hiba van: YIN , nem Ying!/

Magyarázat:
"A feng shui a csi áramlását részletesen tanulmányozza. A jin és jang az energia azaz a csi alkotórészei. Ezek a mindenség két ellentétes oldalát jelenítik meg. Egyik sem létezhet a másik nélkül. Erre jó példa a kezdet és a vég vagy a fekete és a fehér. A jin és a jang kiegészítik egymást, kettősségükben alkotnak egy párt. A jin és jang ellentétes energiája folyamatos kölcsönhatásban van egymással. A jin a sötét, a befogadó, a női elem, negatív. A jang a világos, a tevékeny, a hímnemű elem, pozitív. A kettő együtt lehet csak egyensúlyban. Befoglaló formájuk a kör, a létezés folyamatosságát érzékelteti."

Itt van még egy kép, mely a két nemet mutatja:
http://delina.hu/userfiles/_others/0/jin.jpg

Víz = nő (sötét, Hold) - Tűz = férfi (világos, Nap)

Bocsi, már megen "tovább zongoráztam"! :(((

/Hiába no, az eszem nem áll meg, majd csak ha agyoncsapja valaki! :DDD/

 

Mond inkább úgy, "nekem nemtetszik" (egyébként nekem se). Éppen ezért, mert nem tetszik, nem tudom eldönteni, zseniális e, avagy csak így sikerült. 

Hát ja!

Pedig a kép egyáltalán nem búcsú! Bár ki tudja? :) 

Az ilyen képeit viszont ki nem állhatom:

http://www.artwallpaper.eu/Paintings/wp-content/uploads/2013/01/30/3411/Victor-Vasarely-Art-1945-Catch.jpg

Biztos zseniális, de állati randa! - Nekem legalábbis!:(((

Bár - mint a szép - a randaság is relatív.

Mint az orosz könyvünkben lévő mese az időjárásról:
A földigilisztának az esős idő volt szép, és a napsütéses idő volt utálatos!
"Atvratyítyelnájá págódá!" :DDD

 

Nekem Victor Vasarely ilyen geometriai képei tetszenek:
http://cdn.quotationof.com/images/victor-vasarely-1.jpg

Fantasztikusak ezek a "Kifordítom-befordítom" képei, így is nézhető, meg úgy is... 
Ezeket itt - főleg az felső sorban az elsőt és harmadikat! - igen nehéz átfordítani, hogy a kis kocka domború vagy homorúan álljon...
Van, aki képtelen is rá! Mutattam olyan embernek, aki csak egyfelé volt képes látni őket.

 

Hát nem tudom a következő viccbeli képek milyen kategóriába sorolandók, de az egyik kép tiszta fehér, a másik tiszta fekete.
Kérdezik a fehér képnél álló művészt, miért nevezte "Legelésző tehén"-nek a képét, hisz nincs rajta semmi!?
Mire ő:
- Mert egy legelésző tehenet ábrázol.
- De hisz se tehén, se fű nincs a képen!
- Nincs, mert a füvet lelegelte a tehén, és mivel nincs fű, a tehén elment.
....................

A csupa fekete kép mellé pedig ezt írta címnek a festője:
"Kialudt a lámpa a hetes tárnában"

Nagy fekete SEMMI:
http://m.cdn.blog.hu/uj/ujmagyaralmoskonyv/image/fekete_pregelt_ms2_b.jpg

 

Kedves dmolnár!
Valóban igazad van. Egy absztrakt alkotás is lehet szép – sőt még akár érthető is.  Lásd példának Vasarely geometrikus absztrakt műveit. Az op-art egy rendkívül érdekes és elsősorban nem csak díszítésre, de matematukai strukturák felépítésére is inspiráló művészeti irányzat.

Hogy egy fehér alapon lévő piros folt lehet-e elgondolkodtató – biztosan, mert például nekem is megindult az agyam tőle, bár én közel sem azt véltem felfedezni benne, mint amit a tanár interpretált felénk - hogy finoman fogalmazzak- pajzán gondolataim támadtak tőle -  és valahogy nem a kompozíciós készség magasan fejlett voltát véltem felfedezni ebben a piros foltban.  Legtöbbünknek a Mórickás Pánik vicc jutott eszébe - de hát tudod fiatalság bolondság. Ismered egyébként a viccet?

Avangard- ami azt illeti komolyabban az Avangard irodalommal inkább politikai vonatkozásban fgoglalkoztam mintsem  művészeti vonatkozásban- annak is egy jelentős ágával a Futurizmussal – méghozzá két aspektusból- az olasz fasizmus és az orosz bolsevizmus kapcsán.

Hát igen, a műfordítás egy szinte lehetetlen műfaj... mert mit adjon vissza? A hangulatot, a dallamot, a szöveget? Hogy lehet ezt áttenni egy másik nyelvre, hogy ne csorbuljon az eredeti alkotás? Ennek nagy művésze szerintem Arany János volt a maga Shakespeare fordításaival. Holott ő nem tudott angolul (legalábbis hivatalosan biztosan nem), és mégis. Az is igaz, legyünk őszinték, hogy a fordításai szövegének jószerint semmi köze az eredetihez (ellentétben például Karinthy Mici Mackó fordításával) és mégis ugyanazt adja vissza... Hangulatban, érzésben..

Tudod, azt én se szerettem volna, ha megmondják "mit kell értenem". De azt, hogy valami miért is lyan, amilyen, azt kedveltem.. Még az absztraktt ábrázolásoknál is. Amúgy egy piris pötty egy fehér alapon is lehet szép. Kérdés, mennyire van eltalálva. Mert az avantgard alkotásai is szépek (már amelyik). Persze nem muszáj jelentésének lennie, lehet csak egész egyszerűen díszítő funkciója, mint ahogy lehet töprengésre indító is... 

Erre szokták mondani, hogy vagy látni kell, vagy hallani róla... :)

Kedves Lilla!

 

Nos, az a helyzet, hogy kérésedre némi kutatómunkát folytattam Apolliinaire ügyben.

Találtam két bucsú című verset is

Az egyik csak simán Búcsú (L’ADIEU) Amely egys kubista szerelmes vers. ’905- ben írta Apollinaire egy Annie Playden nevű nevelőnöhöz aki Amerikjába távozott és ezért úgy gondolta, hogy soha többé nem láthatja.

Ennek a legtöbb helyen Vas István fordításaát lehet megtalálni, de azért én találtam másfajta fordítást is. Ime:
Guillaume Apollinaire

 

Felvettem ezt hanga szál

 

Az ősz halott, emlékszik téged

 

Azt fogjuk látni a földön

 

Brin szaga hanga idő

 

És ne feledjük, hogy várok rád.

 

 

 

Búcsú (Magyar)

 

Letörtem egy szál hangarózsát,

 

legyen tiéd, az ősz halott,

 

nem jöhetsz többé, én sem hozzád

 

őszidő-illat, hangarózsák,

 

még visszavárlak, jól tudod.

 

Koosán Ildikó

 

Viszont van Apollinaire-nek egy másik Búcsú című verse is –ami viszont ha minden igaz akkor az I. világháború ellen íródott

L'adieu du cavalier

 

    Ah Dieu ! que la guerre est jolie

    Avec ses chants ses longs loisirs

    Cette bague je l'ai polie

    Le vent se mêle à vos soupirs

 

    Adieu ! voici le boute-selle

    Il disparut dans un tournant

    Et mourut là-bas tandis qu'elle

    Riait au destin surprenant

Guillaume Apollinaire(1880 - 1918)

 

Ezt Eörsi István fordította magyarra.

 

A lovas búcsúja (Magyar)

 

Egek! A háború milyen szép

Sok szabad idő és dalok

E gyűrűt fényesítgetem még

A szélbe vegyül sóhajod

 

Megyek! Már zendül a "Nyeregbe!"

A férfi eltűnt hirtelen

És meghal ott míg hölgye messze

Nevet a furcsa végzeten

 

Eörsi István

 

 

https://www.youtube.com/watch?v=Nu_9i2aTRek

Ez meg eredetiben.

 

Nos, tudtam segíteni?

Kedves Zsadi!

Az a helyzet, hogy egyik fénykép sem felel meg a valóságnak. A Piéta el van zárva egy üvegfal mogé egy jó nagy dobozban. Ugy hogy belül nem lehet ablak. Azóta van ez így amióta egy idióta állat szét akarta verni. ( Jellemző hogy magyar volt az illető) Egy Tóth Lástló nevű eszement állatt 15 kalapácsütést mért a szoborra azóta elzárva lehet csak megnézni golyóálló üveg mögött. ( 1972 május 21-én)

 Ennyit a magyarokról meg a kulturáról.

Amikor a Vatikánba voltam láttam, hogy kedves társunk ( hogy törné ki a háromnapos hideglelés) elvette egy imadkozó apáca olvasóját. Merrt nagyon tetszett neki. Az Apáca a főoltár előtt az elkerítrett résznél az ő hite szerint úgy imádkozott, hogy leborult a földre a fejét a két kinyujtott karjára tette. Az olvasóját ami egy igen szép darab volt - letette maga mellé kicsit távolabb, mert még a Bibliáját is letette. Ez a derék hazánkfia pedig felvette az olvasót és el akarta tenni. Miközbedn az egyik oldalhajóban meg folyt egy mise. Aztán csodálkozott hogy a biztonságiak jól kitessékelték - mert mint mondta ő csak meg alkarta csodálni az olvasót. (ami lehetséges, csak akkor miért tette a zsbébe) Kellmetlen volt, a dolog, mert azonnalaz volt, hogy mert a magyarok.... 

Csodálatos egyébként a Piéta, csak tényleg az a csalódás, hogy olyan monumentálisnak fényképezik és olyan hatalmasnak és fenségesnek tűnik a fényképeken aztán pedig amikor ott állsz előtte, hát egy másfél méteres szoborcsoport az egész. 

Ha belépsz a Szent Péter Bazilikába a Főoltárral szembeni ajtón - a belső terembe akkor jobbra található a Piéta a sarokba elzárva.

 

Drága Lillám!

Sajnos én sem talltam meg senki más fordításában! :(((

Van egy könyve a barátnémnak Edgar Allan Poe: A Holló c. verséről több fordításban benne van.
Nekem Tóth Árpádé a kedvencem.

Találtam egy oldalt, amelnek íróla velem ért egyet:
http://www.egypercesek.hu/cikkek/edgarallan_070813/

Idézek belőle:
 

"... az igazi műfordítás nagyon szórakoztató és élvezetes lehet, ám igen nagy háttérismeretet, lírai érzéket, verstani tudást és rengeteg időt igényel.

 

Dolgozatomban nem próbálkozom tovább saját magam szórakoztatására, inkább egy nagyon jól – talán a legjobban sikerült fordítását hasonlítom össze a versnek az eredeti szövegével, elsősorban kontrasztív nyelvészeti szempontból vizsgálva őket.

 

Edgar Allan Poe 1845-ben írta a költeményt, alighanem leghíresebb versét. Először Szász Károly próbálkozott visszaadni a vers tartalmát. Majd sorban születtek a többi fordítások a következő szerzők tollából: Lévay József, Ferenczi Zoltán, Kozma Andor, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Tóth Árpád, Pásztor Árpád, Csillag Imre, Harsányi Zsolt, Franyó Zoltán, Telekes Béla és Radó György. Ezek a változatok eléggé különböznek, egyedül a refrén magyar megfelelője hasonló a művekben: az angol „nevermore”fordítása a legtöbbször a „sohamár”, illetve Babits fordításában a„sohasem”, ezek adják ugyanis vissza a leginkább a szó hangulatát és hangutánzó, zenei tartalmát. Kosztolányi szerint a „sohamár” nem hangzik elég magyarosan, nem használjuk. Tóth Árpád szerint azonban ez sokkal kifejezőbb. Véleményem szerint az ő fordításában a leghitelesebb, legélvezhetőbb a vers."
...................

Nos, kedves Lilla, ha Te sem találod a Búcsú egyéb fordítását,pedig ugyancsak tapasztalt kereső vagy, nem tudom elképzelni, hogy fenn van a neten...Esetleg ha valakinek könyvben megvan otthon, és bepötyögné ide, az jó lenne! :)))

Régen én sem tudtam másképpen, lilám nem volt, hogyan kell másolni, és betenni egy hsz-be bármit is!
Lustißß tanított meg rá az amőbán még tíz évvel ezelőtt.

Hiába no, jó pap is hóttig tanul, mégis hülyén hal meg! :DDD

A.B.F.R.A. - talán emlékszel még eme írásomra...
 

Kedves PlalyA!

A technika ÚJ ördöge megviccelt, ne haragudj rám, de én plusz pontot akartam Neked adni, hát mire ráütöttem az új laptopom beépített egerére, elcsúszott az a fránya kurzor, és már el is tévesztettem a pontozást, a csuda vinné el azt a túlérzékeny fajtáját ennek a gépnek! :(((

Tehát lécíííí, léccííí, vedd plusz pontnak a minuszt!

A témához:

Az Ókori Egyiptomi festészetben fellelhető síkábrázolás nekem azért szimpi, mert furcsa ugyan, de ezer közül is felismerhető, még tán Mári néni Tokodon is tudja emiatt, hogy Ókori Egyiptomi alkotás!
Így van az, hogy a hiba erénnyé válhat, csak idő kérdése! ;o)

Azt mondod, fehér alapon piros pötty?

Hát igen jót derültem, mert rögvest a japán nemzeti zászló jutott eszembe róla, és még nagyobbat kacagtam, mikor rákerestem a guglin, és EZT találtam itt, ni!!!

http://www.demotivalo.net//pic/1317314249-ZxMMcs.jpg

Számomra azért mulatságos ez a "LUSTÁBBNAK ÉRZEM MAGAM" felirat, hisz köztudott, hogy a japánok oyan szorgalmasak, mint a güzü! :DDD
 
Képesek éhesen is dolgozni, számtalan túlórát felvállalni, nem menniszabira, stb a munka kedvéért.
Az unokaöcsém a Szuzukiban dolgozik, és mesélte, mikor kint volt tanfolymon Japánban, még annyi szipogó orrú embert életében nem látott, mint ott a gyárban, mert munka közben még az orrukat is restek kifújni, nehogy lemaradjanak a munkában! :(((

Az már csak hab a tortán, ami apróbb betűkkel van a fő felirat alá odaírva:

"Mint az a csávó aki feltalálta a Japán zászlót."

Pieta:

Hát sajnos én élőben nem láttam, de olvasgattam róla több helyen is, és az általános vélemény csalódás volt, pl. kisebb, mint gondolták.
Kérdésem:
Van ablak, vagy nincs ablak a szobor mellett, és ha van, hol, s mekkora?
Mert a guglin több kép is van róla, ablakkal, ablak nélkül, jobbról, balról...
Nos?

A Pieta ablakkal:
http://m.cdn.blog.hu/el/elet-erzes/image/Michelangelo%20Pieta.jpg

Itt az ablak a másik oldalon van:
http://ranni.5mp.eu/honlapkepek/ranni/GUlv4BjdtS/nagy/roma_szent_peter_bazilika_pieta_2.jpg

Itt meg nincs ablak sehol:
http://noiportal.hu/images/cikkek/13778_vatikan_pieta.jpg

Szóval?
Mi ez az "ablakhistória"?! ...

Mondd csak! Te emlékszel rá, egyáltalán van a szobor mögött ablak valahol?

Más téma:
Versek, regények elemzése:

Nos, a helyzet az, hogy van belőlük bőven olyan, amelyeket végig se olvastam... Mert nem voltam hajlandó pocsékolni az időmet rájuk!
Regények közt is volt ilyen, nem túl sok, de volt...
Jelentékteken, számomra semmit mondó történetek...
Különösen bosszantanak a korokban való ugrálások, ez filmekben is!
Hol a régmúltban, hol a mában járunk!... Kész káosz sokszor az ilyen írás!
Még tán a szerző is belezavarodott, mikor írta! :(((

 

ost segíthetnél! Ez a vers egy katonai alakulatnál lett egy ficska anno: 

Afféle ki mit tudot rendeztek az 1970-es években. Valaki megtanult egy hosszi hazafias verset, ahogy azt a helyzet követelte. Minden szavaló monta a versét meglehetősen patetizmussal.Az egyik versmondó, aki szintén megtanult egy afféle verset, megunta a sok katonát "csöpögni" meg nemzetileg kebelduzzadva, de rémesen verset mondani--ezt a veset mondta el egy erősen dübörgő helyett.

 Búcsú

L' Adieu

Letéptem ezt a hangaszálat

Már tudhatod az ősz halott

E földön többé sohse látlak

Ó idő szaga hangaszálak

És várlak téged tudhatod

(Ford.: Vas István)

 

Guillaume Apollinaire (1880-1918)

 

Tudom, hogy ezzel a versfordítással mások is próbálkoztak (Jékely Zoltán például) de nem találom  

Azóta kedvenc versemmé vált.

Kedves dmolnár!

Valóban- ha a Műalkotások elemzése arról szólt volna- hogy mondjuk az Ókori Egyiptomi festészetben a sikábrázolás milyen furcsaságokat okozott ( Lásd például a Virágos kert című festményt - ami kifekezetten egy sikbeli ábrázolást jelenít meg) akkor talán még élvezetes is lehettt volna. De, tudod amikor egy fehér lapon lévő piros pöttyről - melynek a címe az volt hogy Kompozíció - és elmesélték nekem,m hogy ez mekkora mestermű és mit is kellene látnom és hogyan is kell értelmeznem azt a piros pöttyöt - hát nem is tudom. Nekem borsózott tőle a hátam.

Tudod, amikor Michelangeló- Piétájáról volt szó azt élvezettel hallgattam - bár azt is meg kell mondanom hogy ennek fényében amikor szemtől szembe láttam a Piéta-t hát óriási csalódást jelentett.

Ami a vers és regényeket illeti- azt gondolom, hogy inkább a saját érzéseimre hagyatkozom, mintsem hogy valaki megmondja nekem, hogy mit kell értenem-  például  amikort Illés Béla Honfoglalás című regényét elemztük - én mást gondoltam a regénybeli szereplőkről, mint amit mondtak nekem.

Szép vers kedves Lilla!:)))

Van Beethovennek egy zongoraszonátája ilyen címmel, csak többesszámban, mert 3 tételes mű:
https://www.youtube.com/watch?v=M-FNpEJkpwQ
Beethoven: Esz-Dúr szonáta ("Les Adieux") Op. 81/A 
Előadja: Daniel Barenboim piano

Tételek:
1.Das Lebewohl (Les Adieux - The Farewell): Adagio - Allegro 0:00
2.Abwesenheit (L'Absence - The Absence): Andante espressivo (In gehender Bewegung, doch mit viel Ausdruck - In walking motion, but with much expression) 7:40
3.Das Wiedersehen (Le Retour - The Return): Vivacissimamente (Im lebhaftesten Zeitmaße - The liveliest time measurements) 12:10

A művet szeretve tisztelt tanítványának írta annak az eseménynek emlékére, mikor Rudolf Napóleon miatt távozni kényszerült a francia megszálláskor Bécsből.

Az első tételre ezt írta Beethoven:
"Az istenhozzád, Bécsben, 1809. május 4-én, ő császári felsége Rudolf főherceg elutazásakor."
A tétel nehéz sóhajokkal indul, kifejezvén a zeneköltő bensőséges, fajdalmas búcsúzásának hangulatát.

Az utolsó, 3. tételének felirata:
"Ő császári felsége, Rudolf főherceg hazaérkezése, 1810. január 30-án."
Melyben Beethoven gondtalan hangot a viszontlátás örömének.
 
 

Kedve PlalyA és Dmolnár fórumtársaim!

Milyen érdekes, nekem úgy tűnik, hogy mindkettőtöknek igaza van!
A költők igen különleges emberek, meg kell hagyni, akár homlok egyenest mást és mást tudnak mondani a verseikkel az embereknek, kinek ezt, kinek azt... Mást mondhat egy nőnek, mint egy férfinak. Vagy mást a foglalkozásunk szerint.
SŐT!
A mi fogékonyságunk is idővel vltozhat... Ahogy mi magunk is állandóan változunk, úgy változhat a véleményünk. Nem szégyen ezt beismerni!...
Igaza van PlalyÁnak, mikor egy helyütt azt írta, valótlant állít az, aki azt mondja, ő ismeri önmagát... Pedig egy csudát ismeri!

Hát igen!
Sokszor csak éles helyzetekben derül ki például, ki miyen erős, milyen a lélekjeleneléte, hogy bírja a terhelést, legyen az lelki vagy fizikai.

Van olyan is, hogy valaki akkor zuhan össze, mikor már túl van a bajon...

Pl. édesanyám éjjel-nappal varrt, hogy megéljünk valahogy, három felsőfokon tanuló diák volt a családban, az apánk kiskeresetű hivatanok volt.

És anyánk akkor kapott idegösszeomlást, mikor kicsit engedett a rá nehezedő nyomás, én repültem ki utóljára a családi fészekből, s ekkor lett beteg, mikor már könnyebb lett volna nekik az élet.

Fura dolog az élet! A küzdelem ad erőt...
Azt hiszem, Sellye János professzornak volt egy könyve: Életünk, a stressz!
Sajnos, akkoriban csak belelapozni volt időm, nem az enyém volt a könyv. Pedig bizonyára lenne mit tanulni belőle.

Amiről úgy érezzük, rossz, valójában jó, vagy majd jó lesz.
Úgy tűnik, igaz e mondás:
"Ami nem öl meg, az erősebbé tesz!" (F. Nietzsche)
 

Igen, így van, ahogy írod, kedves Ferdinánd Béla!

Juhász Gyula minden sötét hangvétele ellenére (nem ő az egyetlen!) valóban a kiemelkedő költőink sorába tartozik.
Egyébként én úgy gondolom, ha megvizsgáljuk akár a nemzetközi versirodalmat is, bizony, több a szomorú költemény, mint a vidám. Vagy azt is mondhatnánk, a költők nagyobb részét foglalkoztatta a nagybetűs ÉLET sötét oldala, mint a vidám, harsány meg tán alig van, ha csak nem humoristáktól, de az ugyebár más kategória, általában célirányos, azaz "megrendelésre" írták.
De az igazi, mély érzésű költők gondolatai emberibb... S mint ilyen, szinte csak komoly témák körül forog az elméjük - napszaktól, témától függetlenül is.
..................

A következő írás mindenkihez szól, nemcsak Ferdinánd Bélának:

Sokan kritizálják ugyebár a magyar Himnuszt, hogy nekünk van a legszomorúbb tán a világon.
Kölcsey Ferenc himnusza történelmi témájú, s én úgy gondolom, inkább ima, mint himnikus. Kérés, nem dicsőítés... Bár lehet, nem jól gondolom...
De tény, Erkel is a zenéjét ehhez a felfogáshoz igazította. 
Nem felemelő, nem lelkesítő, hanem MEGHATÓ:
https://www.youtube.com/watch?v=5TIYgurgrp8

A Magyar Himnusz 

"A magyar himnusz szövegét Kölcsey Ferenc (1790--1838), a reformkor egyik nagy költője írta 1823-ban, és először 1828-ban jelentette meg.
A himnusz zenéjét Erkel Ferenc zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor a nemzeti dal zenéjére kiírt pályázaton első díjat nyert. A nyertes pályaművet először a budapesti Nemzeti Színház mutatta be 1844. július 2-án és július 9-én.

A zenei felvételen a Himnusz a Honvéd Férfikar és a Magyar Honvédség Központi Zenekar előadásában hallható. Vezényel: Kovács Tibor alezredes.
A felvétel 2010.- ben készült a Nemzeti Jelképeink zenei kiadvány számára."

Hát igen...
Megható annak ellenére, hogy tulajdonképpen a ritmusa a verbunkoshoz hasonlatos, tele nyújtott és éles ritmussal, na és a hangneme is Dúrban van. Egyébként azt mondják, régebben kicsit gyorsabb volt a tempója is, de a nép szinte önkéntelenül lassította le a tartalma miatt. 

Itt egy részletes írás a himnuszunkról:

http://drsoregistvan.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1197398

Hazám, hazám, te mindenem! - Magyarország Himnusza

Ezt a fenti weboldalt most találtam, de régebben is hallottam már előadást Lukin László zenetanártól, aki a Magyar Filharmónia szervezésében rengeteg zenei előadást tartott a Zeneakadémián, és vidéken is sok mindenről, így a Magyar Nemzeti Himnuszról is.

Keves ide látogató Olvasó!
Bocsánat, hogy eléggé eltértem Juhász Gyula versétől, de a hangulata és hangvétele miatt szinte adta magát a himnuszunk.

Nem tudom, hány himnusz is van a világon, de most a foci EB kapcsán hallhattunk jó néhányat, és ráadásul Európa sok országának ősi időktől fogva itt élő kultúrák himnuszkkultúrájának képviselőit, s nekem bizony szinte egyik se tetszett!
Igaz, nem tisztem elemezni az országok himnuszait, kritizálni meg tán ennyire sincs jogom, de nekem úgy tűnt, olyan "erőltetett" volt a legtöbb (kivéve a franciák Marseilles-ét, de ez külön történet, mint tudjuk...), mintha kötelességből, parancsra írták volna őket...

Bocsának az önkényes kitérőért! :)))

További szép estét mindenkinek!
 

 Búcsú

L' Adieu

Letéptem ezt a hangaszálat

Már tudhatod az ősz halott

E földön többé sohse látlak

Ó idő szaga hangaszálak

És várlak téged tudhatod

(Ford.: Vas István)

 

Guillaume Apollinaire (1880-1918)

 

Tudom, hogy ezzel a versfordítással mások is próbálkoztak (Jékely Zoltán például) de nem találom 

Szegény... Én élveztem a műalkotások elemzése című tantárgyat, mert olyan dolgokra nyitotta ki a szemem, amit addig nem tudtam. Példának okáért egy egy művész pélyafutására, alkotásainak változására. Persze ehhez az szükséges, hogy ne legyen kötelező úgy látni mindent, ahogy magyarázzák. 

Az egyetlen, amit nagyon nem szerettem soha, amikor egy költő, vagy író olvasta fel a saját művét... Meg kell mondjam őszintén, ezekből én sohase a mű szépségét hallottam ki, inkább az illető alkotó olvasási, hangsúlyozási és levegővételi hibáit... Akkor már milliószor inkább Latinovits, vagy bármelyik más, igazán versmondó művész.. Még akkor is, ha ők talán nem úgy érzik, nem úgy mondják, ahogy a költő belső hallása szerint szólt. Bár... Bár ugye a művészek attól is művészek, hogy rettentően finom a belső hallásuk és könnyebben átérzik az eredeti szándékot...

Kedves Zsadi! 

nem tudom, hogy az irodalom tankönyvekbe mit írnak erről a versől, nem olvastam. Én azt írtam le, amit a verset elolvasva én érzek és nem a költő. Valószínüleg Juhász Gyula ha élne visitva tiltakozna az ellen amit én leírtam, és lehlyézne hogy én ezt érzem a művéből ki- akkor amikor ő teljesen mást gondolt és mást értett alatta.

nekem ezt jelenti, másnak meg mást. 

Egyébként meg a párodnak igaza van, mindeki valamit kihall, kiért az adott versből. A legnagyobb költők azok, akik át tudjákb adni a verssel az érzelmeiket, azaz aki elolvassa, ugyan azt érzi amit a költő.

Tudod, ezért utáltam a Műalkotások elemzése című tantárgyat mert mindíg meg akarták magyarázni, hogy egy festményből én mit lássak ki. 

Majd én tudom, hogy én mit lássak, ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne hívják fel a figyelmemet egy-egy részletre, egy egy vonásra. de alapvertően én lássam már, hogy mit festettek, mit írtak, ne más mondja nekem meg hogy mit kell értenem. Azt mindíg is utáltam. 

Egy gondolat a költészethez:

Nyilván egy versből sok gondolat születik, ez függ a hangulatomtól is, de azért ha a költő azt irja hogy itt van a ködös ősz, az elmulás, azt nem magyarázhatom úgy, hogy a tavaszról, a májusról, a kikeletről irt.

Mármint a vágyak nem alszanak? Ha jól értem!

Igen míg él az ember azok nem alszanak akkor sem, ha már reménytelenek. 

miközben nem alszanak :) 

Azt irtam, hogy depis verse Juhász  Gyulának, ezzel nem kívántam a költészetét kritizálni. Ismerjük annyira, hogy tudjuk, hogy depressziós volt, ahogyan Zsadizene is irja, ezért is vannak szomorú versei, és sokszor az árnyékot érzékelte nem a fényt. Ettől függetlenül ő is a kiemelkedő kötőink sorába tartozik.

Ebben a versében szó sincs az öregkor szépségeiről, a romantikáról az  alapgondolata, amit ismétel:

Aludjatok, vágyak,

Minek már, minek már,

Pihenj már, pihenj már! 

Ebben bizony van valami, Lilla drága!
Ilyen szempontból eleddig nem is vizsgáltam a verset, ritkán is szoktam ilyet csinálni.

Pedig éppen ez a jellegzetessége az, ami nehézséget okozhat a versek fordítóinak, visszaadni a vers ritmusát, sőt, a DALLAMÁT is!

Juhász Gyula altatója szerintem még azért is áraszt sötét hangulatot, mert sok benne a MÉLY magánhangzó, s a ritmusa - ahogy Lilla írta - eléggé monoton, mondhatni fáradt, szinte érezhetően fásult:

titi titi tá tá
titi titi tá (szün)
titi titi tá tá
titi titi tá (szün)
titi titi tá tá
titi tá titi tá
titi titi tá tá
titi tá titi tá
/kétszer/

Hát mit ne mondjak?
Ha itt kottázni lehetne a vers dallamát (számomra ITT megoldhatatlan!), az is inkább mély hangokból állna, mint a közép vagy magas regiszterben...
S a hangsora is inkább moll, és nem dúr, de ezt a téma (altató) is feltételezi, bár erre van ellenpélda is:

"Aludj édesem már,
Az éj csendje vár... "
Brahms: Bölcsődala dúr hangnemben van! És eléggé optimista, szeretetteljes, hiszen bébihez szól!:

https://www.youtube.com/watch?v=nIKAjAIPqz4

J. Brahms "Wiegenlied" (Cradle Song) Op. 49, No. 4
Die Wiener Sängerknaben (The Vienna Boys Choir)
Recording year : unknown
Paintings: Eve Wiemer
 

Kedves PlalyA!

Megkaptad tőlem a + pontot, mert remekbe szabott verselemzést olvashattunk Tőled, akár érettségi írásbelinek is megfelelne, jeles osztályzatot kapna biztos!

HA!

Már ha az irodalom tankönyvben is valami ilyesmik lettek volna elővezetve erről a versről.
Hogy miért írom ezt?
Nos, azért, mert ugyebár mi tizenegynéhány évesen (a 60-as években legalábbis!) nem igen mertünk mást mondani egy-egy vers elemzésekor, mikor feleltünk, vagy dogát írtunk, mint ami a könyvben állt róla.

Namármost!
A férjem annó (a 70-es évek eleje) felnőtt fejjel, már dolgozóként járt levelező gimibe, és mit tesz isten, hát nem egy "gyakorló-költő" tanította nekik a magyar irodalmat?! ;o)

Amiből az lett, hogy egyik alkalommal vita támadt a tanár, és a férjem között, mert azt ugyan már nem tudom, kinek melyik versének az elemzéséből felelt a negyedévi beszámolón, de a költő-tanár úr azt mondta neki a felelés után, hogy:
- Nem ezt gondolta a költő a vers írása közben, ráadásul nem így áll a könyvünkben sem!

Erre a férjem (mindig is bátran kimondta, amit gondolt!) ezt mondta neki:
- Miért? Ott volt a tanárúr, mikor a költő írta a verset?... Mert ÉN azt gondolom erről a versről, amiket itt elmondtam róla, és nem azt, ami a könyvben van!

Háááát... Mondanom sem kell, hogy ettől kezdve magyarból a drágám sosem kapott elégségesnél jobb osztályzatot, még érettségin sem! :P :(((

 

Bizony, bizony... Ebben azután szó nincs depresszióról... Fáradtság van benne, egy kis szomorúság a másik szomorúsága miatt, de az egész mégis nyugalmat áraszt.. 

Juhász Gyulát (meg a többi költőt se) nem aszerint kedvelem, vagy nem kedvelem, amilyen a való életben volt. A zsenik (mert hát azok) olyanok mint a zsenik. Kiszámíthatatlan, tele furcsa szokással és érzéssel, no meg viselkedéssel... Ha aszerint venném őket, hogy ki milyen volt (van) a magánéletében, jószerivel egyiket se olvasnám.. 

 vers ritmusa egész más érzetet (is) ad! 

 

Barátaim!

Én nem értek veletek egyet ebben a Juhász Gyula vers kérdésben. Bár nem vagyok valami nagy irodalmár, így a véleményem e témában sem mérvadó. Azt gondolom, hogy egyáltalán nem „depis” a vers, és nem arról szól, - hogy az öregeknek nem lennének semmiféle vágyai. Azt gondolom, hogy én, aki reménytelenül romantikus vagyok, és a női nem nagy hódolója – megértem, amit mondani illetve jelenteni akar a vers – nekem.  Magam is így érzek valahogy.

Inkább egy óvatosságra intő, és az idős kor elmélyültségét és mindennapi apró örömeit jelentő versről van szó, mint sem öngyilkosságról vagy depresszióról. sokkal inkább a józan megfontolásra, a „becsüld, meg amid van” életformára való felhívás ez, mint arra hogy valaki akár öngyilkos legyen, vagy depresszióssá váljon (szerintem pont ez ellen szól) vagy arról beszélne, hogy ne legyenek vágyaid.

De nézzük egy kicsit részletesebben.

Az első versszakban azt érzem, hogy  arra figyelmeztet, hogy nem vagyok már 20 éves – a szertelenségből már elég. A fiatalkori heves érzelmei kitörések, a sóhajokkal teli érzelgősség már a múlté - a szertelenség, a szerelmes „túlkapások” amelyek az ifjonti hév következménye – már nem fontosak - már nem a romantikus hercegi, lovagi mentalitás a kedves megtartásának, megszerzésének a mindennapi feladata. - Csituljon le az ifjonti hév, és adja át helyét a mindennapi megbecsülésnek, a szerelem szertelensége a szeretet csendes mindennapjaiban oldódjon fel és az egymás szeretete, tisztelete sokkal fontosabb már, mint a „rekedt sóhajok”, és a magasban való szárnyalás mindennapjai.

A második versszak pedig egy bölcs tanács szerintem inkább.

„Aludjatok vágyak”- megszólítás véleményem szerint nem azt jelenti, hogy az idős korban nem lehetnek vágyai az embernek – sokkal inkább arra figyelmeztet - hogy nem az a fontos már, hogy minden nőt megszerezzek - trófeákat gyűjtsek, hanem ettől sokkal fontosabb a társ tisztelete és a mellettem való kitartásának értékelése. –

„Hisz vár az alkonyat” - ami lehet a napszak egyik legszebb ideje (tudjátok a virradat és az alkonyat a nap két legszebb időszaka, ha például tengerparton, a Balatonnál nézed végig. A kelő és a lenyugvó nap aranyhidat ver a vízre, melyen a világ minden érzelme közeledik feléd csak a megfelelő fogadtatásban kel részesítened. (ugye milyen romantikus vagyok)

Ahogy a nap még egyszer visszanéz, és a víz tetejére festi fel azt a csodálatos átjárót, amely ugyan egy bizonytalan, általam nem ismert világba vezet, de ilyen úton menni, szerintem maga a megtiszteltetés, és maga a csodálatos utazás kezdete.

„Fáradtak a szárnyak – a nagy árny fogad.”

Igen valóban, az ifjúság elmúlt, és már nem lehetsz az a hebehurgya ifjú, aki éjszakákat töltött az aktuális kedves ablaka alatt és esetleg szerenádot adott és dalban énekelte meg érzelmeit. A lant megkopott, és a hangja sem a régi már - a húroknak is pihenni kell – mert könnyen elszakad, a sok pengetés meglátszik rajta.

Ma már nem a lant a hangszered – megteszi a hárfa is, ma már azt mondja el a társadnak, hogy mit érzel iránta.

 Már nem a fényes kivilágított asztalt kedveled - hanem a csendes diszkrét lámpafényt - amely visszaidézi a romantikus fiatalkorodat, amikor hősszerelmest játszva áltál az Egri vár falán, azt képzelve, hogy te vagy Bornemissza Gergely, és az aktuális kedvesed meg Cecey Éva.

„Szállni a sötétben – minek már”

Valaha világító fáklyaként csapongtál ide-oda. Ma már nem kel fáklyaként élned, ma már elég, ha pislákoló fényed annak szól, aki veled van ezekben a napokban – elég, ha ő látja és ő érzi, hogy te az övé vagy, és őt becsülöd és őt tartod a mindenség részének, s a te fényed csak neki szól, és ami neki jutott osztályrészül, és akivel csendesen megpihenhetsz - mert óv, félt és vigyáz rád.

„A nótának vége- pihenj már”

 

Hát én valahogy így érzek ezt a verset elolvasva – de mondom én rendíthetetlenül romantikus alkat vagyok- tehát nem biztos, hogy az én értelmezésemet kell elfogadni.

Én ezt érzem ki belőle, nekem ezek a sorok - ezt jelentik.

Ami természetesen ne gátoljon meg abban senkit - hogy akár depressziós versnek, akár öngyilkos ódának, vagy éppen a vágyakat tagadó soroknak tartsa ezt a költeményt. Szerintem tényleg egy altató dalnak lehet felfogni.

Szemben József Attila „Altatójával” ahol az ifjú élet szertelenségére buzdít- „Tűzoltó leszel s katona” – mondja - azaz vár a kalandokkal teli élet, bármi lehetsz nincs megírva a sorsod - itt már inkábba visszatekintésre, az értékelésre biztat Juhász Gyula. Inkább arra, hogy élvezd mindazt, amit elértél, mert megérdemled egy munkás élet eredményeként.

Hát valahogy így.

Na, mit gondoltok?

Kárpótlásul áthotam ide is József Attia versét a témába vgósból, hisz Juhász gyula támogatta a fiatal költőt a pályájának elején:
 

József Attila 

SZÉP CSÖNDESEN ALUDJ 

Szép este van. Szép csöndesen aludj. 
Szomszédjaim is lefeküsznek már. 
Az uccakövezők is elballagtak. 
Messze-tisztán csengett a kő. 
Meg a kalapács 
Meg az ucca 
S most csönd van. 
Régen volt amikor láttalak. 

Dolgos két karod is oly hűs 
Mint ez a nagy csöndű folyó. 
Nem is csobog csak lassan elmegy. 
Oly lassan hogy elalusznak mellette a fák 
Aztán a halak 
A csillagok is. 
És én egészen egyedül maradok. 

Fáradt vagyok sokat is dolgoztam 
Én is elalszom majd. 
Szép csöndesen aludj. 
Bizonyosan te is szomorú vagy 
Azért vagyok én is szomorú. 

Csönd van 
A virágok most megbocsátanak. 
.....................

Bár szomorúságról itt is szó van, de mennyivel másabb ez a szomorúság!
Benne rejlik a másnap reggeli öröm, na és a virágok!:)))

http://img5.lapunk.hu/tarhely/tanitoikincseim/galeria/755233.jpg

 

Kedveseim!
Dmolnár, Plessatt és Ferdinánd Béla!

Teljesen igazatok van!

Jómagam is depresszáns versnek tartom ezen - és még sok más! - versét Juhász Gyulának!

Tudjátok, igen meglepődtem, mikor itt a neten jobban megismertem őt, mert csak felületesen ismertem a tanulmányaimban az Anna-versein keresztül (Milyen volt szőkesége, Anna örök, stb.).

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/magyar-nyelv-es-irodalom/irodalom/irodalom-11-osztaly/juhasz-gyula/juhasz-gyula-elete-palyaja-kolteszetenek-jellemzoi

Itt egy olvasnivaló, mely szerint bizony, depresszióra hajlamos labilis személyisége volt, menekült az emberek elől, tudatosan öngyilkosságra készült.
Az a bizonyos nagy szerelem, "Anna" sem olyan volt, amilyennek lefestette!
Sárvári Anna színésznő volt, és szinte tudomást sem vett Juhász Gyuláról, aki még bizony tanárként sem felelt meg. 

Igaz, van, aki rajong a verseiért, de én eléggé kiábrándultam belőe, mikor többet is megismertem a verseiből.

Amit most hoztam, eddig nem ismertem, és kíváncsiságból tettem, milyen lesz a reakciótok, s pont olyan lett, amilyet vártam, s jómagam is ezt gondolom róla.

Igazad van Dmolnár!
Az öregeknek is vannak vágyai, mi az hogy! :)))

Te meg Plessatt, alaposan eltaláltad szarva közt a tőgyit!:DDD
Bezony! Öngyilkossági hajlam...

Ferdinánd Béla szintén beletalált a közepibe! :))))
Depresszió...

Nos, ez is bizonyíték arra, hogy senki sem tudja átlépni a saját árnyékát! :(((
Még a verseiben sem tudja félrevezetni az olvasót.

 

Azt hiszem Zsadizene irta, hogy jó lenne ha lehetne javítani a megjelent hozzászólásokban is! Pl. most én is javíthatnám azt a helyesirási hibát amit elkövettem, tehát:muszály helyett muszáj. Ez bizony egy egyes magyar helyesirásból!

Ez olyan depis verse Juhász Gyulának!

Kedves Zsadi!

Én bizony nem találok ebben a versben semmi szépet. Igaz, a költészethez vajmi keveset értek.

Ezt a verset, akár, az öngyilkos öregek szózatának is nevezhetném! Ennyire értékelem a magam módján, de az én véleményem ebben a műfajban nem sokat ér.

Hát nem tudom, ki hogyan van vele, bár a vers szép a maga módján, de bizonyisten nem ismerek egyetlen öreget se, akinek ne lennének még vágyai.... Persze lehet, bennem van a hiba.. :0)

Juhász Gyula 

ÖREGEK ALTATÓJA 

Aludjatok, vágyak, 
Ne zokogjatok, 
Csicsíjja, ti bágyadt, 
Rekedt sóhajok! 
Szállni a magasba 
Minek már, minek már, 
Te szív, árva, balga, 
Pihenj már, pihenj már! 

Aludjatok, vágyak, 
Vár az alkonyat, 
Fáradtak a szárnyak, 
A nagy árny fogad, 
Szállni a sötétbe, 
Minek már, minek már, 
A nótának vége, 
Pihenj már, pihenj már! 
 

Egyetértek! 

Azt nem tudom megitélni, hogy Piranha téritett volna, több hozzászólását kellett volna olvasnom.  Persze igazad van, hogy az a mezsgye vékony könnyű átlépni rajta. Véleményem szerint a téma nem idevaló. Mondjuk az a dolog nem érint engem, hogy valaki bármilyen irányba téritsen, azt hiszem, hogy 60 felett az ember már kiforrott világnézettel bír.

PlalyA valóban nagy tudású ember, csak időnként tulzásokba esik, és ott bizony hiba is becsuszik, és hát mindent nem tudhat egy emberke. Az sem biztos hogy feltétlenül meg kell győznöm az embereket arról, hogy az úgy jó ahogyan én látom. Talán Piranha is ebbe a hibába szaladt- mert amit leirt az tudásról árulkodik. 

Lapátkaszát is  az okos és müvelt nickek közé tartozik, ő belefutott egy értelmetlen valamit bizonygató vitába! 

Attól hogy pluszt vagy minuszt kapok kétségtelen hogy nem fog javulni, vagy romlani az egészségügyi állapotom!

Azt hiszem mindnyájan úgy gondoljuk, hogy beszélgetni jövünk ide, mindaddig amig értelmét látjuk,arra viszont egyikünk sem vágyik hogy kioktassák.

 

Ki miért jön, majd ki és miért távozik? Fene jobban tudja. Van, aki jön, mert érdekesnek igérkezik a téma, vagy maga a felület, de időközben rájön, hogy mégse annyira érdekes. Azután van, aki jön, marad, távozik kis (vagy hosszabb) időre és újra visszajön. Piranha problémája az, hogy ő mélyen hívő (ami nem baj), viszont azt hiszi, hogy az ő hite (és egyben bibliai értelmezése) az egyedüli helyes.. Persze ez nem a személyes értelmezése, egy csoport (a szekta tán túl durva lenne) értelmezése. Az igazi gond itt az, hogy egy dolog az értelmezés, és egy másik a térítés... Igaz, ő azt mondja nem akar téríteni, de szándéktól függetlenül is átcsúszott néha oda, mert nem nagyon lehet úgy csinálni, hogy ne csússzon át... A mezsgye végteleül vékony és nagyon óvatosan kell lépkedni...

PlalyA (mert lapatkaszat nem az egyetlen, aki miatta távozott) külön eset. Alapjában véve egy nagyon széles látókörű ember, nagy sokféle (sok esetben nem is felszines) tudással és tapasztalattal. Vannak szerintem nagyon jó meglátási és magyarázatai, azonban van, amikor elveti a sulykot, a tetejébe nagyon sokaszor hosszú értekezéseket ír ott is, ahol az "ez így van szerintem is" is elég lenne... No pláne alkalmanként, ha ellenvéleményre talál hamar elkezd személyeskedni, amit nem mindenki tolerál... 

No és hát a többiek is olyanok, amilyenek... Vagy elfogadja őket az ember olyannak, vagy nem... Ha nem, akkor előbb utóbb elhagyja ezt a felületet, pedig hát mindenkinek vannak érdekes és hasznos megnyilvánulásai is, még azknak is, akik azt hiszik, ők "csak" tanulni járnak ide és alapjában véve az ő tudásuk nem ér fel másokéval. Holott... 

A pontozás? Az meg azoknak a játéka (lett), akik névtelenül szórakoznak másokkal.. Jelzem, én nem figyeltem soha és mindenkit óva intettem (és ezután is inteni fogok), hogy nehogy komolyan vegye.. 

Ha így alakult akkor még egy tapasztalatomról. Amikor regisztráltam pontoztam párszor, ami tetszett, ami nem tetszett hozzászólás, megjelöltem. Ezt nicktől függetlenül. Azután rájöttem, hogy nem erről van szó, hanem nickpontozás van. Az eredmény látható! Azt nem kívánom elemezgetni, hogy ez pozitiv, vagy negatív jelzés a nickek számara. Új vagyok, és néha karcos is a véleményem ezért több pluszt kapok, akik régóta itt vannak, sőt  az állandó személyzethez tartoznak, kis összefonodással, azok általában minuszt. Tehát mindenképpen jelzés, amit nem muszály figyelembe venni!

Visszalapozván sok érdekes dolgot találtam, jót is, megdöbbentőt is! Szerintem Citoyen nem a valódi okot irta, vagy legalább is csak részben! Ezt nem fejtem ki bővebben, mert lehet hogy sok (ez sem helyes kifejezés, inkább három-négy haragossal gazdagodnék!

Most megalakult az "ellen" Beszélgessünk, kiváncsi leszek hovájut.

Természetes hogy tiszteletben kell tartani a bloggazda kivánságát, és amiben teljesen igaza van, miért ne lehetne egy politikamentes sziget is a Kapcsolaton.

Érdekesnek találom, hogy a régi nickek közül nincs itt piranha és lapátkaszát. Persze megértem őket. Tetszettek piranha irásai a Bibliáról. Azért tetszettek, mert én nem ismerem, illetve ahhoz képest ahogyan ismertem másképpen magyarázta. Persze amikor beindult az off áradat, pl Lilla betette a majdnem egész Genezist, majd azt mondta, hogy ő a fejezet cimek alapján itéli a Bibliát, az gondolom, hogy betette a kaput, és nem tartotta tovább értelmét erről a témáról beszélni. Nem is való ide. 

Nem csodálom azt sem, hogy lapátkaszát nem jön. Őt elöször meggyanusitották hogy provokátor, majd belecsöppent egy plalyA-val egy végtelenitett vitába, aminek nem volt értelme, hacsak lapátkaszát eltávolitására nem irányult! Régebben irtam hogy belterjes lett ez a blog, ami bizonyos értelemben érthető -ahogyan irod az emberi lélek bonyolultsága miatt- bizonyos szempontból nem. Ahogyan plalyA vitája is elfajult annyira Lapátkaszáttal, hogy a végén azt irta hogy ő tanitotta lapátkaszátot a főiskolán.

Hát bizony érdekes dolgokat lehet itt olvasni! 

Részemről át-át rándulok ide, benézek, hátha más is benéz... Amúgy persze nem értem az egészet... Addig, ameddig akkora barát, mint ide Mátészalka, majd egy kérés (nem először) és jön a duli-fuli... Holott, holott.... Azután persze a másik blogban, ami lehet politikai is, már megy a haragszom rád és civakoodás, mert ugye a politika, már csak olyan... 

Néha elgondolkodom az emberi lélek bonyolultságán és a önérzetesség határain... :0)

Kiváncsi leszek a továbbiakban hányan fognak itt virtuálisan teázni?

Igazad van, belegondoltam a dologba, valóban nehezen lehet szétválasztani a dolgokat. Amiért írtam, azt azért írtam, mert szerintem például Paulus se, de Rommel se volt képes átlátni, hogy az utánpótlás hiánya teljes összeomláshoz vezet, győzzön akárhány addigi csatában... 

A többiről majd később...

Kellemes hétvégét mindenkinek ezzel a virágcsodával:

http://image.hotdog.hu/album/hugimama/hortenziak-52eb4458c5aa5bbe6d022517_thumb_top-center_624x0-false.jpg

Nekem is vannak hortenziáim, most virágzik, de csak rózsaszín.
A Debreceni Nagyerdőből való, és képzeljétek, a Debrecenben lévő házunknál néhány bokor virága ugyanígy bekékült, belilult, de itt sajnos csak rózsaszínek lettek. Azt mondják, a talajtól van, mert annak a kémhatása miatt színeződtek el a rózsaszín virágok.

 

Igen ez így van!

Érdekes: MacArthur tábornok esete is: Rendkivül népszerű ember volt Amerikában. A háborúban  az amerikai csendes óceáni haderők főparancsnoka volt. Sok mindenben ellentéte Nimitz-nek, aki véleményem szerint a korszerűbb elgondolásokban hitt. Truman sem szerette, de a tábornok népszerűsége (szakmailag ez érthetetlen) gátolta hogy elmozditsa a beosztásából. Ez 1951 áprilisában majdnem tragédiához, a világ tragédiájához vezetett. Gyakorlatilag elinditotta volna az atomháborút Koreában. Nevetséges, de az amerikai elnök úgy csempésztette ki az atomeszközöket MacArthur kezéből, és biztonságos támaszpontokra szállitatta.

Éppen a népszerűsége miatt hallgatták azt el, hogy elbizakodottsága több amerikai dandár, és a szövetséges koreaiak  egyes csapatainak pusztulását okozta, amikor nem vette figyelembe a felderitési jelentéseket, miszerint kinai reguláris alakulatok nyomultak Koreába. A korszerű kinai hadosztályokat parasztoknak nézték. Gyakorlatilag ezek a "parasztok" lemészárolták a harcbavetett amerikai és koreai erőket. Amikor nyugdijazták MacArthurt  több ezer ember előtt tartott beszédében éltette magát, nem emlitvén ezt a két esetet.

Miért is irtam ezt? Talán azért hogy mennyi múlik egy katonai vezető kinevezésén. Természetesen nem az amerikai tábornokok ellen beszélek, csak ezt a példát hoztam fel, hogy mennyi élet múlik egy adott parancsnok megitélésén. Ilyen vezetők is voltak mindkét oldalon!

 

Kedves Ferdinánd Béla!

Teljesen egyetértek veled ebben a kérdésben.Nincs mit hozzátenni. Sokkal inkább lehet azt vizsgálni, hogy mint Parancsnok miylen telejsítményre volt képes Zsukov, vagy MalinovszkijRommel, Vga Paulus, Montgomerry, vagy Eisenhauer. Ez az igazi fokmérője a II. világháborúnak azt gondolom.

 

Nos, barátaim visszatértem egy kicsit hamarabb, mint gondoltam.

 Hát ha gondoljátok akkor fogjunk bele – bár tudom, hogy Zsadi szavaival élve „szelet vetek”

Kedves dmolnár - te azt mondod, hogy válasszuk szét a technikai és a morális problémára a dolgokat - Tudod az a véleményem, hogy ezt nem kehet megcsinálni.

Ugyan is az a lövészárokban kuporgó katona, aki arra vár, hogy az ellenség megkezdje a támadását és felkészül arra, hogy most ő meg fog halni - és nem tudja, hogy a hátországban mi fog a szeretteivel történni - nem nagyon fogja mérlegelni azt, hogy valami az technikai probléma vagy morális probléma. Az ellenség pszichológia hadviselést folytat – azt sugallja, hogy vége az életének, hogy értelmetlenül pusztul el, hisz neki rosszabb a fegyvere, alacsonyabb a technikai szintje, és kevesebben vannak, halálra ítélték őket, oda dobták a harc martalékának. Aztán mi lesz majd, ha elfoglalják az országot, ki fogja megvédeni a családját, és egyáltalán mi értelme van az egész ellenállásnak, mikor úgy is felesleges.

Tudod egy ilyen sulykolás után - már nem is nagyon szükséges a támadás maga technikai felkészültségének a valós volta - mert az árokban kuksoló katona legnagyobb része „kész van” Általában két féle reagálás az, amit ez kivált- egyik felugrik és bele rohan a tűzbe – megölik. A másik eldobja a fegyverét és menekülni próbál - persze elfogják, elítélik és megölik. Tehát mindenképpen csak is a kiképzés a drill az önbizalom és a pszichológiai védelem lehet a segítségére. Ez pedig nagyban összefügg a technikai felkészültséggel, annak az ismeretével, a parancsnokok felkészültségével, a parancs mindenhatóságával és annak feltétlen teljesítésével. Vagyis nem választható szét a morális és technikai kérdésekre a probléma.

Gondolj bele. Előfordult egy-egy árvízvédelemnél, hogy nem volt elég ennivalónk tehát sokszor kénytelenek voltunk elfogadni a civilek ajándékait. Volt olyan eset, amikor pénzért adták nekünk az élelmet, olyan, akit másnap ki kellett mentenünk, mert saját felelősségére maradt az árterületen épült házába, de a tojást, azt 10 Ft-ért adta a katonáknak, hogy legyen kajánk. Másnap meg sírva könyörgött, hogy mentsük meg az értékeit.

Most én, mint parancsnok, mi a fenét csináljak. Szívem szerint azt mondtam volna- hogy fizessen azért hogy megmentsük- mert ő is pénzért adta a tojást – de a parancs egyértelmű volt. Mindenkit ki kell menteni - majdnem oda vesztünk, mert ragaszkodott hozzá, hogy mindenét hozzuk ki- és a LUG majdnem felborult. Te mit tettél volna, mint parancsnok? Kiadtad volna a parancsot, hogy hagyják ott, vagy kockáztattad volna az embereid életét, hogy elpusztulnak, azért mert egy másik embernek akarnak segíteni aki, előtte kihasználta őket? Fogas kérdés nem?

Kedves plessatt. Az ÁLT 20 ( aki volt katona az tudja, hogy mi az) 69 pontja egyértelmű „A parancs megfellebbezhetetlen – bírálata tilos”

A 70. pont pedig kimondja „A parancsnok felelős a rábízott emberek életéért, a haditechnikai és anyagi eszközökért - mindazokért az intézkedésekért, amiket megtett, vagy megtenni elmulasztott”

Téves az az elképzelésed, hogy egy tábornoknak nagyobb mozgástere van, mint egy beosztott parancsnoknak. Sok esetben sokkal kevesebb a lehetősége, mint egy század, vagy zászlóalj parancsnoknak. Csak az ő felelőssége sokkal nagyobb.

Tudod, amikor én a katonának a könyvébe aláírtam a nevemet, akkor mindig azt kockáztattam, hogy a katona cselekedetéért engem is felelősségre fognak vonni az említett 70.pont értelmében.

Tudod, a Kat. Ügyésznek van egy kérdése, amire nem tudod a választ. „Mit tett annak érdekében, hogy ne következzen be az esemény?” Erre a kérdésre nincs válasz, mert akármit tettél, kevés volt, mert bekövetkezett az esemény.

Tehát nem fenékig tejfel a Parancsnok élete sem.

Azt gondolom, hogy ha erről komolyan akarunk beszélni, túlzások és emócionális indíttatás nélkül, akkor innen kell kiindulni.

Tudjátok Vietnamban elkövetett tömeggyilkosságért Villiam Calley hadnagyot elítélték, mert Háborús és népellenes bűnt követett el 1968 március 16-án egy Sin My nevű falut kiirtottak az amerikai katonák a parancsnoksága alatt. Ezt később Háborús és népellenes tevékenységnek minősítették visszamenőleg. Csak hogy van ezzel egy kis problémám:

A háború elhúzódása és a kéretlen amerikai jelenlét gyűlöletet ébresztett a vietnamiakban az amerikaiak iránt, de az amerikai katonák is gyűlölettel voltak telve, egyrészt mert az évek óta zajló háború túl ment az emberek tűrőképességének határán és a civilek között könnyen megbúvó ellenséggel hagyományos nyílt harcot nem tudtak folytatni az amerikaiak.

A Vietkong harcmodorát nem tudták überelni és ezért voltak sikeresek – ezt én magam is tapasztaltam, amikor ránk lőttek a bokrok közül. Nem is láttuk, hogy ki volt és honnan lőtt. Mire a rendfenntartók oda értek addigra eltünt az egész osztag, mintha a föld nyelte volna el őket, mi meg csak tapogattuk a sérüléseinket - mást nem tudtunk tenni.

Sokan ugyan a katonai és állami vezetést okolták, de dühüket rendszerint ártatlan vietnamiakon vezették le. Ennek köszönhető a My Lai- mészárlás.

Viszont ezért hány állami vezetőt vontak felelősségre vajon?Vagy most a Szíriai eseményekért hány állami vezetőt fognak felelősségre vonni - és hányat fognak elítélni, mint annó Villiam Calley hadnagyot?

Tévedés ne essék - egy pillanatig sem mentem fel a hadnagyot – csak értem a helyzetét. Azt viszont nem, hogy azokat miért is nem vonták felelősségre, akik ilyen helyzetbe hoztak egy katonát- távol az országtól, amiben élt és távol attól amiért élt és halt volna.

Amennyiben lehántod a politikát, akkor meg tudod itélni objektiven egy- egy katona (természetesen a vezetőkre gondolok) teljesitményét. Erre vannak mutatók is ezt plalyA (amint irta katonai akadémiát is végzett) el tudja mondani!Ha lehántjuk a politikát, és azt nézzük, hogy a németek eljutottak a keleten a Kaukázusig, Sztálingrádig, délen Kairóig ( Látták a várost), nyugadton az Atlanti óceánig, New York Miami városát lesték a tengeralattjáróikból) akkor katonai szempontból kiválóan teljesítettek. Egy korábbi hozzászólásomban irtam hogy Paulus résztvett a harkocsi egységek, magasabb egységek megszervezésében, így nyilvánvaló volt, hogy támadóharcra készültek. Az is nyilvánvaló, hogy a katonai vezetés javaslata ellenére előbb kezdte meg Németország a háborút, mint kellett volna.Azt ők nem tudták, hogy vesztes háborút inditanak, ezt az utókor már tudja.Egy érdekes dolog: A német tábornokok jó része az un. tuhacsevszkij-i iskola elveit alkalmazták a modern páncélos harcban, illetve Tuhacsevszkij elméletét fejlesztették tovább. Ha Tuhacsevszkij-nél tartunk, a német sikereket az is fokozta, hogy Sztálin lefejezte a katonai vezetést. Igy a dmolnár, plalyA által ermlitett tábornokoknak, marsalloknak, pl Zsukovnak(aki nem volt jó embere Sztálinnak, mégis ő ment mindig a "meleg helyekre", zsenialitása akadályozta Szálint hogy eltegye láb alól) meg kellett a politikailag megbizható, de régi elveket valló katonai vezetők elöző háborús, polgárháborús elveikkel is birkozniuk. Pl lovashadosztályok bevetése harckocsik ellen, stb. Zsukovot a sikerei tartották életben, hanem nélkülözhetetlen akkor eltették volna láb alól. Ő az volt Sztálinnak, mint Hitlernek Rommel. Elismerten zseni.  

Én csak egy sima katona voltam, irnok. Annyit azonban megtanítottakvelem, hogy a katonának a parancsot végre kell hajtani, azon meditálni nem lehet. Ebből következik, hogy a felelősséget a mindenkor kiadó parancs személyét terheli. A katona nem mérlegelhet! Persze, létezik olyan is, hogy pl. népellenes parancs, de kérdem, éles szituációban melyik kiskatona tudja ezt helyesen értelmezni és merni értelmezni egyáltalán. Mese. A parancs az parancs.

Azért, egy vezénylő tábornoknak nagyobb a mozgástere, de ezt plalyA biztosan jobban is tudja. Ha jól belegondolok, Paulus és Rommel is megtagadhatott volna olyan parancsot, amelyet a nevezettek a háborúra nézve, a katonákra nézve és más körülményeket is számításba véve, pusztuláshoz vezethet. Hogy nem tették, pedig alkalom is lett volna rá, csupán azt jelentette, hogy nagyon is lojálisak voltak Hitlerhez, szinte az utolsó percig. Mindketten tudhatták már a háború kitörésekor, hogy ezt a háborút Németország nem nyerheti meg, de mindent elveszíthet, többekközött azt a rengeteg embert is, akiknek parancsoltak. Persze, ha félreállnak, feláldozzák magukat, akkor jön más, aki végrehajtja a parancsokat. Ördögi kör! Ezért is, megitélni az ilyen parancsnokok személyét, szinte lehetetlen és nem objektív.

Érdekes téma, amiről beszélgettek, ez mindenkor fontos dolog!
Bár édesapám, aki két világháborút is megélt (az elsőt csak gyereként, de az is elég volt, hisz elveszítette az édesapját, a másodikban meg harcolt is, és hadifogságban volt sokáig) mindig azt mondogatta:

Béke időben: Katonák hátra!
Háborús időben: Katonák előre!

Értette ezt a hátországban a köznapi életre, pl. utazáskor, vagy boltokban vásárláskor.

Az erkölcsi felelősségről meg olyat hallottam, hogy sok esetben szinte kiadták parancsba, a fogammzóképes korú nőket igenis meg kell erőszakolni annak érdekében, hogy a hódítók utódai szaporodjanak...
Nem tudom, mi igaz ebből, de logikusnak tűnik, bár irtóra nagy szemétség volt emiatt a nőket kitenni egy olyan gyerek felnevelésének kötelezettségére, akit a hátuk közepére se kívántak! :(((

Pedig gyereket nevelni csak szeretettel szabadna, ebben az esetben pedig ilyenről szó sem lehet!
De az a szerencsétlen kiskölök mit tehetett erről? Nem ő akart megszületni!!!
 

Mondjuk, válasszuk ketté a dolgot. Van az egésznek a "technikai" része. A fegyverzet, ruha, hadtáp, kiképzés (ezt is oda sorolom), vezetési képesség, stb.,  és van a morális része. Abba pedig beletevődik a felelőség érzet, a humánum, a kötelességtudás, a bátorság, vakmerőség, stb. 

Jut eszembe. A "katona" mint olyan, nem elítélendő. csak amit művel és ahogy műveli teheti őt "elitélt" katonává.. No meg persze a parancsnoknak külön felelősége van és minél magasabb polcon van, annál inkább...

Hogy hol jár az eszem? Maradhat itt a téma, csak prózaian azt hittem (de ugyan miből?) hogy a Szanyi féle blogban vagyunk.. Hülyülök... 

Úgy emlékszem, nyolcadikban tanultunk róla, és engem először a "Favágó" c. verse kapott meg. S - akkor még! - főleg a nyelvezete miatt:

József Attila

FAVÁGÓ

 

Vágom a fát hűvös halomba,
fényesül a görcse sikongva,
zúzmara hull szárnyas hajamra,
csiklándani benyúl nyakamba -
bársonyon futnak perceim.

Fönn, fönn a fagy baltája villog,
szikrádzik föld, ég, szem, a homlok,
hajnal suhint, forgács-fény röppen -
amott is vág egy s dörmög közben:
tövit töröm s a gallya jut.

- Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz,
ne szisszenj minden kis szilánkhoz!
Ha odasujtsz körül a sorshoz,
az úri pusztaság rikoltoz -
a széles fejsze mosolyog.

1929. november / 1931. február
 

Vagyis az első két versszak szavai tetszettek nagyon:
"fényesül a görcse sikongva" - aki vágott fát, tudja, mennyire pontos ez a kifejezés!
Aztán:
"zúzmara hull szárnyas hajamra, 
csiklándani benyúl nyakamba"

"a fagy baltája villog" ... "hajnal suhint"... "forgács-fény röppen"

Ezek számomra nem voltak szokványos szavak így együtt, mégis magam előtt láttam az egész jelenetet, annyira élethűen fejezte ki a favágók tevékenységét, s a helyszínt is, az erdőt...

Ami az utolsó versszakot illeti:
13-14 évesen fel sem fogtam igazán, mit is jelent... mi benne a kétértelem?

Tőke?!
MIt tudtam én még akkor a kapitalizmusról, a tőkésekről? Semmit!

Ady A grófi szérün-jét jobban felfogtam, bár Adyt nem szerettem, de ezt a versét igen.
Meg is tanultam szorgalomból kívülről, pedig nem volt kötelező.
"Siratják a semmit, a másét... a gróf tán épp agarász"...

Hát igen... Meg kell az emberi észnek is érni, mint a gyümölcsnek. Nem véletlen a népies szólás:
"Ez még zöld fülű!" :DDD

 

Rendebn, de akkor erre nyiss szerintem egy új blogot. A téma szerintem is érdekes.... Főleg azért mert itt azért nincsenek szigrúan kijelölt határok...

Kedves dmolnár!

Bocsáss meg, de most nem tudok bővebben reagálni a válaszodra, mert sürgős dolgom van.

Visazont igen érdekes kérdést vetettél fel amelynek a körüljárása megér egy misét.

nevezetesen azt, hogy egy Parancsnoknak milyen lehetőségei vannak. Csak a számok világa- a hadtáp "ereje" a döntő, vagy a katonáinak a merészsége, kiképzettsége, a saját példamuatatása, vezetési képessége, esetlegesen  hadászati hadműveleti +tudása" és gyakorlottsága is szá,ít valamit- ( pont Rommel kapcsán, és a Tonruk elleni hadművelet kapcsán)

Aztán az is érdekes kérdés, hogy egy Parancsnok - lett légyen az bármilyen parancsnoki beosztás ellátója politizálhat -e. Van-e joga eldönteni azt hogy amit a politikai vezetők csinálnak az helyes vagy nem helyes. meddig kell terjedni a lojalitásnak és a drillnek. Van-e egy katonának joga eldönteni azt hogy amit csinál az alávaló gazság, vagy népmentő és felemelő dolog.

Fogas kérdések ezek. bizony sokszor nagyon fogas kérdések. S ha már Zsukovra vagy Rokoszovszkijra hívatkoztál bizony nagyon sokszor szembe kellett nézni nekik is ezzel a kérdéssel ami adott helyzetben nem könnyű feladat.

Nagyon érdekes lenne ezt jól körül járni. Mert sokan és sokszor nyilatkoznak elitélően a katonáról és bánnak vele lekezelően, de lehet-e és meddig lehet háttérbe szorítani azt hogy a katona is ember valahol.és nem egy gép, nem egy automata.

Hidd el ennek is könyvtárnyi irodalma van, és akkor még nem is beszéltem az ehhez kapcsolható pszichológiai hadviselés fontosságáróll, ami mára már egy-egy esetben sokkal fontosabb mint maga a fegyveres harc megvívása.

Ne ítélj elhamarkodottan, mert bizony megint csak oda jukadunk ki, hogy  bikzonyos eseményeket másképpen látunk a frontvonal két oldalán állva- lásd például Dálnoki Miklós Béla és a kiugrási kísérlet témáját- mondtam, hogy a Magysr Katonai vezetők közöttis voltak olyanok akik hasonlóan Rommelhez, vagy Paulushoz csak katonák voltak bár az ő lehetőségeik sokkal korlátozottabbak voltak)

Köszi szépen. József Attilát kedvelem... Bár kellett némi idő (pontosabban életkor) amikor igazán értékelni tudtam a verseit...

Hát tudjátok, Rommel és Paulus képességiről nekem némiképpen más a véleményem. Rommel vakmerő volt és voltak jó megoldásai, csakhát... Csak hát ugye egy hadsereget vezénylő tábornoknak nem csak azzal kell számolnia, hogy milyen hadmozdulatokat végezzen, hanem azzal is, mennyi embere, technikája és hadtápja van.. Paulus se volt rossz, de csak addig, amíg nem került szembe egy olyan feladattal, ahol az ellenfél már szintén fel volt készülve. Onnantól fogva azonban... Így az én szememben Zsukov, vagy éppen Rokosszovszkíj, és társai, bizony sokkal jobb hadvezérek voltak.. 

Hogy rommel náci volt e, a fene jobban tudja. Szerintem az elején, valószínűleg 1943-ig az volt. Utána már valószínűleg belátta, hogy a háborút elvesztették és 1944-ben erről már teljesen meg volt győződve. Ezért is fordult szembe Hitlerrel (és nem a fasizmussal) mert úgy látta, hogy csak a nyugati békekötés teremtheti meg a feltételét annak, hogy valamennyire ellen tudjanak állni keleten (bár ez is csak elodázta volna a véget)

Szép nyári napot kívánok mindenkinek! :)))

https://www.youtube.com/watch?v=3TKaGw0eBi0

Schubert: Szerenád - John William Waterhause (1849-1917) angol festőművész képeivel.
 

József Attila 

HAJNALI VERS KEDVESEMNEK 

A csöndes hajnali égről szelíden száll szét a Holdsugára; mintha valami eltévedt, kósza lélek küldené sóhaját ismeretlen útja felé. 
A rózsásujjú Hajnal istenasszony előbbre lépeget, amerre csak feltűnik csudálatos nagyszerűsége, daloló kedvvel a madarak köszöntik. 
Ám Holdsugára a színek e fönséges fakadásában is némán, halványan ballag, mint éjjeli munkás, ki az átvirrasztott éjszaka után otthona felé ügyekezik, szerettei körébe. 
Az istenes Napfény viruló orcája boldog mosollyal üdvözli Holdsugára szőke fürteit; éppen most lépett ki hajnali fürdőjéből, mert aranyos alakját még fátyol födi. - Ime, fátylát ledobja és pajkos örömmel futkároz a mennyei pázsiton meg Földanyánk életre-ébredt virágos kertjében. 
Most összeölelkeznek: Napfény meg Holdsugára. Szerelmük boldogsága itt motoz nyugtalan szívem körül - mily furcsa, hogy e két égi vándor az élet ébredésén így egymásra talált! 
De nézd csak - Holdsugára ajka még vértelenebb lett, Napfény meg felölti kápráztató öltözékét, még egyszer megcsókolják egymást és búcsút intenek, mert útaik elválnak: 
Sorsuk akarta így. 
Napfény az aranyló nyárfák dús lombján keresztül a diadalmas élet hozsannáját szűri, Holdsugára pedig sápadt homlokkal keresi útját, mely néki rendeltetett. 
Friss hajnali csók után istenhozzádot mondanak, mert ösvényük elágazik. 
De ugye kedvesem, mi soha el nem hagyjuk egymást. 

1922. júl.-aug. 

Mayer Krisztina: A Nap és a Hold szerelme 

Schumann: Álmodozás - Gyermekjelenetek 7. (zenekari feldolgozás) 

 

Remélem ez a beszélgetés nem tartozik a politikai témához, mert az nem illik az ötórai teához!

Paulusról: mekkora élmény lehetett egy katonának, akkor még ezredes volt, hogy résztvehetett a páncélos haderőnem felállitásában. Nagy és csodálatos feladat lehetett a gyártól egészen a felállitandó páncélos alegységek, egységek, magasabb egységek megszervezéséig.

Részemről is maximális tisztelet a katonáknak, akik csak katonák, Katonák voltak.

Tragédiájukat nem ők, hanem a politikai vezetés okozta! Gondolom  Paulus élete végéig nem tudta elfelejteni a Sztálingrádnál történteket. 

Rommel pedig öngyilkos lett vagy megölték, mert résztvett egy sikertelen összeesküvésben.

Kedves Ferdinánd Béla!
Valóban Rommel kiváló hadvezér, de mindenek előtt kiváló parancsnok is volt. A személyes példamutatással és a találékonysággal sok nehéz helyzetből sikerült kivágnia magát.

A páncélos hadviselés területén maradandót alkotott, harceljárásait, és az általa megtervezett hadmozdulatokat tanultam, nem csak a SZU-ban, hanem a Zrinyin is.

Csak felsőfokon lehet a képességeiről beszélni.

Ugyan csak ilyen kiváló parancsnok, és hadvezéri képességgel rendelkezett Friedrich Paulus is.

( Nem véletlen talán, hogy egy időben együtt dolgozott Rommellal)

Ami a lényeg, hogy bár például Paulus egy időben szimpatizált a nácikkal, de aztán fokozatosan eltávolodott tőlük, és csak is a lojalitás és a katonai drill tartotta meg a náci hadseregben. Oly annyira igaz ez, hogy Paulus például tanított a SZU katonai akadémiáján, de részt vett az NDK hadseregének szervezésében és kiképzésében, bár erőteljesen ellenezte a fegyverkezési hajszát.

Sem Rommel, sem Paulus nem volt náci – katonák voltak, akiknek nincs módjában elveket és politikát mérlegelni.

Minden tiszteletem az övék.

 Volt ilyen a Magyar Honvédség Tábornokai és tisztjei között is, bár az ő lehetőségük közel sem volt olyan széleskörű, mint Rommelé, vagy Paulusé.

Egy elirás, helyesen:Erwin Rommel. 

A tigrisről jut eszembe a második világháború egyik kiemelkedő hadvezére Erich Rommel, aki az Afrikacorps első parancsnoka volt. A Sivatagi Róka.

A szövetségesek támadtak, Rommelnek a megfelelő manőverek végrehajtásához nem volt elég üzemanyaga. Helyettesei  a visszavonulást tanácsolták, még azon az áron is,ha a technika egy részét hátrahagyják az emlitett okok miatt. Rommel azt mondta megállitjuk az ellenséget, úgy hogy nem fogyasztunk üzemanyagot. Azon a sivatagi völgy két oldalán, ahonnan a támadást várták harckocsikkal és a tüzérséggel egy U betűt képzett, oda engedte az angol csapatokat, kelepcébe zárta őket. A vereség után az angolok a völgy két ellentétes oldalán inditottak támadást. Rommel most is üzemanyagot sporolván kiforditotta az U betűt, ismét nem tudták bekeriteni felszámolni csapatait.

Churchill mondta róla:Igen merész és ügyes ellenfél áll velünk szemben. Egy, a háború vérzivatarából kiemelkedő, nagy hadvezér

Na jó... Jókai nem volt látnok és még a fantáziája se volt túl nagy, de igen jó író volt (bár a ponyvaregényeit - mert azokat is írt nem kedveltem). Verne se fedezett fel semmit.... Amiről írt, az nagyjából megvolt akkor már, ha csak fejletlenebb változatban. Azért írt ágyúgolyóval fellőhető "űrhajóról", és társai. De, ő is jó író volt és nem von le semmit az értékéből, hogy kicsit "továbbfejlesztette" az ismert dolgokat

Antianyag van. Elő lehet állítani csak ugye nem sokáig marad meg, mert pont az történik, amit vélelmeztél... Némi foton kisugárzás közben energiáváa alkul az anyag-antiannyag... 

Nomármost mi lett volna (ez már az ezotéria), ha igazgató korodban elkezdessz foglalkozni a kollégák születési csillagjegyeivel? Mert akkor mi van? Nem az számít, hogy milyen tanár, milyen kolléga? Azt meg a csillagjegyekből biztosan nem fogod megtudni... Nekem van olyan ismerősöm, akivel majdnem egyazonnapon születtünk, de még csak véletlenül sem ugyanazok a tudlajdonságaink. ha ezotéria, akkor nincs materializmus, az nem megy... Ami mellesleg nem baj. Nem kell materialistának lenni... Más kérdés, hogy a bolygók, csillagok bizonyos fokig befolyásolják az életjelenségeket, de ez nem a személyiségre hat, hanem a fizikai állapotra, ha hat ugyan.. (mondjuk a nap biztosan, meg a hold is...de a többi?)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Hat_l%C3%A9p%C3%A9s_t%C3%A1vols%C3%A1g 

Biztosan ismered ezt a történetet, de ha mégsem, hát nézd meg

SZERINTEM ha tovább mész egy kicsit a novella legalábbis érdekes

Békés, nyugodt vasárnapot kívnok mindenkinek!

http://www.lastour.it/images/NOTREDAME.jpg

A Notre Dame alkonyatkor Párisban.

https://www.youtube.com/watch?v=m_rHIbuB2Ak

Olivier Latry, a Párisi Notra Dame orgonistája Widor híres toccata-ját játsza

A művész évekkel ezelőtt játszott az esztergomi bazilika orgonáján is, Baróti István, az azóta elhunyt orgonaművész karnagyunk meghívására járt nálunk.

 

Kedves PlalyA!

Köszi az információt! :)

Vírus:
Szóval az én kis egyszerű "mezei agyamra" fordítva a vírus olyan, mint a nyárfákon a fagyöngy boglyas foltjai, melyek ha túlságosan elszaporodnak, elszívják a gazdanövénytől az éltető nedvességet, s ezzel elpusztíthatják (kiszárad!) a nyárfát, nem gondolva arra, hogy ezzel a saját sírjukat is megássák...

És azt hiszem, minden "élősködő" így műxik, azaz nem törődve a jövővel, csak hogy MOST, a jelenben dőzsölhessen!:(((

A fegyverek már bonyolultabb dolog, így inkább nem bonyolódnék bele... Ez a TI asztalotok. 
Arra sem tudtam magamnak magyarázatot adni, miért löki hátra a puska azt, aki lő vele. Most, Hawkingot olvasva értettem meg, mert a mikorofizikában a részecskék ugyanígy viselkednek.

Egyébként a műholdak kilövésénak gondolatát még mindig használható támadási felületnek tartom, fantázia ide vagy oda...
Na meg a különféle számítógépvírusokkal való manipulálását a hálózatoknak. 

Olvastam, ez egy érdekes, új tudományág, egy amerikai magyar (Barabási Albert-László) dolgozta ki, több könyve is megjelent erről már: A hálózatok tudománya; Behálózva; Villanások.

De ez nekem már tényleg kemény dió lenne...

Valaha, mikor még lilám se volt a digi világról, el nem tudtam képzelni, hogy ilyen számítógépeket fertőző"vírus" is lenni fog! :(((

Az emberi önzést is az táplálja, mint minden fajfenntartási ösztönt, gondolom.
A "Vagy Ő, vagy ÉN!"... 
Ez sajnos meggondolatlan tettekre is sarkallhat! :(((
 

Kedves Zsadi!

A baktérium az egysejtü mikroorganizmus- élő szervezet. Vannak jó és rossz baktériumok. Például a tésztád kelését elősegítő baktérium az jó baktérium, de a Staphylococcus amely a szőrtüsző gyulladást okozza, vagy a streptococcus egy fajtája ami meg tetanuszt okoz az bizony a veszélyes és ártalmas rossz  baktérium.

A virusaz önálló életre képtelen általában más sejtekhben élősködő parazita.

A vírusok az információs anyagukat ún. gazdasejtekbe juttatják be, s azok segítségével reprodukálják önmagukat. A gazdaszervezet ilyenkor részt vesz saját ellenségei létrehozásában.

azért mert a vírus a gazdaszervezetet elpusztítja - így válik lehetségessé a felismerése.

azt írod:"A fegyverek pedig a magas fejlettségi szintre hozva fogják megakadályozni az emberekben az akaratot az alkalmazásukra."

nem is tudom: Ha azt veszem alapul,hogy annak a lehetőségét, hogy egyszer eljutunk oda, hogy az emberi önzést trúllépjük - és ezt elvetik, akkor sajnos a fegyverek alkalmazásában sem tart vissza a józan belátás - azt hiszem. 

Kedves PlalyA!

Ez is egy megoldás az emberiség - s az ÉLET megsemmisítésére, igazad van, de ez inkább a mikrovilág körébe tartozik.
Sajnos, nevess ki, ha akarsz, de jómagam nem tudom a vírus és a baktérium közti különbséget, csak azt, mi a közös bennük: mindkettő megbetegít.
Hogyan, mi módon, s hogy terjed, van amelyik gyorsan, van, amelyik lassabban, vagy nem úgy betegít meg, mint egy nátha, hanem születésileg van a génjeinkben a betegség. Hajlam rá, ha úgy tetszik.

Biológiával keveset foglalkoztam, s nem is érdekel annyira, mint a fizika és kémia.

A fegyverek pedig a magas fejlettségi szintre hozva fogják megakadályozni az emberekben az akaratot az alkalmazásukra,
HA!
Ha elég bölcs lenne MINDEN ember ahhoz, hogy visszalépjen a küszöbről, amit Te is említettél.

Isten munkája?! Hogy NE avatkozzunk bele?
Hát ez aztán jó!

Isten munkája volt a háborúkban az is, hogy ebben a táborban, meg a velük szemben álló táborban is megáldották a papok a fegyvereket?!

Van egy nagyon jó novellája Jókai Mórnak: "A láthatatlan csillag" címmel.

Arról szól, hogy van az Androméda csillagképben egy olyan csillag, melynek megvan az a tulajdonsága, hogy a háborúkban az ütközet előéjszakáján csak azok látják meg a hindu hagyomány szerint, akik túlélik az ütközetet. Aki nem látja, az meghal, akinek halvány, az súlyosan megsebesül:
A cselekmény, melyet az író elmesél, igazolja ezt a hiedelmet. Alig páran maradnak meg, s a hindu, aki kérdezgette éjjel, ki látja a csillagot, sírva fakadt, mikor alig volt, aki látni vélte...
Tudta, kevesen élik majd túl az ütközetet.

Jókai érdekes megjegyzése a novella végén:

"Ezt a novellát én 1850-ben írtam. (...) 40 év múlva a csillagászok felfedezték az Androméda ködfoltjában rejlő ÚJ csillagot. Egy külföldi obszervatórium igazgatója megkérdezte tőlem, hol vettem a tudomást erről az eddigelé észre nem vett csillagról ezelőtt 40 esztendővel? Nem tudtam rá választ adni."

Látnok volt Jókai? És Verne is? Lehet. Vagy CSAK erős volt a fantáziájuk?

Hát kedveseim, ENNYIT AZ EMBERI FANTÁZIÁRÓL! :)))

Azt se feledjük, hogy a nagy felfedezések nagy része "véletlen események" következtében jöttek létre.
 

Az anyag-antianyagból lévő emberek kézfogásának példáját a Hawking könyvben olvastam, el is képedtem rajta én is, már csak az anyagmegmaradás elve miatt is... Mert hiába írják a tudósok, hogy antianyag VAN, ha nem tudnak mutatni egyet se!
Mert ha lenne, és kioltanák egymást, akkor energiává kellene alakulniok, és akkor mi lenne? Az anyagi világ eltünne, azaz láthatatlanná válna. Mert az energia az anyaggal ellentétben megfoghatatlan, nemde?

Tudod, ez az egész fizikusi tudományok felé fordulásom aktívabban úgy tíz éve kezdődött, mikor megvettem "Stephen Hawking: A mindenség elmélete" c. könyvét, és elvittem magammal a vonaton olvasni, mikor Münchenbe utaztam a lányomékhoz.
Ennek előtte 2-3 évvel pedig homlok egyenest más téma érdekelt inkább, nevezetesen az asztrológia, mert a fizika számomra meghalt 16 éves koromban, mikor felvettek a zenegimibe. Átmentem a 2. reálgimis osztályból egy sepleta (semmi!) tudományokat mellőző iskolába. S egyszer csak ott volt az orrom előtt ez a fura fazon, ez a tolószékes filzikus, és újra a fizika felé fordított. 60 évesen!
Azóta sorra veszem az ilyen témájú könyveket, s próbálok megérteni a makrofizikától a mikrofizikáig mindent, ami e témában a kezembe kerül.
Mellette persze - ugye, hihetetlen? - az asztrológia is érdekel, mert vannak benne olyan személyiségpszichológiai témák, amik miatt nem tudom ad acta tenni!
Ha akkor, mikor igazgató lettem a zeneiskolában, már ismertem volna belőle ezt-azt, bizonyára sok mindent másképpen csináltam volna.
Pl. igencsak megnéztem volna a kollégák születési csillagjegyét. Hogy ez nem fér össze, mert tiszta ezotéria?!
Szerintem igeis össze kell, hogy férjen, mert ugyanakkor a materializmus elveit is vallom.

Kettősség volna bennem? Nem tudom, de egyáltalán nem érzem magam rosszul attól, hogy ezt a tant, és azt a tant is megismertem, s elgondolkozom rajtuk, mi miért van úgy, ahogy van, ki miért oyan, amilyen?
Érdekes viágban érzem ezektől magam. Sokkalta érdekesebbnek, mint az igazi, csupasz világ a maga kicsinyes, irígy, nagyravágyó, ugyanakkor pitiáner jellemű embertömegével.
A valóság talaján állva álmodozom. Nem tudok rá magyarázatot.

Ez van!

http://barbytopia.b.a.pic.centerblog.net/0b99d5a5.jpg 

Fantázia világ

http://mosaicon.hu/wallpapers/univerzum/fullhd-hatterkep-533821001-univerzum.jpg

Univerzum - Talán az anyag így megy át gravitáció útján egyik galaxisból a másikba?

 

 

Kedves Zsadi!

Ó nem kell ilyen messzire menni. Ahhoz hogy az ember önmagát és világát kipusztítsa, nem kell sem antianyag, meg Ürháború. Elegendő az úgynevezett Biológia. A fegyverek elszabadulása – ami valljuk be, manapság  egyáltalán nem elképzelhetetlen, és azt gondolom, hogy egyáltalán nem lebecsülendő dolog.

Rettegnek a tenorísták robbangatásaitól, miközben a tenoristák robbangatásai kutyafüle a bioterrorizmus  pusztító hatásai mellett.

A biológiai fegyverek kutatásával foglalkozók számára „új lehetőségek nyíltak” a génmanipuláció nyújtotta lehetőségekkel, hiszen annak segítségével akár olyan mikroorganizmusokat is kifejleszthetnek, amelyek például csak egy adott népfajra jelenthetnek veszélyt! Egyes kutatók erről ma már nem is biológiai fegyverként, hanem „etnikai fegyverként” beszélnek. Ennek hatalmas veszélye miatt ma már óriási erőfeszítéseket tesznek, hogy megtiltsák a katonai kutatásokban ezen eljárások alkalmazását.

És ez csak az egyik veszélyforrás. A génmanipulációk első eredménye az volt, hogy a biológiai fegyverek területén a kórokozók járványosságának a megszüntetését vezették be - azaz nem okoznak járványt- viszont ellenállóak az ellenanyagok vonatkozásában. Csak hogy, a szerződések mindig annyit érnek amennyit betartanak belőlük - aztán elegendő egy Orbán Viktor és máris  vége a világnak, mert akár óriási járvány is kitörhet.

A biológiai fegyverként alkalmazott kórokozók azonosítására még nincsenek olyan eszközök, amelyekkel a fertőző ágensek könnyen és gyorsan azonosíthatóak lennének. A legkorszerűbb lumineszcenciális eljárással is mintegy 6 óra kell a kórokozó azonosításához. A jelenlegi korszerű mintavételi eszközökkel megállapítható, hogy vírus vagy baktérium-e a fertőző ágens, de annak tulajdonságairól sajnos nem kapunk információt.

Tudod, hogy 6 óra alatt egy nagy fertőző képességű bakteriológia fegyver olyan világjárványt képes elindítani, amit nem lehet megfékezni?

Na, és a szép új jövő: a biológiai fegyvereken belül a szintetikus toxinok részaránya a feltételezések szerint növekedni fog. S ezzel párhuzamosan növekedni fog a terroristák érdeklődése is ezen új típusú biológiai fegyverek megszerzéséért. Egy elrémísztő adat ehhez kapcsolódóan: mintegy fél kilogramm botulotoxinnal egy 2 millió lakosú város ívóvízrendszerét teljesen megmérgezhetik, mivel ebből 1 pohár ivóvíz elfogyasztása is halálos lehet.

Most képzeld csak el- ehhez képest a Migránsok léte az kismiska – meg az hogy most az iszlám lesz a hivatalos vallás Európában, vagy a kereszténység. (Jaj megint politizálok – ki fogok kapni)

Mellesleg: A biológiai fegyverként alkalmazható kórokozók nem azonosak a természetben előforduló társaikkal. Génmanipulációkkal egyes tulajdonságaikat megváltoztatták, vagyis ellenállóbbakká váltak pl. sugárzásnak, vagy éppen antibiotikumnak, stb. Ilyen módon a kórokozó mikroorganizmusoknak akár 15-20 tulajdonságát is megváltoztathatják, így megnehezítve felismerésüket, valamint a betegek gyógykezelését.

Csak példának okáért- A papagálykór – egy szárnyasokat megbetegítő kórokozó- természetben előfordul és például az elhullott állatok ürülékének belélegzésétől ember is megfertőződhet- gyógyítható – ugyan ennek a katonai változata ellen viszont nincs védelem - nehezen ismerhető fel, és nincs ellenszer.

Ugye milyen kedves kis játékok?

Antianyag, meg migráns kérdés? Ugyan már – Zsadikám, ahhoz, hogy kipusztítsuk magunkat egyetlen bolond, nagyzási mániába szenvedő vezető is elég.

Már régen túlléptük azt a küszöböt, amikor van a túlélésre esély.

A tudománynak, szerintem az a legfontosabb feladata, hogy ezen a küszöbön „visszalépjünk” – tudod, például a klónozás egyik ilyen lehetőség lenne (nem a természetes klónozásra gondolok, itt ebben az esetben) – de hát ugyebár „isten munkájába nem szabad beleavatkozni” – ezért aztán pusztuljunk.

Brr, mekkora álszentség.

Agyadra ugyan nem ment, csak kicsit elszállt a fantáziád... :0) Ami különben nem baj, sőt.. Bár az ilyen anyag-antianyag találkozás (mármint kézfogással) némiképpen lehetetlennek tűnik. 

Stefan George 

A SZIGET URA 

Halászok mesélik, hogy messze délen 
egy olajos, füszeres szigeten, 
hol drágakö szikrázik a homokban, 
volt egy madár, amely a földön állva 
csörével magas törzsek koronáját 
szét tudta verni; s ha bíborcsiga- 
színü szárnyait nehéz, alacsony 
repülésre nyitotta: hát akár 
egy sötét felhö, egészen olyan volt. 
napközben, mondták, az erdöbe bújt, 
esténkint pedig kisétált a partra 
s az algaszagú és sós szélben oly 
édesen dalolt, hogy a delfinek, 
a dal barátai, mind odaúsztak 
az aranytollas és szikrás vizekben. 
Így élt, ösidök óta, és csak a 
hajótöröttek látták, senki más. 
Mert amikor az emberek fehér 
vitorláit elöször vitte jó szél 
a sziget partjaira, birodalmát 
még egyszer belátni a dombra hágott, 
s azt mondják, széttárta nagy szárnyait 
és tompán sírva, jajgatva kimúlt. 

(Szabó Lörinc fordítása) 

https://i.ytimg.com/vi/CggHNjGE5l0/maxresdefault.jpg

Kék madár

https://www.youtube.com/watch?v=75hM3mOGg70

Leo Rojas El Condor Pasa

Kellemes hétvégi napokat mindenkinek! :)
 

Kedves Dmolnr!
Hát persze, hogy nincs sebezhetetlen fegyver!
Tudod, hogy van ez:
Rakéta -> rakétát elhárító rakéta - > rakétaelhárító rakétát elhárító rakéta, és így tovább... 

Bizony, az én képem a jövőről az a fantazmagória, hogy a következő világháború - ha csak nem tér észhez az emberiség! -, az űrben fog zajlani, méghozzá mi, emberek által úgy, hogy a nagy hatalmak kilövöldözik egymás műholdjait, és vége az összes digi világnak! Enélkül meg már ugyebár egy piculányi kalmopirint se lehet kapni a patikában se, oszt nekünk annyi, vissza fel a fára! :(((

És még csak nem is kellett atombomba hozzá! :P

Igaza lesz majd Einstenek: A következő háborút újra fütykösökkel fogják vívni.

De van más variáció is:
Ne adj isten, kerítenek kellő mennyiségű antianyag részecskét, amelyek fokozatosan anulllják, anichilálják egymást, és volt földi élet, nincs földi élet! :o(

Pedig CSAK kezet fogtak egymással az anyagból és az antianyagból lévő emberek! :DDD

Azt mondod, agyamra ment a tudomány? Nem hinném!...
 

Igen Katicám, erre a filmre gondoltam, köszönöm! :)
Remélem, sikerül megkérnem valakit, segítsen hozzá, hogy megnézhessem, ha már én ilyen béndzsa vagyok hozzá :'(

 

Kedves Plessatt!

Örülök, hogy hozzájárulhattam a filmgyűjteményed szaporításához.! :)

Bár én sem tudom, milyen a film, csak amit írnak róla, de Dmolnárrra ellentétben én rászánnám az időm, és kíváncsian megnézném. De tudod, vannak technikai műveletek, amiket nincs bátorságom megcsinálni. Ilyen a filmletöltés is, ezért nézek inkább a neten fönn lévőket. Na és penrdájvom nincs, DVD lemezem ugyan van, de nemtom, hogy köll, és a gépemen meg egy film sincs, az előzőeket se terheltem vele, bár a párom szerint ennek 500 Gb a tárhelye, és különbenis megnézés után törölhető, főleg, ha majd nem is tetszik. Hát majd megkérem, ha ráér, és kedve is lesz hozzá, töltse a gépre, és majd töröljük.
Maga a FEHÉR tigris érdekes úton jött a képbe, nem is tudtam ilyen című filmről.

Leírom a folyamatot, hogy jött ez egyáltalán fel:

Ferdinánd Béla tank profilképe -> németek tigris tankja -> egy tigrisről szóló versre való rábukkanás másik portálon -> a vershez gép keresés (valódi tigris, és az ilyen becenevű harckocsi) -> a harckocsi melletti írás. Így tudtam meg, hogy van egy FEHÉR TIGRIS c. német tankról szóló orosz film, eléggé friss, 2012-es gyártmány, a film témája meg nem szokványos háborús film. Bár azokat gyerek koromban emgyutáltam, de ennek a misztikussága érdekelne.

Engem meg nagyon is vonz a misztikuság, bár 100%-ig nem hiszek benne, csak eljátszom a gondolattal: mi lenne, ha?!... És hát lehet felnőtteknek való mesének is tekinteni, ugyebár.

Egyébkét irtóra dühítő számomra, hogy jó filmek sora nincs fenn a yutun! Pedig sokszor nincs választék a tv-ben, és jól jönne valami. Bár a párom inkább a komoly filmeket és híres rendezőket szereti, én meg az általunk "román"-nak, (a rom. rövidítés miatt neveztük el így! :DDDD) mondottakat szeretem, de ő meg azokat nem.És a könyvekben is így vagyunk, de szerencsére van KÖZÖS témájú is, amit kedvelünk, ezek a tudományos írások, de ezt már írtam. Ha befejezem Hawging-ot, következik az E=mc2, avagy miért olyan problémás ez? c. könyv. Einstein híres képletéről szól. S képzeld a párom olyan jó matematikus, hogy észrevette benne a szedési hibákat, és belejavított a könyvbe cerkával. Tőlem kapta a szülinapjára. 
 

Hát igen. Az egészség, meg a szervezet nagy úr. nagyobb néha, mint a szeretem, nem szeretem... Viszont ebből a szempontból szerencsés vagy. Egyrészt semmiféle komoly bajt nem szereztél, másrészt volt elég akaraterőd abbahagyni...

Kedves Zsadi!

Örömmel jelentem, hogy megtaláltam a Fehér Tigris című orosz filmet, magyar felirattal, amely a második világháborúban játszódik le. Hogy hol találtam, az nCore nevű filmletöltő web-lapon, ennek a társaságnak én is tagja vagyok, mert mint egyszer írtam, nekem több száz első, második világháborús, amerikai függ.-i háborús, valamint indián, történelmi és kaland filjeim vannak. Ezek lemezen és pendriven vannak tárolva! Jó, hogy előjött, ez a film még nincs meg nekem, így ma le is töltöm! /1,35Gb./ 

Az alkoholt nem egyszerűen a takarékosság miatt nem fogyasztom, hanem egy bizonyos időnek el kellett ahhoz telni, hogy magam is és orvosom szerint is megállapításra kerüljön, hogy a szervezetem egyszerűen, nem bontja le az alkoholt és különböző problémákat okoz a szervezetemben. Tehát, ha akartam, ha nem , szinte megutáltam mindenfajta szeszes italt, hiába kívánom pl. a sört, amikor látom, hogy más milyen jóízűen issza, ennek ellenére egy korty és nem tudom meginni, mert tudom, hogy utánna nem esik jól, beteg leszek tőle, így aztán nem is akarom foyasztani. tehát, ez az egyedüli indok. Így vagyok a cigarettával is. Azt is fiatal koromban sokat szívtam, 15 évesen már egyedül laktam albérletben Budapesten, így , még szülői intelem sem volt! Aztán, egy idő után--már nős voltam--, amikor több éjszaka arra ébredtem fel, hogy mintha nem kapnék levegőt. Közben, a legjobb barátom, aki jóval idősebb volt, mint én, cigivel a szájában összeesett és meghalt, na akkor megfogadtam, hogy többet egy szálat sem! Pont államvizsga előtt voltam, tanulmányi szabadságon, akkor magam elé tettem a cigarettás dobozt és az öngyujtót és a feleségem legnagyobb csodálkozására, attól a pillanattól kezdve többet nem gyujtottam rá, szinte, megundorodtam a cigitől is! Hát ez van!

Mint tudjuk a Titanicról is az a fáma járta, hogy elsüllyeszthetetlen. És lám, mi lett a vége :(

Hát, hogy a film jó e, azt nem tudom, de amit olvastam róla... Szóval nem fogom megnézni.. Már csak azért sem, mert minden mítosszal egyetemben, a Tigris harckocsikat is ki lehetett lőni, ki is lőtték, akármelyik fronton is harcoltak. No meg fel is gyújtották... nem szeretem a mitifikált eszközöket és hülye legándákat. 

Ilyen a Tigris harckocsi, ami ugyan jó volt a maga korában, csak éppen nem sebezhetetlen csodafegyver, vagy ugyanilyen legenda az "orosz tél miatt elvesztett háború". Persze a nagy hideg hozzájátszott a dolgokhoz, de hideg nélkül is ronggyá verték volna a németeket Sztálingrádnál és mondjuk a Kurszki csatában meg éppen nyár volt.. És ott is tönkreverték őket, de nagyon. Tigris  ide, nyár oda... 

Szerintem erre gondoltak. 

Hát ufgye ki így, ki úgy... Én általában szeretem a tiszta szeszeket (értem alatta, mikor nem "csinálmány"). De aki meg nem, az nem... Ez is csak izlés dolga. Mondjuk pénztakarékosabb nem szeretni, mint szeretni az alkoholt.. :0)

Köszönöm a tippet, megpróbálom valahonnan levadászni a filmet! Érdekes lehet főleg azért is mert ha jól tudom 2012-ben készült!

Oldalak