Érdemes egyszerű mondatokat használni: a szlovák nyelvtörvény gyalázat. Nincs magyarázat, nincs mentség, ami elfogadhatóvá tenné.

Nem tudom van-e tudományos vizsgálat, amely egzakt módon válaszolna arra a kérdésre, hogy mi az önmagunkról alkotott képünk, tudatunk (ha úgy tetszik: identitásunk) alapja, hogy milyen elemekből tevődik össze ez a fundamentum. Szóval nem tudom, hogy van-e ilyen kutatás. Laikusként azt hiszem legalább két alapvető pillére van önképünknek: milyen nemzetiségűek, illetve milyen neműek vagyunk. Úgy áll e pilléreken személyiségünk, ahogy állunk két lábunkon, látszólag egyszerűen, természetesen és magától értetődően. És bármelyik pillérnek a sérülése, mi több, tudatos megsértése legalább olyan tragikusan sérti a személyiséget, ahogy csonkolja a testet egy láb elvesztése.

Elvenni a nyelvét bárkinek nem kevesebb, mint elvenni nemzeti létezésének legtermészetesebb kifejezőjét, mintha elzárnák a levegőt, és arra kényszerítenének, hogy túlnyomásos levegőpalackot hordjak a hátamon és onnan tápláljam tüdőmet és testemet, miközben mások, majdnem mindenki szabadon lélegezhet.

Rövidlátó, tisztességtelen, veszélyes politikát űz a szlovák kormány: szégyellhetné magát.

II.

Amit a következőkben írok, az nem csökkenti, még csak nem is árnyalja az előzőekben leírtakat. Pusztán mellé kívánkozik a tisztesség kedvéért.

A régió nacionalistái bajt hoznak a fejünkre.

Az egyik nacionalista (jellemzően magyar) afeletti aggodalmában, hogy a magyar politikai nemzet (lásd: Magyar Köztársaság a Kárpát medencei 93 ezer négyzetkilométeren) kisebb a történelmi magyar nemzetnél (értsd: a magát magyarnak vallók 12-13 milliós, sok országban élő közösségénél), megpróbálja kiterjeszteni a politikai nemzet „spirituális" határait a történelmi nemzet határáig. Címeres magyar igazolványt ad, kettős állampolgárságot javasol. A magyar államiság attribútumait, jelképeit használva az állam kereteit próbálja kiterjeszteni a nemzeti határokig.

A másik nacionalista (újabban leginkább a szlovák, korábban a román és folytathatnám) éppen ellenkezően látja saját hazáját. Az ő baja, hogy a történelmi nemzet (például a szlovák nemzet) nem tölti ki a politikai nemzet (lásd: Szlovákia) határait, hanem osztoznia kell más nemzetiségű állampolgárokkal is, leginkább magyarokkal. Ezért megpróbálja a nemzet határait kitolni az állami határokhoz, elvitatja a kollektív kisebbségi jogokat, hallani sem akar autonómiáról, korlátozza az iskolák, kulturális intézmények működését, az anyanyelv használatát.

A magyar nacionalista attól fél, hogy a történelmi nemzet a politikai nemzet méretére zsugorodik, a szlovák meg attól, hogy állama elveszti a magyarok lakta területeket, míg végül az ország mérete igazodik a szlovákság által történelmileg lakott területekhez.

Mindkét tábor uszít, és állami eszközökkel akarja kiterjeszteni/visszaszorítani az állami/nemzeti befolyás határait.

A nacionalisták nem megoldást hoznak, hanem viszályt. Magyarországon a Fidesz és a Jobbik verseng, hogy melyikük védi jobban a magyar érdeket. Csak nacionalista megoldásaik vannak. Szlovákiában rosszabb a helyzet: majdnem a teljes politikai paletta osztozik a magyarellenes politikában. Ne tévedjünk: ha magyar és szlovák nacionalistákra lesz bízva, hogy megoldást találjanak, akkor lesz csak cifra világ itt. Ha valaki azt hiszi, hogy erőből tárgyalva sikeres lehet, téved. Már pedig félő, hogy nacionalista Herkulesek feszülését hozhatja a következő pár év.

III.

De ugye az is világos, hogy nem szabadna magyarországi gárdának masírozni Szlovákiában, nem szabadna Nagy-Magyarország térképpel azt üzenni, hogy az önálló Szlovákiának nincs helye a Nap alatt, tilos fenyegetni Szlovákia budapesti nagykövetségét és folytathatnám. Hogy ezt nem értik a magyar nacionalisták az baj. Több mint baj: rettenetes és szégyellni való.

Ráadásul, ez tovább nehezíti a szlovákiai magyarok dolgát, növeli és megerősíti a szlovák polgárok és vezetőik (egyébként alaptalan) félelmét, hogy Magyarország igazi célja az, hogy visszaszerezze dél-Szlovákiát. Aki meg akar állapodni, az nem erősíti a félelmeket, görcsöket, előítéleteket. Ilyent az tesz, aki az orráig sem lát, vagy ha igen akkor konfliktust, nyugtalanságot, balhét akar. Na, ez utóbbi már van. Ezt akartátok?

De cizelláljuk tovább a képet megjegyezve, hogy a két oldalon nem azonos szereplőkről van szó. A magyar nacionalisták a kormányon kívül vannak, a szlovákok meg kormányon. Magyarországon a nacionalizmus a kormány által elutasított és elítélt társadalmi jelenség, Szlovákiában kormánypolitika. A szlovák kormányfő magyar megfelelője nacionalizmusban nem a magyar kormányfő, hanem ellenzéki párt(ok) vezetői, és utcai hőzöngők. Ez kérem nagyon szomorú, de tény. És ezt nem tudja Robert Fico kimagyarázni azzal, hogy gárdisták vonulnak, vagy forrófejűek Nagy Magyarország térképet lengetnek.

IV.

Utolsó megjegyzés, az Európai Unióról. A könyökünkön jön ki a szöveg, hogy az Unió nem csak gazdasági és politikai, hanem elsősorban értékközösség. Ez jó, magam is így gondolom. A közös európai értékek között kitüntetett helyen van az emberi méltóság, a kisebbségi jogok védelme, a sokszínű európai kultúra megbecsülése. Ugyanakkor biztosan nincs az európai értékek között a nacionalizmus.

Nem kell igazságot tennie az Uniónak. Nem, hiszen az EU nem bíróság. De politikai mérlegelés, középszerű taktikázás helyett el kell mondania, hogy milyen értékekben hisz. Sőt hozzáteheti, hogy például nem hisz a nacionalizmusban, nem gondolja, hogy európai polgárok megfoszthatók attól a jogtól, hogy saját anyanyelvükön éljenek, boldoguljanak saját európai hazájukban. Ezt nem csak, hogy kimondhatja, ezt ki kellene mondania az Európai Uniónak, ha ténylegesen értékközösségnek és nem bürokratikus hivatalnak tekintené magát.

***

(Erőszakos nacionalizmust kívülről nem lehet gyógyítani. Belátjuk vagy sem, magyar oldalon értelmes mozgástér alig van. Egyet tehetünk: tisztességes, európai álláspontot képviselünk és ilyen magatartást tanúsítunk. Nem engedünk a kísértésnek, ezért sértésre nem sértéssel, nacionalizmusra nem nacionalizmussal válaszolunk. Ez rövidtávon nem sok, de az idő nekünk dolgozik. A nacionalisták vereséget szenvednek, hiszen ha győznének, végül az is vereség lenne. Egész Európa veresége.)