2010 február 15 - a szégyen napja. Ez nem valami hivatalos elnevezés, hanem szomorú tény. Délutáni hír volt, hogy a magyar bíróság, felülbírálva a magyar rendőrség tiltó határozatát, mégis engedélyezte a nácik március 6-i budapesti felvonulását. Ez szégyen! Ám az is, hogy ugyanezen a napon a Parlamentben ismét elakadt a holokauszt-tagadást tiltó törvény ügye. Ez kétszeres szégyen, egyetlen napon.

Elérkezett a szókimondás kora. Kimondom, hogy a magyar demokrácia, a magyar társadalom egésze most súlyos veszéllyel került szembe. Mondjuk ki azt is, hogy Budapest nem, sőt, Budapest sem tűri a nácikat, és Magyarország békét akar saját lelkiismeretével. A veszély abban áll, hogy a nácik ismét a fővárosunk, az országunk utcáin és terein akarnak masírozni, és bűneik tagadását továbbra sem tiltja törvény, azaz szinte semmi.

Beszéljünk hát őszintén! Mondjuk ki, hogy folyik az olaj a tűzre. Ne kezdjünk el vállat vonogatni, ne kezdjünk el begyávulni, de főleg ne kezdjük újra a közönyt! Mert 66 éve a közönyünk engedte félmilliónyi honfitársunk elhurcolását és legyilkolását. Sokan ma is csak legyintenek úgy a múltra, mint a jelenre, mondván: ugyan már! Hát nem "ugyan már"! A veszedelem a vészkorszakban sem halállal kezdődött. Az a vég volt. A kezdet a kirekesztésben öltött testet. Tegyük fel tehát a kérdést! Van ma kirekesztés Magyarországon? Van! Faji alapon? Faji alapon! Gyilkoltak hazánkban embereket bőrszín alapján a minap? Gyilkoltak! Hallatszik ma uszító hang idehaza? Hallatszik! Látjuk a hungaronácik mindennapos térfoglalását? Látjuk! Akarjuk ezt?

Hiszem, hogy nem akarjuk! Csak az akarhat kirekesztést, uszítást és halált, aki vért akar látni, vagy ontani. Náciknak nem adunk teret a magyar hazában. A nácik takarodjanak a pokol kénköves mélyére, és ne mi keveredjünk oda!

Emberek, Nők, Férfiak, Fiatalok, Idősebbek! Most egy irányba kell induljunk, ez pedig szembe a nácikkal. A történelem sok mindenre képes, akár az ismétlődésre is. Akiket nem tudott ez a csürhe 66 éve elhurcolni, azokat a Dunába lőtte. Kevesen kerülték el azt a végzetet, mert kevesen álltak ki mellettük. Ma ismét az látszik, hogy kevesen vagyunk, akik gátat vetnének az újabb szégyeneknek. Hát legyünk sokan, mert a bőrünkre megy ez a "játéknak látszó" folyamat! Ha átszakad a gát, onnantól kezdve senki nem lehet biztonságban.

Kormánypárti képviselőként mindent meg fogok tenni, hogy ez a fasiszta megmozdulás ne legyen! Hiszem, hogy az összes többi képviselő és demokrata is hasonlóan cselekszik. Ha viszont ez a március 6-i, vagy bármikori szégyenletes náci menet mégis elindul, akkor mi, a normális többség legyünk ott a gáton! Védjük meg Budapestet és az országot a náci mocsoktól!