Kedves BALKON!
Olvasgatva a párbeszédeteket, inkább feléd hajlik véleményem, mint az Old_man21 felé.
 Én dolgozom Magyarországon is külföldön is – magánvállalkozóként – Különféle berendezések automatizálásához számítógépes vezérlését tervezm, kivitelezem és a vezérlőprogramot is megirom. Mind magagyar, mind külföldi megrendelők részére. Bevallom neked férfiasan- egyre kevesebb magyar tulajdonu vállalathoz megyek szívesen dolgozni.
Eghy külföldi, vagy külföldi tulajdonu válallatnál, ha nem egyenesből megy a megbízás( azaz már ismernek és viszahívnak) hanem pályázat utján történik a dolog, akkor az elkészített pályázat dönt. Ehhez minden segítséget megkapok a pályáztatótól,.amire szükségem van. Aztán az elkészült pályázatot elbírálják és ha megnyerem akkor a tárgyaláson tisztázzuk az egyéb körülményeket-számlázás ideje, munkavégzés körülményei stb. ami ilyenkor még lenni szokott. Ez így van akkor is, ha Magyarországon, de külföldi tulajdonosa van a vállalatnak, vagy külföldi menagment van a vállalat élén. De ha magyar a tulajdonos, a pályázat elbírálása után kezdődik a „cigánykodás”
Hát nem-e lehetne a költséget csökkenteni, Nem-e lehetne alacsonyabb minőségü alkatrészt használni . A számlázással igy, meg úgy kellene foglalkozni. Meg a szállítási költség, meg nem kell olyan csicsásnak lenni stb.stb. Tulajdonképpen ezzel megy el a tárgyalások sorozata. A külföldi tulajdonos ha már döntött akkor arra kiváncsi, hogy mikor fogok neki és mikorra lesz kész.- a többit általában mellékes sallangnak tartja és nem igazán foglalkozik vele. A „számlacsúsztatásról” meg ne is beszéljünk. Fel sem merülhet ez a kérdés, mert azonnal befejezik a tárgyalást ilyen esetben és már buktad is a munkát. Szóval ebben a kérdésben én is úgy gondolom, hogy sem a munkafegyelembe, sem a munkaszervezésbe és intezitásba sem érjük el a külföldiek 1/3-át sem. Volt olyan magyar vállalat, amelynek a munkavégzés során a munka menetében kellett a terveket naponta módosítani – mivel a fejlesztésre szánt költség valamilyen előre nem látható uton-módon eltünt, én nem tudom hogy hogyan de most képzelj el egy olyan tervezetet amikor neked egy mercédesz épitésére adol be pályázatot és mikor elkezded a munkát akkor kiderül hogy tulajdonképpen csak trabantot kell építened.
Nos ezért mondom azt hogy nem szívesen dolgozok magyar tulajdonosi körrel rendelkező vállalatnak. Ezek a gondok nem a tőke hiányra vezethetők vissza, hanem a rossz vezetésre lés szervezésre, valamint a szemlélet begyepesedett voltára. No és amikor állami vállalat- akkor meg aztán ez halmozottan jjelentkezik.Fantasztikus dolgok vannak. Mindenre van pénz,csak arra nincs,amit el kellene végezni Volt olyan vállalat, hogy apneumatikus rendszerhez a levegőt előállító kompresszorházat és annak a működtető vezérlését azért kellett attervezni mert közbe vlakinek valamire szüksége volt és innen vették el pénz( gondolom le kellett serélni a vezetőség közül valakinek a szolgálati autóját, mert nem orvosi rendelő épült belőle az biztos- már a melósok számársa. Tehát ott még gyatrább a helyzet. Sajnos én nekem csak rossz tapasztalataim vannak túlnyomó részt. Amíg ez nem változik addig nem látok esélyt arra, hogy az állami vállalatok nyereségével lehessen helyettesíteni z állami ujraelosztásban az adóbevételekből befolyó összeget( pedig sokkal jobb lenne)  Ebből következően nem látok esélyt arra sem, hogy az adórendszerünkben gyökeres változás álljon be és tényleg csökkenjen a munkásra zúduló adóteher, vés ne az adóoldalak csúsztatgatásával és átszervezésével-de nem adócsökkentésével- kelljen operálni.
Nem látom a fejlődésnek azt az irányát, amely az egy helyben topogástól elvinne az Esélyteremtő állam felé és óvatosan bár de hozzányúlnának az elosztásviszonyokhoz és tulajdonviszonyokhoz, előre lépés lenne a territoriális állam, majd a globális állam felé.
 

Kedves Old_man21!
Az általam említett adat (25%) a forrásként már megnevezett ECOSTAT jelentésben található (http://www.ecostat.hu/kiadvanyok/mikroszkop/54.htm l), bár ott szó szerint azt olvashatod, hogy "Nemzetközi összehasonlítások szerint a magyar munkaköltség színvonala mintegy harmada lehet az EU átlagának, a termelékenységünk pedig mintegy negyede".
A személyes tapasztalatod lehet az általánost jellemző értéktől különböző, de ahogy az utolsó mondatban írod, a tárgyszerűség is kell a pozitív hozzáállás mellé (tehát tisztában vagy az objektív mérce szükségességével). A pozitív hozzáállás azonban sosem lehet a szomorú tények meghamisítása, csupán az, hogy nem merülünk el a szomorúságba, hanem cselekszünk a helyzet megváltoztatására törekedve.
Hogy mit fogok állítani, azt hadd döntsem el én, olyanokat ne tulajdoníts nekem amiket nem írtam le. Ha mégis föltételezel mondatokat, akkor csak a saját föltételezéseddel vitatkozol. Dolgozni szerintem nemzetiségtől függetlenül kevesen "szeretnek", de a megélhetés végett a többségnek muszáj. Tudod, a munkabér a munkaerő ára. Nekünk, magyaroknak legföljebb a saját munkaerőnkből fakadó termelékenységről vannak hamis képzeteink, ahogy Te is 60%-ra értékelted, ami objektív mérések szerint csak 25%. Ajánlom figyelmedbe a termelékenység méréséről szóló szöveget!
http://www.benchmarking.hu/termelekenyseg/term_mer 1.html
Üdvözlettel,
tdp

 Kedves BALKON !
 Nem tudom honnan vetted a termelékenységi mutatót ! Az általam említett érték általánosan elfogadottnak tekinthető ! Plussz ! Személyes tapasztalatom van a témában !
 A fegyelem nagyrészt vezetés kérdése ! A megbízhatóság ! .... Dolgoztam külföldiekkel közös munkaterületen ! Nem voltam elájulva tőlük !
  Lassan Te is azt fogod állítani mint amit már kétszer hallottam ! Demjántól és egy sokkal kissebb vállalkozótól ! : " A magyarok nem szeretnek dolgozni ! Nem úgy mint az ukránok és a románok ! " ........ Túlzásba esel ! Tudom hogy létezik a " magyarországon minden sz@r ! " efektus de nem így van !
 Ez a felület nem alkalmas az ügy részletes megvilágítására de annyit el kell mondanom hogy sokkal több a pozitívum mint amit az írásaid sugalnak !
 A pozitív hozzá állás - tárgyszerűséggel párosítva más képet fest a magyarországi állapotokról !

 Üdv !                                     Old man 21

(helyesbítek:-)
(forrás: http://www.ecostat.hu/kiadvanyok/mikroszkop/54.htm l )

Kedves Old_man21!
Sajnos túlbecsülted a termelékenységet, nem 60%, hanem a fejlett országokénak mindössze 25%-a. A munkaköltségben nem sokat tévedtél, az 1/3 a nemzetközi összehasonlításoknak megfelelő érték. (forrás: http://www.ecostat.hu/kiadvanyok/mikroszkop/32.htm l - tanulságos!)
Még így is magasabb a munkaköltség aránya, mint a termelékenységé, ami a tőkeképződés kilátásait tekintve nem a legjobb hír. Lehetséges, hogy van olyan réteg, ahol a szakismeret megvan, de sajnos nem ez a jellemző és a szakismereten kívül a termelékenységhez más is kell (a tőkéről nem is beszélve), úgy mint munkafegyelem és a megbízhatóság. Abban persze egyetértünk, hogy a munkaszervezés sem különb. Azonban a szemlélet- és rendszerváltás bűvszavakkal nem megyünk semmire. Kevesebb politikai öntudattal, keményebben kellene dolgoznunk, hasonlóan ahhoz, amit külföldön munkát vállaló honfitársainktól kikényszerít az ottani tőkés. Akkor talán nem maradna ilyen mélyen a magyar termelékenység. Jót kacagtam (keserűen persze) a "szabályozott" árszínvonal óhaján, mintha az ár csak egy puszta szám lenne (amit ide-oda változtathatunk kedvünk szerint), nem pedig az áruk határhasznosságának mutatója. Az igaz, hogy egy olyan monopolhelyzetben levő szereplő mint az állam eltorzíthatja a valós árviszonyokat egy ideig a belpiacon, de aztán megnézhetné, hogy mi történik a forint euróhoz viszonyított árfolyamával. Azok a piaci szereplők, akik hazai termelőként kénytelenek lennének elviselni az állam "szabályozó" kedvét, ők is érvényesítenék a költségváltozást a saját áraikban, tehát egy piaci zavar után ugyanott tartanánk, ahol most, vagy a zavar miatt (inflációs hullám) még rosszabb helyzetben.

Az önköltség nálunk is lehet alacsony ! A szakismeret - általában   - megvan !  A termelékenység a nyugatinak legkevesebb 60 % - a ! A szolgáltatási árak eu-s szinten vannak ! A bérek 1/3 - 1/5 - e a nyugatinak / van rajta nyereség ! / ! Tehát összességében ugyanott vagyunk ! A munkaerő kultúra szintje a vezetés szintjének megfelelő - sőtt ! Van tartalék benne ! Tapasztalatom szerint a szervezés,irányítás , ellenőrzés az ahol jelentős tartalék van !
  Tőke képződhet csak átcsoportosítják máshová ! Ha más szemléletű lenne az állam és az állami cég vezetőlje / ami az állami követelményrendszer kialakításával elérhető / ugyanúgy működhetne mint egy nem állami cég csak "szabályzott" árszinvonalon !
  A szemléletváltás ami megolhatja a dolgot ! És sajnos ez a legnehezebb !

(most látom, hogy a hivatkozásokat elrontottam, javítom:)
[...] a blogomban és erre ad megoldási javaslatot a legutóbb írt gazdaságpolitikai tézisek című bejegyzésem.
 

Kedves Old_man21!
Megpróbálok válaszolni rövidke, de távolról sem egyszerű kérdésedre. Nyereség akkor képződik, ha a termelés hatékonysága magas, tehát a termék önköltsége kicsi. A termelés hatékonysága a munkaerő (kultúra) minőségétől és a tőkemennyiségtől függ. Nálunknál szerencsésebb országokban nem a politika befolyásolta az árakat, hanem a valóságos értékviszonyok, emiatt a munkások rákényszerültek a tudásuk (humán tőkéjük) gyarapítására, a rátermett tőketulajdonosok pedig szabadon gyarapíthatták a tőkéjüket (a kezdeti gyarmattartásból származó előnyökről nem is beszélve) ami hatalmas mennyiségű tőke felhalmozásához vezetett. A szovjet blokk országaiban a tőke pejoratív értelmezése miatt ez nem történhetett meg, pedig a hatékony termeléshez tőke kell, anélkül csak az idősebbek által megtapasztalt sziszifuszi erőfeszítés próbál versenyezni a tőkeerős termelési formákkal szemben - bizonyíthatóan kudarcra ítélve. A nyugati állami vállalat a tőke bősége (és a kifejlett civil politikai kultúra) miatt hatékonyabb, mint a hazai állami vállalatok. Magyarországon az állami vállatok is tőkeszegények, a fejletlen civil kultúra miatt pedig az állami megbízott nem tulajdonosként, tőkés módra gazdálkodik, hanem feudális úrként igazgatja a birtokát, csak kényszerből véve figyelembe a piaci versenyt és a közjót. Természetesen még nálunk is lehetnek nyereséges állami vállalatok, de ez a kivételes eset. Nem is szólva arról, hogy a nyugat-európai állami vállalatok nyeresége is kisebb, mint a valóban piaci viszonyok között működő hasonló méretű vállalkozások nyeresége az USA-ban. Van persze egy, a nyereségnél fontosabb szempont is itt, Európában, a szociálpolitikai, de a fentiek csak egy vállalat, mint termelő egység képességeiről szóltak. A szociális biztonság elérésére azonban nem kell feltétlenül termelő szereplőként belépni az államnak a piacra, elegendő az adópolitika helyes kialakítása. Erről szövegelek csaknem két éve a blogomban és erre ad megoldási javaslatot a legutóbb írt gazdaságpolitikai tézisek című bejegyzésem. Ajánlom elolvasásra Neked is, de másnak is!

  Mi lehet a titok hogy tőlünk nyugatra mégis lehet nyereségees az állami vállalat is ?!

Nagyon szép kifejezés az "ellátási felelősség", de erre hivatkozva a kenyérsütéstől kezdve minden csakis állami vállalat lehetne, hiszen a friss péksüteménnyel való ellátás ugyanúgy fontos, mint a lakás. Az igaz, hogy az építkezés tőkekockázata nagyobb, ezért magasabb a profitráta is. Valóban szükség van olcsó bérlakásokra, de nem mindegy, hogy az építő cég tulajdonosa is az állam, illetve csak ellenőrzi a teljesítést, képviseli a majdani bérlő, fogyasztó, végső soron a közösség érdekeit. A probléma az állami vállalattal az, hogy az állam egyszerre két ellentétes érdeket (egyik az állami vállalat profitérdeke - hogy ne menjen tönkre) kell képviseljen. Ez azonban azért veszélyes, mert az állami vállalat költségvetési korlátjának felpuhulásához vezet, hiánygazdasághoz. Erról írtam már hiány című bejegyzésemben, Kornai János művére emlékeztetve.
Az állam egyáltalán nem azért azért erőtlen a magáncégeknek kedvező ár lenyomásában, mert a magáncég emelné a profitot, hanem azért, met az állami alkalmazott, a politikus korrumpálható, vagyis nem a köz javát, hanem a saját javát tartja szem előtt. Állami vállalat esetében ugyanez a korrupció a számított önköltséggel eltakarható, aztán vagy összeomlik az állami költségvetés (ahogy a szocializmus fedőnevű állam-monopolkapitalizmus is), vagy a normális piaci szereplőket terheli adóként az állami vállalat láthatatlan pazarlását ellensúlyozó folyamatos támogatás.