
Adatok töltése folyamatban...
2010-01-11 11:00
„Csíkszentmihályi szerint a boldogság sokkal kevésbé állapot, inkább folyamat, elmerülés, azonosulás valamivel, ami fontossá válik. Munka, sport, hobbi, szerelem.”
Azt mondják, hogy ritkán lesznek tartósan boldogok, akik megütik a lottó főnyereményt. A hirtelen jött meggazdagodás eufóriája legtöbbször tiszavirág életű, és pár hónap, pár év múlva a korábbi boldog nyertesből csalódott, kiégett, orientációját vesztett ember lesz. Botcsinálta lélekbúvárként is hajlik arra az ember, hogy úgy érezze: a boldogságot nem lehet megnyerni, a boldogságnak más az útja. Csíkszentmihályi Mihály magyar származású pszichológus, a Chicagói Egyetem Pszichológia Karának professzora két magyarul is megjelent bestsellerében (Flow – Áramlat, A fejlődés útjai) is az emberi boldogság mibenlétét járja körül. Csíkszentmihályi szerint a boldogság sokkal kevésbé állapot, inkább folyamat, elmerülés, azonosulás valamivel, ami fontossá válik, legyen az munka, sport, hobbi, szerelem. Bármi is legyen, egy biztos: a boldogsághoz kell maga az ember, nem jön magától, azért küzdeni kell. Ritkán boldog valaki attól, ha ül a televízió előtt, ha nem csinál „semmit”. A boldogság (ahogy a professzor szavait én lefordítom magamnak) tevékeny részvételünkkel létrejövő, személyes erőfeszítést igénylő, tartós elégedettséget ígérő, azt kiváltó azonosulás. Valamifajta tevékeny belső béke. Mindezt csak azért hozom elő, hogy feltehessem a kérdést: vajon átfordítható ez a megfontolás a közügyekre is? Lehet tartósan boldog egy nemzet, vagy annak tagjai, ha úgy gondolják, hogy elégedettségük, boldogságuk forrása valamilyen külső tényező? Megkaphatja-e egy ország felülről a boldogságot? Vagy a nemzeti közösségre is ugyanaz igaz, mint egyes tagjaira, miszerint a boldogság forrása a saját erőfeszítés? Nem fenyeget-e bennünket együttesen is ugyanaz a csapda, mint valamennyiünket külön-külön, hogy tudniillik jobban szeretünk ötöst nyerni a lottón, szívesebben ülünk le a tv elé várni a csodát, mint azt keresni, kutatni magunkban, hogy mi mit tehetünk saját és nemzetünk boldogsága érdekében. Bármilyen paradoxnak is tűnik, úgy látom, hogy a boldogság küzdelem. Na de mit tegyenek azok, akiknek nincs ereje, kedve küzdeni? És mi van, ha ők vannak többen? Trackback
A blogbejegyzés trackback címe: http://kapcsolat.hu/blog/trackback/92027
Hozzászólások
Hozzászólások RSS csatornája
|
Blogger adataigyurcsanyBlogbejegyzések: 715 dbBlog hozzászólásai: 8 db Leggyakoribb blog címkéi: Még nem címkézett Legfrissebb 5 blogjaArchív |
Drizari
2010-01-18 09:45
Lottózzanak.
És mi van, ha ők vannak többen?
Nagy bevétele lesz a Szerencsejáték Zrt-nek, és többet tud befizetni az államkasszába.