- Nem tagadhatjuk.

- Miért is ne tagadhatnánk?

- Mert szüleinket, testvéreinket, szüleink szüleit és az ő testvéreiket égette el a Soá vadsága és barbársága. Csak a lelkük maradt a lelkünkben. Ha tagadnánk, hogy a Soá megtörtént, ezzel az ő lelküket irtanánk ki a mi lelkünkből.

- Tagadhatja-e bárki más, aki nem tartozik közénk, a Soát?

- Miért ne tagadhatná bárki más? Azt is tagadhatja bárki más, hogy az Örökkévaló teremtette a Világot. Ma már – úgy tűnik - nem bűn ezt tagadni. A Törvény ismerői sem égettetnek meg senkit emiatt ma már.

- Hát azt tagadhatja-e bárki, hogy vadak és barbárok égették el szeretteinket a Soá idején?

- Hát, ha tagadhatja bárki a Soát, akkor miért ne tagadhatná, hogy azt vadak és barbárok hozták a világra?

- Azért, fiam, mert vadak és barbárok ma is vannak. Ha tagadja bárki, hogy vadak és barbárok hozták a világra a Soát, akkor azt is tagadja, hogy ezt ma is megtehetik. Bárki lehet ilyen könnyelmű, aki nem félti a világot. Ám aki félti a világot, az nem lehet ilyen könnyelmű, nem tagadhatja hát a vadság és a barbárság létét, nem tagadhatja hát a Soát sem. A bűntett nem tagadható, mert bűnözők ma is vannak, és aki tagadja a bűntettet, az tagadja, és nem vigyázza, hogy a bűnöző ma is teheti a bűnt.

- Rabbi, beszélhetünk-e tehát cigánybűnözésről?

- Fiam, hallgathatunk-e a bűnözésről? Éppen most értetted meg, hogy nem. A község immunrendszerét gyengíti az, aki hallgat a bűnözésről. Aki hallgat arról, hogy buta vagy kegyetlen apák csecsemőiket ütik véresre, az halálra ítéli a csecsemőket. Aki hallgat arról, hogy a buta vagy cinikus hatalom kincseket pazarol, az pusztulásra ítéli a kincseket. A bűntett az rossz tett, amiről nem szabad hallgatni.

- Nem hallgathatunk tehát a cigánybűnözésről?

- Ott van-e a gén a rossztett okai között? Elnyeli-e a jót a sötétebb bőr? Visszaveri-e rosszat a világosabb? Ha a rossztetthez a cigányszínt kötöd, akkor hozzákötöd a cigányzene dallamát is, a cigánytánc ritmusát, a cigányszenvedély tüzét, a cigányszépséget, a cigányszerelmet. Vannak vadak és vannak barbárok, akik a zsidóhoz kötik a pusztítást. A pusztításhoz kötik tehát a zsidó zene dallamát is, a zsidótánc ritmusát, a zsidó szenvedély tüzét, a zsidó szépséget, a zsidó szerelmet. Beszélhetünk-e hát zsidóbűnözésről? Beszélhetünk-e kereszténybűnözésről? Beszélhetünk-e magyarbűnözésről? Beszélhetünk-e mi, cigányok, zsidók, magyarok, keresztények, akik mindannyian Ázsiából jöttünk, mondjuk, ázsiai bűnözésről? Hát nem vadság, hát nem barbárság a bőrszínhez, a valláshoz, a nyelvhez kötni a bűntettet, amikor beszélnünk kell róla?

- Mit tegyek hát, ha valaki mellettem cigánybűnözésről beszél?

- A bűnnek a büntetéshez kell elvezetnie. Kérdezd meg hát azt a valakit, hogy ha van cigánybűnözés, akkor mi is legyen a cigánybüntetés? Ami cigánybünteti a cigányszínt, ami cigánybünteti  a cigányzenét, a cigánytáncot, a cigányszenvedélyt, a cigányszépséget és a cigányszerelmet? Kérdezd meg tőle, akar-e hát gettót. Kérdezd meg tőle, akar-e újabb Soát. S ha ezt vadul és barbárul vállalja, mondjad meg neki, hogy akkor Te viszont megvéded cigánytestvéredet. Mert csak így védheted meg elégetett szeretteid lelkét és emlékét is. Mert most ők, cigánytestvéreid is a Te szeretteid.

Kattints ide. Láthatod és hallhatod a szépségüket :).